2018. február 27., kedd

az első napokban a téli egyetem érzelmileg megvisel


Nem bírom ezt, basszameg. Hogy lehetek ilyen hülye.

Szedd már össze magad, Bogáta.

Nehéz beszélni arról, amit ilyenkor érzek. Mindenkiről tudom, hogy sok nyelvet tanul. Mindenki nagyon boldog, hogy itt van. Mindenki eleinte egy kicsit kényelmetlenül érzi magát. Ezek az esték olyan tökéletesek, bárcsak örökké tartanának. Bárcsak mindenkivel tudnék beszélni. Bárcsak mindenkinek ismerném a történetét. Ezektől a beszélgetésektől abszolút be lehet állni.

Nem volt időm leülni, kisétalni, kiírni magamból az adrenalint. Forgott a fejem, és még mindig egy kicsit fekszi a gyomrom a tegnapi szocializáció. Miért nem tudom ezeket a beszélgetéseket kávészünetben folytatni. Mindjárt elrontok valamit, mindjárt… valami butaságot csinálok.

Miért nem tudok odaköszönni. Miért nem tudok odanézni. Ez nem más hibája, ez az enyém.

Egyik pillanatban halálosan boldog vagyok, a másikban azonnal hazaszaladnék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése