2016. március 3., csütörtök

jóságok

Tikk, takk, megy a diszkó a KK-ban. Én élvezem az alkohol-napomat egy pohár búzasör társaságában. Emberek gyülekeznek közben a Kalevala-fordítási előadásra. Én ezt ellógom, és nagyon szeretem magam, amiért tegnap éjjel inkább később feküdtem le, és megcsináltam az észtházit. Hölgyeim és uraim, leírtam a kedvenc receptemet észtül.

Tegnap megkaptam a 3. képeslapomat is a FUpostcrossing mozgalomból. Kijev, Udmurtia, Róma az eddigi mérleg, egy barátnő, egy "tudom, kicsoda", és egy ismeretlen. Ma bevásároltam Budapestes képeslapokból, hűtőmágnesekből és matricákból, és feladtam az első válaszlevelemet.

A Kamarába járó finnek már ismernek, szívesen csacsognak velem, örülnek nekem, megmondták, hogy ha Tampere felé járok, lesz hol aludnom. Aranyosak, és ők is épp annyira imádják a Kamarát és az ottani embereket, mint mi.

Szóval az ember tanulja a nyelvet, és sok-sok évig tanulja, és szenved vele, és voltaképpen kb. azért teszi ezt, hogy utána tudjon olyan emberekkel beszélni, akikkel egyébként nem tudna, vagy (tekintve, hogy pl. angolul majdnem mindenki tud) legalább meg tudja érinteni őket valahogy jobban, mint a többi ember, és akkor az nem is annyira kognitív, inkább érzelmi szempontból, de addig a pár pillanatig számítani fog.
Sokak szerint ez túl nagy fáradság túl kicsi haszonért.
De mikor ez megtörténik, akkor az szinte hihetetlen, ekkor lesz mindennek értelme, és annyival jobb, mint ha nem lenne, hogy tényleg olyan érzés, mint egy szuperképesség, és amikor felvidulnak a finnek, amiért értem, amit mondanak, vagy amikor egy magyar nyelven írt képeslapot kapok egy tök ismeretlen udmurt lánytól, akkor az egész cirkusz, amit évek óta művelek, mindenestül hirtelen a helyére kerül, és meg van magyarázva annak a sok év tanulás és szenvedés. Ezért érdemes nyelvet tanulni.

Most ilyen örömködős gondolataim vannak. Talán azért is, mert találtunk albérletet, és gyönyörű, és tökéletes, és minden nagyszerű benne, és nagyon hamar megtaláltuk. Háromszoros hurrá Csabának és a Hegedűs Gyula utcának.

Nehéz lesz ez a hónap, de jól kezdődik.


6 megjegyzés:

  1. valami ilyesmit éreztem én is most novemberben Dániában, amikor sok-sok anyanyelvi emberrel tudtam (újra) kommunikálni (és nem felejtettem el majd' 1,5 év passzív használat alatt a nyelvet), hogy végre helyükre kerültek a dolgok - és lehet, hogy vicces, de az önértékelésemre is hihetetlenül pozitívan hatott eme "szuperképességem". :)

    és albérlet juhú!

    VálaszTörlés
  2. Uuuu, mimimi ez a postcrossing? Vagyis hallottam már róla csak hogy kell belekeveredni meg izé? :o

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez a finnugorok világuralmi hatalomátvételi terve! :D
      Nem tudom, lehet-e még csatlakozni, de itt kell tájékozódni: https://www.facebook.com/fupostcrossing/?fref=ts
      Kitöltesz adatokat a googledocs-formban, és ha minden jól megy, kapsz címeket. Meg leveleket. Finnugoroktól. És az jó érzés. :D

      Törlés
    2. aaa, kiitoksia, még működött a dolog ^^ (meg hát ki nem hagynék egy hatalomátvételt a világ fölött)

      Törlés
  3. Jáááj, most jött meg az első 3 címem és nagymamám nem érti, miért visítok debil módon és miért ölelgetem a tabletet... :333 *---* <3

    VálaszTörlés