Anyukám sehol nem talált finn-magyar kétnyelvű tanulószótárt, amilyet szerettem volna (és amilyen mindenkinek van rajtam kívül a csoportban. Körbekérdezett már a pécsi követségen is, Finnországban is, mindenhol, de mint kiderült, azt a szótárat nem adják ki már. Erre Anja Haaparanta, a pécsi finn lektor, a helyi Finn-Magyar Baráti Társaság elnöke fogta a sajátját, és nekem adta, egy Sibelius CD-vel együtt! Csakúgy mert csak. Voltam egyszer Finnországban vele, még 2007-ben, de nem emlékszik rám. De azért odaadta nekem a saját szótárát karácsonyra.
Egy régi ismerősöm rám írt nemrég cseten. Emlékeztem rá, hogy ő egy ilyen Jobbik-közeli arc, anno Gárdatag is volt, na, és az érdekelte, hogy szerintem, illetve az ELTE FU tanszéke szerint a magyar finnugor nyelv-e. Elmondtam neki, hogy bizonyhogyigen, erre hozott pár forrást, amik ezt tagadták, és megkérdezte a róluk a véleményem. Egész értelmes források voltak de attól még rendelkeztek a gyakran látható pontatlan és önkényes idézések, illetve a körkörös érveléseb, stb. rákfenéivel, mint a legtöbb ilyen szöveg. Rámutattam ezekre, megmondtam, miben tévednek, ő meg megköszönte, hogy foglalkoztam vele, most már érti. És ment útjára, meg én is.
Így kéne kommunikálni, kéremszépen.
Az év utolsó estéjét töltöttem a kolibüfében. Kifizettem a tartozásomat és boldog új évet kívántam Zolinak, a tulajnak, aki karácsonyi/újévi ajándékként adott nekem egy üveg prémium cseh sört. Sosem csinált még ilyet! Alig jutottam szóhoz a meghatódottságtól. :)
Szép így búcsúzni 2014-től.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése