néhány pozitív dolog az elzártság idejére

Egy cseppet sem unom mások sütős-főzős, kraftolós posztjait facebookon vagy instagramon. Tök jó dolgokat csinálnak, és engem is gyakran inspirálnak.

Szeretem a Budapesti Fesztiválzenekar karanténkoncertjeit. Gyakran bekapcsolom esténként, és az szól a háttérben, míg dolgozunk vagy a konyhában fötrünk.

Rákaptam a podcastokra.

Elindítottam egy nyelvészetről szóló "sorozatot" FB-on. Nem érdekel nagyon sok embert és nem kapok nagyon sok visszajelzést sem, de én szeretem csinálni. Emlékeztet arra, mennyi érdekes dolog van a nyelvben, és milyen sokat tanultam már.

Anya is, meg Imárka anyja is időnként azt kérdezi, hogy nem harapjuk-e még le egymás fejét. Nem tudom, miért kéne. Nem. Sőt. Minden nap egy kicsit jobban szeretjük egymást. Nagyon örülök, hogy vele vagyok a karanténban. Inkább attól tartok, hogy a végén teljesen összenövünk. :)

Kicsit javult a munkamorálom. Nem nagyon sokat, de akkor is javult. Még mindig nehéz dolgoznom, de mivel megmarad az a sok idő, amit egyébként tollászkodással, mászkálással vagy szocializálódással töltenék, több időt töltök effektív munkával. Ahányszor ilyen munkát végzek, mindig érzem, hogy megtérül.

Csütörtökönként kiöltözünk. (Najó, Imar minden nap kiöltözik.)

Gyöngyikével egész sokat beszélgetünk.

Egész jól megy ez a bekuckózás-dolog. Ha rossz a kedvem, ránézek Imárkára és jobb lesz.