Nagy levegő.
Elsuhanás egy csapat diák mellett, a teremből egy vörös hajú nő bámul vissza, nem, ő nem adja a termet, oké írok cetlit, basszameg remeg a kezem cetliírás közben, úristen el lehet-e ütni poénokkal az izgalmamat, gyertek megmutatom merre van a könyvtár, a diákok mosolyognak, zavarban vannak, nálam nem nagyobb zavarban, nagy levegő az "üdvözlök mindenkit" előtt, úristen hogyan legyek összeszedett, merre hányódnak a jegyzeteim, úristen miért hangzik ilyen hülyén a saját hangom, hová kéne néznem, megy-e körbe a tematika, nem felejtettem-e ki az állítmányt a mondatból, jól használtam-e a szakszót, valaki azonnal adjon egy főnevet a számba az "irodalmi és kulturális" szavak mögé, oké, elmondtam-e mindent, meséljetek kicsit magatokról, kezdd mondjuk te, ó de erre reagálni kéne, egy ühüm nem elég, oké menjünk tovább, násztumítjú, kiböktem, hogy ez az első kuzusom namost mit gondolnak rólam, jó-e ez így, őizé, nézzétek így lesz felépítve az óra, igen, jegyzeteljetek csak, meg lesz ám zéhá is, najó, legközelebb kutatástörténet, majd írok mailt, vanekérdés, vanemégvalami, ha nem, viszlát, izé, vége az órának. Lol, szinte nem akarlak titeket elengedni.
Nem, ez nem volt még egy rendes óra... de már várom a következőt.
Király lesz ez a tanítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése