Pappat

Igen, tudtam, hogy Olli itt van, de nem tudtam, van-e kedvem menni és találkozni vele meg a munkatársával. Írtam neki, aztán láttam, hogy nem látták az üzenetem, hívtak, de nem láttam, hogy hívtak, nem hívtam vissza... a karma azonban nem eresztett, mikor a Sparban idegesen azt vizsgáltam, hívnak-e még, mit csináljak, most tényleg hazamenjek-e... végül a jobbik felem a Kamara felé vezérelt.

Ja, mert nem tudtam, hogy elég vagyok-e egy estés beszélgetéshez, pláne finnül, pláne idős férfiakkal, miazistent kezdjek velük, nem én vagyok a világ legjobb embere arra, hogy fenntartsak egy beszélgetést...

aha...

Olli és Jokke nem hagyták, hogy csak egy sört igyak, nanáhogy nem. Csak ültem köztük, igyekeztem a legjobb formámat és a legjobb finn nyelvtanomat hozni, és nem zavarba jönni a nézésüktől, de közben meg magam is meglepődtem, milyen mélyre hat az örömük, hogy látnak, az érdeklődésük. Egész pontosan hogyan is érdemeltem ezt ki?

Lelkesen meséltem nekik, hogy jövő héten elkezdek tanítani az egyetemen, mire majdnem könnyekben törtek ki. Mire észbe kaptam, arról meséltek, hogy az ő fiatalkorukban nem volt lehetőségük azt csinálni, amit ők akartak, és imádnak gyönyörködni abban, hogy nekem ez sikerül. És nekik különleges, hogy egy "olyan ember, mint én" (értelmiségi?) szóba áll velük, és sikerül megvalósítania az álmait. És még azt is mondták, hogy fontosnak tartják, amit csinálok (pedig nem is tudják, mit csinálok... csak fontosnak tartják a koncepciót, hogy legyenek nyelvészek)!

Zavarban voltam, és meghatott. Az istenbe is, miért is nem értékelem az életemet ennél százszor jobban?

Két zárkózott finn vénember... elkezdtek hirtelen az unokáikról beszélni, hogy az unoka micsoda boldogság, nem is tudták, hogy ilyen létezik a földön, és erről aztán egymásnak biztosan nem meséltek volna, csak ott voltam, mint egy szelep, aki ezt is kinyitotta bennük. (Igen, meg persze ott volt a sör is.) Nem szégyellősködtek tovább, nem voltak többet finnesen zárkózottak.

Letaglózott, mennyire lehet örülni nekem. Miket tudok kihozni két nagypapából, és ők ezért milyen hálásak.

És majdnem nem mentem el.

Én ütnivaló hülyegyerek.