Szóval ülök itt és nem tudok mit kezdeni magammal, egész nap képtelen voltam bármi értelmesre, nem bírom felfogni, hogy holnap 3 hétre Finnországba megyek, azt sem tudom felfogni, hogy mit keresek itt, miért nem vagyok a koliszobámban, mit csináljak először (és azután), és mi történt az előző napokban....
...jaaa, hogy inkább azokról kéne beszélni, mint a kurrens nyomoromról?
A nyaralások egyik fokmérője nálam az, hogy mennyire vagyok totálisan életképtelen utánuk. (Ha jöttél már haza MTT táborból, érted, miről beszélek.)
És ja, most egy papucsállatka simán lekörözne.
Az a fura, hogy valahogy jobban otthon éreztem magam Dragéban, mit itt most. Hiányzik, hogy Szonja reggelente elősétáljon és vigyorogva jöjjön vissza az erkélyről, hogy jajdeszép a kilátás, hiányzik a reggeli kávéfőzés, a főzés úgy en bloc, Fox kommentjei, meg a mászkálás ide-oda, tervezgetése a napnak, aztán beülés a fehér kis kocsiba (vagy Ubulba, a hajónkba), és intenzív nyaralás. Olyan tökéletesen jól működött minden, és semmivel nem volt semmi baj, hogy én szinte nem is értem, miért nem vagyunk még mindig együtt így négyen.
Tavaly nagy élmény volt újra felfedezni Dragét (úristen, én azt a helyet anno unalmasnak tartottam. Hogyan??!), most már tudtam, hogy menő, de így is, meg a maradék menőségek felfedezésével (Biograd, Pakoštane, Krka, hajózás...) még magasabb szintre jutott az egész. Pedig most nem volt munkahelyi stressz elől menekülés (sőt, nyaralás alatt írtam beadandót, és baszki, a szakdolgozatom nem lett ilyen alapos és igényes!), meg bőven van még más, amit várhatok a nyárban, de most inkább mégiscsak újraélném Dragét helyette (mínusz orbitális leégés).
Képzeljetek el egy exponenciális függvényt, na olyan volt ez az 5 nap. Majd Szonja képei mesélnek helyettem.
Engem most túlságosan leköt, melyik kartondobozban találom melyik cuccomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése