a nagy északi Észtországba, a lábad sem érte a földet, vitt a szerelem és a menekülés a felrobbantott házasságból, elvert pénzből, megroggyant tanszékről és véget ért projektekből, majd Észtországban minden jobb lesz, becsszó, friss kezdés, friss szemlélet, mentél, mint Gollam Mordorba, ott majd megértenek, és jött veled minden démon és troll és vámpír, és lassan megérted, hogy önként ugrottál le a hálóból, ami az életedet egyben tartotta, és most egyedül vagy egy irigylésre méltó lakásban, amit nem engedhetsz meg magadnak, egy társadalomban, ahol esélyed sincs akár még pincérként is hasznosnak lenni min. C1-es nyelvtudás vagy programozói képességek nélkül, időnként megismerkedve emberekkel, akik veled ellentétben tudják, mit csinálnak az életükkel, és okosak és ragyogóak és intellektuálisak, és öröm velük beszélgetni csak túlságosan emlékeztetnek a te sajét belső ürességedre, ami mindig is ott volt, csak valami zajjal mindig elfedted, csak most nincs mi csinálja a zajt, nincs háló, nincs rendszer, nincs társaság és nincs inspiráció, áttetsző vagy az Emajõgi partján, magányosan bulizol a hűséges démonokkal, trollokkal és vámpírokkal, miközben minden úgy alakult eddig az életedben, ahogy te akartad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése