ez csak a téli egyetem eleji szorongás, amikor elveszve érzed magad a kávészüneti zsibongásban, a szalvétákban és a ropogós műanyagpoharakban, a sokféle nyelvben, amit majdnem beszélsz, és a sokféle emberrel, akit majdnem ismersz.
Persze, nehéz, ha a permjákórákon nem vagy bent, a te területed a tea és a kávé, és a lefordítandó diasorok, amikbe bele-beleszundítasz, ameddig az el nem végzett munkák menetrend szerint izzadós pánikrohamban nem ütköznek ki hajnali 3 környékén, és nincs igazán időd senkire, de mindenkire szeretnéd, hogy időd legyen, de az élményeknek csak a felében vettél részt.
Majd jobb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése