új kezdetek

Reggel fél 6-kor az ébresztőóra, reggel 6-kor egy kéz simogatott ki az álomból. Emlékeztettem magamat arra, hogy rábíztam magam, és ez jó ötletnek tűnt, úgyhogy feltápászkodtam és eltökéltem ráálltam a jógamatracra.

A hatha jóga kívül-belül kicsinált. Hánynom kellett, sírnom kellett, zsibbadtam, küszködtem, szédültem, többször is összecsuklottam csupán attól, hogy egyes pontokon hozzáértem magamhoz. De mindenekfelett éreztem, hogy jót tesz. A testem örült neki, még akkor is, ha néha öszeomlott a rendszer. Hazaérvén bebújtam az ágyba és olyan jót aludtam, mint már rég.

Villog a telefon. Írnak az emberek. Vicával teázunk és kibeszéljük Észtországot, Samival nyakunkba kapjuk a várost. Imar ír, hogy Syksy sikeresen landolt nála.

Az eső utáni tavaszi illat beleivódott a kabátunkba. Sétálás közben éreztem, ahogy helyrekattog a fájós derekam a jógától.

Este begyűjtöm Syksyt Imartól. Kicsit bánom, hogy nem maradtam nála tegnap este borozni és beszélgetni, ellenben ma elszorult torok nélkül is hozzá tudtam szólni. Imar, az Árgyélus királyfi.

Hazaérvén kijavítottam minden házit, megírtam minden e-mailt, megetettem a kovászomat, elmosogattam az edényeket, és főzés (első számú pótcselekvésem) helyett csak egy kis humuszt és uborkát csipegettem. Rég volt ilyen tiszta a fejem.

Társaság. Van társaságom. Nekem, Timár Bogátának, itt, Tartuban.

Azt hozom ki ebből a világból, amit csak akarok.

ami Imart illeti

Imar hazajött, és visszatért az Emajõe utcai lakásunkba. Nekem mot már tényleg nincs ott semmi keresnivalóm.

A viszonyunk továbbra is barátságos és udvarias, melegebb, mint amilyennek én a szociális médiában, vagy itt, a blogom mutatom. Hosszú távan valószínűleg ez lesz a normális, nem pedig azok az érzések, amik önsajnáló magányomban töltenek el. (Remélem.)

A vasárnap esti beszélgetés Nórival szemfelnyitó volt. Igen, van bennem némi bosszúvágy. Szeretném, ha mások is tudnák, Imar milyen ember, és mennyire elfogadhatatlanul bánt velem, és szeretném, ha valahogy megbűnhődne ezért, de el kell fogadnom, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ezek az emberek huszon-, harmincvalahány évet leéltek már az életükben ilyen viselkedéssel, és továbbra is köszönik jól vannak, vannak barátaik, és lesznek is, és lesznek emberek, akik beléjük szeretnek, és ők is beleszeretnek majd különböző emberekbe, és nem fog történni velük semmi különös. Nem sújt le rájuk a mennykő, vagy az isteni igazságszolgáltatás. Én a karmában sem hiszek. Abban sem, hogy Imar hosszú távon boldogtalan lesz, ha esetleg egyedül marad. Nem fog hatvanvalahány évesen visszagondolni arra, hogy jaj mit vesztett. Erről ábrándozni teljesen fölösleges.

Ez a fejezet lezárult, és Imar megy szépen tovább a saját útján, ahogy én is. Egy kicsit úgy érzem magam, mint aki egy drogról jön le.

Na de a drogokról is le lehet jönni, főleg ha az ember értelmesen dolgokkal tölti fel az életét helyette.

Annyira össze van törve a szívem, hogy azt el se bírom mondani.

esküszöm megoldom

dolgozom egész nap és egyben tartom az életem, és minden nap közelharcot vívok a démonaimmal, és mosolygok a zoom kamerába

And I see the permanent damage you did to me

Never again, I just wish I could forget when it was magic

I wish it wasn’t 4am, standing in the mirror

Saying to myself, you know you had to do it

I know the bravest thing I ever did was run

és nézelődök az interneten és kedves emberekkel találkozom, és bátorító szavakat hallok és új élményeket élek át, amennyire csak tudok most itt a nagy semmi idején

Sometimes, in the middle of the night, I can feel you again

But I just miss you, and I just wish you were a better man

And I know why we had to say goodbye

Like the back of my hand

And I just miss you, and I just wish you were a better man

és él még a macskám, a kovászom, rend van a lakásban, tiszták a ruháim, vezetem az óráimat és az elküldött számlákat, friss virágok vannak a vázában és egészséges, saját készítésű kaja az asztalon

And it’s always on your terms

I’m hanging on every careless word

Hoping it might turn sweet again

Like it was in the beginning

és mindig van kinek írni, és még így sem tudok mindenkinek írni, akinek akarok, és munka is van, amit időben el is tudok végezni, és nem is rossz minőségben, és büszke vagyok az érzelmi töltetre, amit bele tudok vinni a tanóráimba, és amely motiválja a diákokat, hogy szívesen jöjjenek órára

You push my love away like it’s some kind of loaded gun

Boy, you never thought I’d run

egy hosszú doksiban gyűjtöttem össze minden okot, amiért jó, hogy nem vagyunk már együtt, és ha most együtt lennénk, ugyanúgy a szakításon gondolkoznék, és minden teljesen értelmes, amikor elismétlen magamban ezredszer, ahogy az is értelmes, miért kell még mindig beszélnünk, és miért van még mindig szükséged rám, és miért nem lenne tisztességes tőlem, hogy jelen helyzetben azt kérjem, gondolkozz el, mit tettél velem legalább öt rohadt percre ha képes vagy rá

I hold onto this pride because these days it’s all I have

And I gave you my best and we both know you can’t say that

You can’t say that

I wish you were a better man

I wonder what we would’ve become

If you were a better man

We might still be in love

If you were a better man

You would’ve been the one

If you were a better man

csak az a baj, hogy minden férfi unalmas és minden társalgás felszínes, és én nem tudom, hogy tudok-e valaha bárkinek annyit adni magamból, amennyit neked tudtam. Üresen bolyongok és a puszta gondolata is fáj, hogy létezel.

egyedül Tartuban

A diákjaim a közös csetben mind-mind írtak valami kedveset nekem. Volt, aki e-mailben is, más privát üzenetben. Volt, aki linkelt is valamit nekem, amiről eszébe jutottam.

Egy másik diákom kimentett nekem egy részletet egy hangoskönyvből, amit úgy érzett, hogy segíthetne nekem.

A katasztrofális finnóra után tartottam egy kifejezetten jót is.

Jókat nevettünk a szaunában, jókat pálinkáztunk a konyhában. Mire észbe kaptam, két prominens Sinine Äratus-tag lány magyarázta nekem, hogy ne randizzak észtekkel. (Ebben azért láttam egy kis iróniát.)

Megmondtam Patricknak, hogy ő nem Koivunen úr, ezért nem cigizek vele. De azért csak cigiztem. Megölelt és felajánlotta a kocsiját a költözéshez.

Hajnali 1-kor feküdtem ki a stégre, és néztem fel az elszórtan felhős, tintakék égre. Egyenesen a Göncölszekér vigyorgott vissza rám. Gyönyörködtem a tükörsima fekete Emajõgiben, majd félholtan belezuhantam az ágyba. Syksy nem volt sehol. Reggel 4-kor a kicsi orrával körülszaglászva ébresztett.

Húsvét van, egyedül vagyok és sajnálom magam, de igazából nem vagyok egyedül és mindenki nagyon kedves. :)