A család egy része elment Biogradba a piacra, másik része
még alszik. Én egyedül ülök a dragei nyaraló teraszán és szoktatom magam a napi
hőséghez. Bent megy a klíma, Magyarországon is elmúltak már a pokoli állapotok,
de itt Dalmáciában még mindig tombol a 38 fokos átlaghőmérséklet.
Imádom Dragét. Imádom a reggeli kilátást a tengerre, a pici
de tökéletes nyaralónkat, a cédrusokat és sziklakerteket, az utakat és
lépcsőket, a köves strandot, a vörösfenyők árnyékát, a halrajokat a vízben, a
két kis vízparti kocsmát, a többi nyaralót, a csendet és békét. Itt nincs zajos
partszakasz, hivalkodó hotelek, szuvenírbazárok, legfeljebb a helyiek által
szervezett szardellaparti a fenti nagy út mellett. Az is ritkán. Bőven van
ideje az embernek csak úgy… lenni.
Ma valószínűleg nemsokára megint lemegyünk a strandra, és
anya beleveti magát Zsófikával és a rózsaszín gumimatraccal a tengerbe. Én
búvárszemüveget és békatalpat húzok, egy ideig kergetem a halakat meg egyedül
lubickolok, majd csatlakozom hozzájuk. Esetleg akkor már ott lesz Öcsi is, aki
megpróbálja felborítani az aktuális matracon tartózkodó személyt, és mond
egy-két kedves szót mindenkinek. Idővel Zsófi kiakad, vagy mert Öcsi
megsértette, vagy mert belement a víz valamelyik érzékszervébe. Gyöngyike
közben a parton fekszik és napozik vagy olvas, esetleg ő is úszik egy kicsit.
Apa a nyaralóban marad Noémi és a klíma társaságában, feltehetőleg akkor
szánják rá magukat a hozzánk való csatlakozásra, amikor mi már épp elfáradtunk
a fürdésben. Felmegyek főzni, vagy beülök a kocsmába az Öcsivel. Gyöngyi
forgatja a szemét a pénzszórásunkra. Lepihenünk egy kicsit délután, egyesek
megint a vízben kötnek ki, anya megpróbálja rávenni Noémit egy kis fürdőzésre,
majd este kitaláljuk, hova menjünk (ma valószínűleg étterembe). Vár otthon a
fröccs és a társasjáték, a londoni atlétika vb, és hely híján a rózsaszín
gumimatrac ágy gyanánt, és átlagosan 5 perc, ami az elalvásomhoz kell. A nap
során mindenki kiúszkálja magát, mindenki legalább háromszor beszól valakinek,
anya villámhárítóként szaladgál a civakodó tesók közt, apa bizonygatja, hogy a
tervezettnél előbb hazamegyünk, mert mindenki olyan hülye, de a nap végén úgyis
jókedvűen megyünk aludni.
Sokan csodálkoztak, hogy miért csatlakoztam a családi
nyaraláshoz, miért nem mentem MTT táborba, én sem tudom, így alakult, de jól
alakult. Dél múlt már, a pumpám épp az egekben mert Öcsike megint kedves volt
mindenkivel majd a karjait széttárva szaladgál a világban, hogy mégis miért
sértődött meg rá mindenki, és keresi az igazságszolgáltatást a köves strandon,
de majd ez is elmúlik, az én vérnyomásom
is normalizálódik, meg a víz is lehűti a kedélyeket, és minden rendben lesz.
A nyár turbulens eseményei után semmi másra nem tudtam
gondolni, csak arra, hogy nyugalmat végre
már, és ezt most sokkal jobban megkapom, mint Budapesten, az üres lakásban
kaptam volna. Strandon döglés, családi lököttség. Jó kis csapat vagyunk.
Drage, égszínkék tenger, fehér falú házak, tomboló kabócák,
tarajos hullámok, apó fények a tengeren.
