2016. szeptember 9., péntek

All the right friends in all the right places

Do you think I'm special, do you think I'm nice
Am I bright enough to shine in your spaces
Between the noise you hear and the sound you like
Are we just sinking in the ocean of faces

Újra látni a tanszékieket pont olyan zseniális volt, mint amilyennek képzeltem, sőt. Igen, én tényleg egy akadémiai értelemben komolyan vehető ember lettem, aki fizetést kap a munkájáért, és a munkahelye az egyetem!

Köszönöm ezeket az embereket, ezt a helyzetet, amibe bele sikerült jutnom, ezt a rengeteg szerencsét, ezt a csodálatos alkalmat, ezt a mini-világot, ahová bejutottam. Hesteg nyál.

Nem igazán jellemző, hogy egy dal összefoglaljon mindent, amit érzek egy helyzettel kapcsolatban (ha így lenne, csak dalokat linkelnék, és nem vesződnék írással), de most kb így van.

Úristen, de jó volt újra látni titeket!





Az ismerkedős esten ott volt egy nagyon jó fej elsőéves csajszi, akivel mintha soha nem fogytunk volna ki a témából, így került elő, hogy tavaly egy finn beszélgetős estén milyen lenéző pillantásokat lőtt rá egy elvileg finnugoros csaj, aki elég beképzeltnek tűnt, és azóta is tart tőle, hogy összefut vele.
Összedugtuk a fejünket, és gondolkoztunk, vajon ki lehet, és kértük, hogy írja körül, hogy nézett ki, milyen volt a kisugárzása, miket mondott...
...mígnem kiderült, hogy én vagyok az.
No hát, fml, ezt jól megkaptam, de legalább a csajnak nem kell félnie, hogy összefut azzal a "beképzelt finnugorossal". :P
Újabb sztori az életemhez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése