2015. július 8., szerda

Oulu 1.1

Surranópályán megléptem az otthoni gondok elől egy kényelmetlen norvég gépen, hogy aztán hajnali 3-kor napfelkeltét nézzek egy tapírral meg jalovínával meg duty free barackpálinkával a tenger tóparton.
De nem, mert azért jöttem, hogy 7 órát vonatozzak egy suhanó pendolinón Észak-Finnországba, 3 finn kissrác mellett ülve, amelyek közül az egyik a Vesztegzár a Grand Hotelben-t olvasta magyarul mellettem és wat.
Na jó, azért jöttem, hogy ebben a furcsa nagyonarktikus legóvárosban megnézzem, milyen egy kis nagyonigazi Finnország.

Szeretem Oulut. Hideg és kocka, de őszintén kedvesek az emberek, és ez már az a hely, ahol nem néznek rád furán, ha egyedül leülsz egy sörrel a partra és csak bámulod a vizet, vagy némi ijedt hezitálás után válaszolsz csak, ha megszólít egy idegen. És angolra sem váltanak, ha kiszagolják, hogy idegen vagyok. Elképesztően jóleső érzés ez szegény nyelvtaulónak.
Halszag van a központi piacon. Ez a hely már az, ami "the capital of Northern Scandiavia"-ként hirdeti magát, és nincs mese, ez itt már rohadtul észak, az emberek szőkék és nagyon északinak néznek ki, itt születtek Ouluban vagy Rovaniemiben vagy a környező falvakban, és ízig-vérig üvölt róluk a sarkköri hangulat. Nagyon tetszik. Nagyon igazi.

Hazafelé menet leszólított egy olasz, de addigra már nem tudtam olaszul megszólalni neki (és ezt a tényt nagyon utáltam). Estefelé tollasozás közben egy kamionsofőrt vonzottunk be, aki legalább ellátott minket egy kis oului akcentussal. Az Alko-ban elkérték a személyimet.

Fogalmam sincs, mennyire vagyok jó a csoportban. Azt tudom, hogy a lengyelek bizonyulnak már megint a legjobb arcnak. Makogás van, félénk neválaszolniakarás, és az a feszítő érzés, hogy lenne mit mondanom, de nem tudom a szavakat.
Meg az a király érzés, hogy azért jöttem ide, hogy fájjon, küzdjek, beégjek, sikerélményeim legyenek, toporogjak, gombóc legyen a torkomban az izgalomtól, ne értessem meg magam, majd megértessem magam, érdeklődjek, türelmes legyek (magammal szemben is), és a végén iszonyú büszke legyek magamra, hogy sikerült.

Na folyt. köv.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése