Oulu 2.3

Vagány. Anyáék azt mondták, hogy mindegy, milyen vagyok, vastag, vékony, szép, csúnya, csak legyek vagány. Egyébként a vagány az egyik kedvenc magyar szavam. Pont azért, mert elég nehezen lefordítható.

Biciklikölcsönzés. Az volt a terv, és sikerült is kölcsönözni 24 órára 20 euróért bicikliket - amik rohadt kényelmetlenek voltak. Minimális környékismeretünket felhasználva nekivágtunk Oulusalonak, nem tudván, hogy ott semmi izgis nincs. Mindenesetre kb. 15 km után egy kempingbiciklin kezdtünk elég fáradtak lenni, így kötöttünk ki a legelső strandon - ami, mint kiderült, magánstrand volt.

A pasik, akik megérkeztek, megkérdezték, minden oké-e. Azt mondtuk, igen, csak elfáradtunk és egy partot kerestünk, ahol leültünk, mert Ouluból jöttünk. Felajánlották, hogy a jachtjukkal hazavisznek.

Valószínűleg évekig nem fogom tudni megérteni, miért mondtak erre a többiek nemet. Mindenesetre csak én vállalkoztam az útra, ők visszatekertek.

Így alakult, hogy luxusjachtot vezettem, finnül-angolul beszélgettem közben a 3 pacákkal, közben megkínáltak pár itallal, és iszonyú jól éreztük magunkat. Megmutatták Oulu partjait, meséltek az épületekről és a lappföldi háborúról, engedték, hogy a kormányos mellett üljek, kinyitották nekem a tetőt, és közben Sweet Child o' Mine bömbölt És még azt is mondták, hogy szép vagyok. :) Meg egyébként is, nagyon kedveltek (és én is őket).

Jaj, Bogi hagyta magát elvinni 3 tök ismeretlen ötvenes pasival hajón. Jaj.
Elmondom, mit akarnak csinálni a hajóval rendelkező ötvenes pasik fiatal külföldi lányokkal, akik váratlanul a magánstrandjukon kötnek ki. Meg akarják mutatni a hajójukat, szívességet akarnak tenni nekik, viccelődni akarnak, meg mesélni pár dolgot magukról, meg akarják nevettetni a lányokat, és lenyűgözőnek, jó fejnek és fiatalnak akarják magukat érezni ez által. Akkor boldogok, ha a fiatal lány jól érzi magát velük. Hogy is mondjam, szerintem ez... nem baj.
Változatlanul úgy gondolom, érdemes megbízni a másik emberben (és ne nevezzetek naivnak, sült már el rosszul nekem is. De akkor sem vagyok más véleményen).

Kikötöttünk, de még kb. fél óráig nem mentünk ki a partra, hanem beszélgettünk. Szóba került a nyelvrokonság, nagyon lelkesedtek a hasonló hangzású szavakért. És persze nem értették, miért tanulok finnül. :) (de megdicsértek, hogy jól megy)

Na hát ezért az élményért már kb. megérte minden. Nem mintha eddig rosszul éreztem volna magam, de.... de ez wow.

Na jó, hazaértem, egyben vagyok, élek, tudok másra is koncentrálni, de mégis... what were the odds??! :D Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a nappal. :)