now it's time for some campaignin'

A cím ebből az örök klasszikusból.

Nem szoktam reklámozni, csak Csabának, de eléggé aktívan követtem az egész amerikai elnökválasztást, egészen a legelejétől (kb. tavaly nyártól). Egyenként érdekelt minden elnökjelölt, Jeb Bush kapitális elhasalása, Marco Rubio kiszenvedése, Ted Cruz mint egy jelenség, Bernie hősies ellenállása, és persze Trump bácsi meg Clinton néni. Sőt, Paul Ryan kálváriája, Obamáék hozzáállása és az alelnökjelöltek is. Sok-sok videót néztem meg ezt-azt, támogató, demokrata és republikánus szavazókról. Nagyon érdekelt, mi hajtja őket. Ez egy esettanulmány, ami itt történt, hihetetlen sokat elmond Amerikáról, és valószínűleg az életben nem értettem volna meg, hogy ki a fene szavazna Trumpra, ha magam nem jártam volna Amerikában.

Na mindegy.

Csak tudtam elmenni szó nélkül a dolog mellett, ha már sok-sok időt és energiát áldoztam a megértésére. Ebből a nagy emberkísérletből, amit még Zimbardo is megirigyelhetne, lassan egy rémálom lett, ami remélem, lassan véget ér.

"Trump's unstoppable rise is a symptom of a distinctly American disease. In no other democracy in the world could voters be so openly motivated by greed, share so little concern for less privileged citizens, and can be so politically ignorant. Only in hate-filled, under-educated ‘Ami-land’ could someone like Trump be successful." (forrás)

Egyik kedvenc jelenségem az ügyben.

UPDATE

Hajnali 3:48 óta fekszem álmatlanul és gyomorgörccsel az ágyamban (most már a kanapén... lassan reggel 6 lesz) és nem hiszem el, mi a kurva élet folyik itt.

I literally just can't.

Emlékszem, hogy Csaba nyugtatgatott, hogy mindenki Clinton győzelmét jósolja, nyugi-nyugi, ne aggódjak már. De ebben az évben láttunk már nagyon-nagyon rossz dolgokat történni szavazásokon, és egy cseppet sem voltam megnyugodva.
De erre aztán tényleg nem számítottam.
Engem most a padlóról sem lehet felmosni.

egy 2013-as levél magamnak

Amikor Amerikában elkezdtem a munkát, a táborvezető mindenkivel íratott egy levelet saját magának, aztán azt beszedte, és a tábor után némi idővel kipostázta nekik. Én egy kicsit félreértettem, azt hittem, évekkel később küldi csak vissza, és ennek a szellemében írtam meg a sajátomat - de talán jót is tett neki.

2013 júniusának végét írjuk, az IFUSCO után, épp amikor eldöntöttem, hogy dobbantok finnugor szakra, de még előttem volt az amerikai nyár. (Arról külön naplót vezettem egy régi füzetemben. Meg néha itt is.)

A lényeg, hogy múlt hétvégén megtaláltam. :) És annyira meghatott, hogy most idemásolom.

"Kedves X éves önmagam! (Bogi!)

Remélem, hogy boldog vagy, és sikerült az a nagy váltás az életedben, aminek most még csak a küszöbén vagyok. Sokat tanulok azért, hogy most eléggé összeszedjem magam ahhoz, hogy az lehessek, aki remélem te vagy. (Ennek nem sok értelme volt, de hát mindegy... :D )

Tudod, milyen érzéseim vannak most, a naplót is ezért írom. Érdekes most végignézni a társaimon, ahogy együtt nevetgélve vagy komoly arccal magukba zárkózva alkotják a saját kis üzenetüket. A "családom" 2 hónapig...! Te már tudni fogod, hogy sikerült ez a kis kaland, én még egyelőre izgatott, kicsit félős vagyok, és még mindig nem egészen ébredtem fel az "álom" állapotból. Igyekszem jó INFP lenni! :)

Remélem, akiket most szeretek, mind megvannak még az életedben. Nagyon szeretem őket, és nagyon sokat gondolok rájuk. És remélem, gyarapodik a számuk!

Tegnap lettem 23, és épp szakad az eső. Ez a tábor vagy sokat változtat az életemen, vagy nem, de nagyon tetszik ez az "időkapszula"-dolog.

Kicsit aggódom érted. Fontos évek lesznek ezek, és mindent megteszek, hogy úgy alakuljanak, hogy ez a levél egy boldog, elégedett, "egész" Bogit találjon meg pár év múlva! :)

Bogi

2013.06.27."

Oh, why can't I hold all these feels...! :')

the dixie chick

Nem egészen tudom megmagyarázni, mi ez a fura vonzalmam a country zene iránt

De mióta 15 éves koromban megtanultam néhány country akkordot gitáron, mindig visszajön. Még a gót korszakomban is így volt.

Nekem, értitek, aki mindig is városi volt, értelmiségi(szerű), tényleg ízig-vérig európai, feminista, és északi népekkel foglalkozik whatsoever,

tehát nekem visszatérő álmom újjászületni a Deep South délen, Georgiában, Alabamában vagy Arkansasben, egy farmon vagy kisvárosban lakni, pick up truckot vezetni és keresztüllovagolni a földeken, és érezni, hogy minden country dal rólam szól. Pedig a józan ésszel mérve mi sem állna távolabb tőlem.

De mégis, mióta voltam egy county fair-en NY állam egy nagyon rurális szegletében, láttam, milyen könnyedén pattannak fel a terepjáróra az emberek, és milyen keresetlen egyértelműséggel mérik össze a saját tenyésztésű teheneiket, és játsszák a "bucsús" játékokat, és táncolnak az esti koncertre, valahogy folyamatosan visszavágyok abba a szabadságba és vagányságba, amit az ő közelükben éreztem (még akkor is, ha közben nagyon európainak és nagyon bölcsésznek éreztem magam, és nem feltétlenül akarnám feladni a bicajomat és a doktoranduszi szobát hajnali kecskefejésért és sárba ragadt Chevy truckokért. De egy kicsit mégis).

Próbáltam megkeresni a gyökereit ennek a vonzalomnak, de nem sikerült sehogy sem, úgyhogy kénytelen vagyok beletörődni, hogy előző életemben valószínűleg egy dél-karolinai ültetvényes lánya voltam, vagy ilyesmi.

Tehát ma végighallgattam egy country playlistet (a maga hímsoviniszta szövegeivel és bosszantóan modellalkatú bigéivel a klipekben), elmentem orosz beszélgetős délutánra, majd a Food Truck Show-n kifogtam zárás előtt a texasi barbecue árust, aki mikor meglátott, összeállított nekem egy indokolatlan fullextrás burgert a maradékokból (utánam mindenki azért csápolt, hogy ő is olyat kér), most pedig bebújok az ágyba és Elfújta a szél-t nézek.

És röhögök magamon.

újbóli beleltározás folyamatban

Február 15-e van.

Tavaly ilyenkor készítettük Vivivel a bemutatkozó videómat, amivel jelentkeztem Amerikába.

Tavaly ilyenkor volt az első IFUSCO megbeszélés, ja, akkor találkoztam a legtöbb leendő útitársammal.

Kordokumentum egy életről, amit aznap hagytam magam mögött.

Ezt is megértük, juhé.

безвозмездный

Leszakad az arcom a fáradtságtól.

A tüdőm olyan, mint egy porzsák. Lehet, hogy holnap belázasodok.

Elég nehéz lenne kifejezni azt a hihetetlen büszkeséget és meghatottságot, amikor azt látom, hogy mindenki időt és koszt nem kímélve, nejlonzacskóval a fején vakarja a festéket a szobánk faláról... Hebling derűs sztahanovizmussal, Internacionálét dúdolgatva, Isti szkeptikus hozzáértéssel, Nóra magában röhögve, Szonja lányosan, Nóri harsányan és lelkesen, Vivi folyton viccelődve, Eszti csendben és komolyan, és tengernyi élvezettel. Cigiszünetben rádőltem Nóri lábára, ő kicsit meggyúrta a vállam. Fel a fejjel, Kuklinc! Valahogy megnyugtató, hogy létezik olyan ember a világomban, akinek én Kuklinc vagyok.

Felnőttünk, az a nagy büdös helyzet. Magunknak festjük a szobát, és szülők helyett barátok jönnek segíteni. Najó, anya is ad távlelkiszupportot, de akkor is. Az én kezem sebesedik ki a sok sikálástól.

Megalázó érzés becsomagolni a szobát és zacskókba tömködni az egész életemet. Festékporos szobában aludni is megalázó. Az is megalázó lesz, ha holnap orosz zh-n semmit sem fogok tudni.

Kicsit most már fognám és eltenném magam, mint egy befőttet. Nincs kedvem az előttem álló héthez. Mondjuk úgy, hogy épp nincs kedvem élni.

A barátaim, a családom, Kendall és Tereza a világ legmenőbb emberei jelenleg, toronymagasan. Miért is kezdett el hiányozni Amerika és a CHB hirtelen!

Talán mert akkor nem volt festékpor a hajamban.

Álmomban újra firefly-ok döngicsélnek körülöttem.

...so jump in the plane and fly away!

Cucc bepakolva (gerincserv boritekolva), hostelbol kicsekkolva, utiranyok felirva...

Hamarosan...

viszlat Amerika!

mindig elhatarozom, hogy blogolok es sosem sikerul

Rettenetesen faradt vagyok. Mindjart ulve elalszom. Talan nem kellett volna hajnali haromig kukorekolni, de a Wicked meg a feloras indokolatlan beszelgetes utan Gergely urasaggal egyszeruen nem hagyott nyugodni.

A portasneni hamisan enekel valami spanyol nyelvu popcsodat.

A salsatancos szobatarsam boldogan meseli, milyen VIP klubokba jutott el tegnap ejjel.

Elphaba felemelkedik a magasba es kivagja a Defying Gravity o-oohh-jat.

Egy mosolygos kinai bacsi megmassziroz a Central Parkban.

Leintek egy taxit. A sofor kedves es beszedes.

A sikatorban egy csapat kozepkoru pasi elkezd kovetni es kellemetlenul duruzsolni nekem.

B gyermeki vigyorral bamul ram. Elgondolkodom, hogy nezhetunk ki, amikor nemi pia tarsasagaban ejjel felsuhanunk a szobamba (es nagyon jot beszelgetunk).

A Central Parkban apro lampak vilagitjak meg a misztikus kis osvenyeket, minden volgyben valami ujdonsaggal. Parasan vilaglik at a felhokarcolok homlokzata a neonfenyben, emberek sziluettjei keszitenek fenyketeket a nem mindennapi latvanyrol.

Brighton Beach olyan, mint az Ulster County Fair. Brooklyn pedig affele Ujpest.

New York, New York... barmilyen izgalmas varos vagy, nem maganyos kelet-europai bolcseszlanyoknak talaltak ki, akik szegenyek, faradtak es felenkek is melle.

Dorombolok a varos hatarain es szabadulasert uvoltok. (Meg ekezetekert. Nem vagyok macska.)

in a tin

Barcsak irhatnek Philadelphiarol! Barncsak irhatnek egy angol nyelvu beszamolot a Homeward Boundrol! Barncsak irhatnek arrol, hogy NYC milyen!
De itt fizetos a szamitogep, egy perc 10 cent, es az ido ropul.

Phillyben nagyon jo volt, itt pedig nagyon maganyos vagyok. Furcsa, hogy nem vagyok egyutt Terezaval... hiszen annak idejen minden egyes percunket egyutt toltottuk. New York pedig... jaj, barcsak masmilyen varosban lennek! Akarhol mashol... varosi lany vagyok, de ezt egyszeruen nem birom elviselni. Hihetetlen tomeg, barova megyek, akar bolt, akar utca, akar metro, akar a sajat lepukkant kis szanalmas hostelem, ami a philadelphiai Chamonunix Mansion-hoz kepest lofaszt sem nyujt, egyszeruen nem birom, nincs hova menekulni... es minden a turistaknak van, semmi sem az embereknek. Elviselhetetlen kepmutatas.
Ankalimon annak idejen azt mondta, hogy Amerika fura, de NY-ot elvezni fogom, mert az a legeuropaibb nagyvaros. Nos, talan tulsagosan "amerikai" lettem az idok soran, de most minden vagyam az, hogy kiszabaduljak ebbol a varosbol, ami ugy erzem, megfojt...

5 nap alatt remelem megtalalom a jo oldalat!

the dog days are over, the dog days are done

Felfekudtem a vizre, majdnem a to kozepen lebegtem. A korlatokat lebontottak, odaig uszhattam, ameddig akartam. Alig 10 ember csacsogott, lebegett, ugralt a vizbe korulottem, a tobbiek elmentek.

Amikor utoljara felcsaptam a felmosofejet a kamra tetejere, es vegleg elhagytam a konyhat, hatartalan megkonnyebbulest es hihetetlen faradtsagot ereztem. Amikor ledoltem a matracomra (az agyat lebontottak alattam), ugy ereztem, elhagyom a testem. Tudtam, hogy egyszeruen keptelen vagyok megmozdulni.

Az uj kabinunkban harfak kezdtek csilingelni, Tereza berakta a sajat zenejet. The dog days are over, the dog days are done... es valoban, happiness hit me lake a train on a track... tokeletes zene erre az alkalomra. Mekkora felszabadulas! Ugy gondolok vissza a konyhara, mint egy leszerelt katona a frontra...

Szembejott par hihetetlenul csodalatos lany az eletemben, egyutt eltunk, egyutt sirtunk es egyutt nevettunk, egyutt eltunk at ezer kalandot, aztan konnyes szemmel integettem nekik, ahogy felszalltak a buszra. Kigurultak az eletembol, ahogy annak idejen begurultak, es most a tabor minden sarka rajuk emlekeztet. Mennyi kozos kis poen, mino eletvitelszeru indokolatlankodas ket honapon keresztul...! Meg mindig nem tudom felfogni, hogy nem Monica ebresztooraja fog kelteni reggel es nem orditunk egyutt bele a reggelbe minden nyelven, amit csak ismerunk, hogy MIEEEERT (pros, porche, pacsimu, miksi....)

Ellennel percekig nem engedtuk el egymast. Utolso ejjel odament hozzam, hogy hianyoztam neki... tenyleg? Tenyleg. Cause you are genuine, Bogi, and you understand me. You want to understand me, unlike the others. Igy hat vegigbeszelgettuk az estet, irtam az emlekkonyvebe, masnap pedig pityeregve bamultunk egymas arcaba, mikozben az elvesztegetett orakat szamlaltuk. Will I ever see you again? I don't know... Seattle olyan messze van! De ha egyszer ujra latom, fel oraig vinnyogni fogok a boldogsagtol es tobbet nem hagyom, hogy elrepuljon mellettunk az ido, csak mert egyszer megsertodtem ra.

Hat igy tunedezik el lassan mindenki. Elrakjuk lassan a tabort aludni a telre, sikalunk, lebontjuk a satrakat, utazasrol beszelgetunk. Estenkent nagyra nott amerikai emberek kozt bordat zabalunk egy etteremben, majd sorozunk, Bev kutyaja koztunk szlalomozik... olyan, mint egy kellemes este otthon. Vegre ugy erzem, tenyleg a CHB family tagja vagyok. B-vel es Terezaval kimegyunk a molora, a Hold csillamlik a vizen. Hetvenvalahany napon keresztul szinte minden este a molo, a to jelentette nekunk a megnyugvast, ahogy este kisetaltunk, fetrengtunk, pancsoltunk benne a labunkkal, zenet hallgattunk es addig beszelgettunk, ameddig a szunyogok a Voroskereszt evi veradas-termesenek megfelelo mennyisegu vert ki nem szipkaztak belolunk... hatalmas tuzek, burjanzo termeszet, kenuk, horgaszok, tipikus amcsi molok, csillagfeny a vizfelszinen... ideje bucsut inteni a gyonyoru, szabalytalan, bajosan szertelen Kanawauke tonak. Visszaemlekeztem az utolso estere a kitchen staffal: Denisa csinalt egy kis videot a kepekbol a laptopjan, Rinat gitarozott, kozben jalapenos chipset majszoltunk, es felideztunk minden kozos kis indokolatlansagot.
Ma este Terezaval ketten fogunk kinn ulni a molon a csendesen bucsut inteni a tajnak, ami a szivunkhoz nott. Var minket a nagyvilag, hogy kedden vegleg elvaljunk... a viszontlatas biztos tudataban. Milyen szerencse, hogy pont egy cseh lannyal lettem ilyen joban! Vagy talan nem is annyira szerencse dolga volt. Kb. elso intersession, tehat julius kozepe ota mindig egyutt voltunk, napi 24 oraban, neha egymas fejet letepve, neha egy ironikus beszolason gurulva kacagva, minden bolondsagot megosztva, ezer meg ezer kalandot atelve... nagyon maganyos leszek nelkule.

Utolso het Amerikaban, itt jovok.

Most egy kicsit ugy erzem, nem akarom elhagyni ezt a kozeget, mert megis mi var odakint.

Egy kicsit ugy erzem, nem most akarom utoljara latni ezeket az embereket, foleg Bevet.

Kivancsi leszek a jovore.

fireflies

Ezt a bejegyzest 2013. augusztus 16-an irtam, de csak most tudom kozzetenni.

Kicsit felkavarodott erzelmekkel setaltam a to partjan. Igen, ez a napi rutin: felkeles (kivakarasamagamazagybol), reggeli, szunet, ebed, nagyobbszunet, vacsi, seta Terezaval, seta egyedul. Az esti fenyben tukrozodo tavat bamulva megprobaltam mindent a megfelelo polcra helyezni.

Amikor kirobbantunk a konyhabol, elkezdtun kenekelni, hogy felviditsuk Denisat, akit Ed modszeresen kinzott egesz nap, Carl es Rinat a golfkocsiban diszkot imitaltak, Carl meg a szokasosnal is jobban cowboynak nezettki a hatalmas kalapjaban, szakadt farmerjeben es kockas ingjeben, Rinatbeat boxolt, talaltunk egy szivacs Thor-kalapacsot es elkezdtunk kozepcicazni vele. Kerrin szembejott, megbokte a hatamat, kozolte, hogy hi Great Gatsby-buddy. Monica raugrott JLo hatara, amitol mindketten osszerogytak es a betonon fekve rohogtek sajat magukon. Kicsit megmassziroztam a holtfaradt Terezat, aki meg mindig nem heverte ki teljesen a tegnap ejszakat (egy random arc meghivott minket vagy 5 vodka-energiaitalra, majd elkezdett tapizni minket meg nyomulni rank, igy amint kiment vecere, konkretan elszaladtunk a kocsmabol), nevettem egy sort Annaval, Seamus baratnojevel. Par pillanatnyi idill emberekkel, akiket megismertem es megszerettem. Harom mexikoi, egy tatar, egy amerikai, egy cseh, egy szlovak, egy eszak-ir, egy uj-zelandi… osszesodort minket a szel es megparancsolta, hogy szeressuk egymast, es igy lett. Par nap mulva valoszinuleg soha tobbe nem latom oket, es Bevet sem, a faradhatatlan vilagmegvaltot, aki hatezres csucsokat maszott, aki bejarta a vilagot, aki Afrikaban is taborokat uzemeltet, akinek anno Michelle Obama is az alkalmazottja volt. Erzelmes idoszak ez a mostani. Minden es mindenki hirtelen olyan jo fejnek tunik… szamba veszem az osszes emleket, amik hozzajuk kotnek. Es ez a to, a zsenialis ko, a vizpart, a termeszet amit ket honap ittlakas utan valoban lagy olnek erzek… kicsit zavarbaejto, hogy tudom, hogy ujra lathatom oket, csupan el kell jonnom jovore is, es egy pillanatra jo otletnek tunik, majd megrazom magam0 es nevetek egyet magamon. Hova nem jutottam…!

A szomszedos taborok lassan elneptelenednek. A titkos helyunkrol is lassan elkerultek a padok, a mentomellenyek… visszafejlodott a kornyek abba az allapotba, amiben annak idejen volt. Mint amikor megerkeztem. Hajnalodik, a tompa, zavart, kudos amerikai alomnak lassan vege van. Lassan felebredek es folytatom az eletemet.

De elotte groteszk modon felszall a kod es meglatom a tabor valodi szineit…

towards the end

Ot nap mulva hazamegy a banda. En meg maradok par napot, segitek lebontani a tabort, de a visszaszamlalas kimeletlenul elkezdodott.

Mennyi mindent irnek! Az intersession New Paltzban, a hihetetlen sikeru gulyasest, a szornyen szetcsapott este a Baker Cabinsban, az utolso dayoff Terezaval, a hatalmas beszelgetes Bevvel, a tervek, az erzelmek, a tanulsagok... teljesen leblokkolt az agyam.

Egyszerre szamlalom a napokat mint egy idiota, naponta otszor, hogy jaj mar csak ennyi meg annyi, es egyszerre kezdek kicsit kotodni mindenhez, es mindenkihez, aki korulvesz. Mennyit kaptam azz ittlevoktol! Es a gyerekek ebben a sessionben, ezek elekeznek ram! Messzirol mosolyognak es koszonnek es integetnek, amikor meglatnak!

Carl holnap elhagyja a tabort. Vajon mennyire tunt fel neki, milyen oszinten rajongok erte? Egy reszem meg akarja koszonni neki, hogy minden nap felbukkant, es mar csak a latvanya is a felere csokkentette minden gondom-bajom, de gyanus, hogy csak zavarba jonne es elmenekulne elolem.

Hatalmas setak Monicaval, ucsorges a zsenialis kovon. Milyen hihetetlenul bekes videk! Monica elvezettel szivott bele a cigijebe, nagy barna szemeivel gondterhelten meredt a tulpartra. Nemsokara elmegyunk es soha nem latjuk egymast tobbet! A szivem kicsit osszeszorult a gondolattol. Wheels are turning... - kezdett a telefonja egy uj dalba. Monica, ez most komolyan a Killerstol a Here With Me? Igen, miert? O, vilag...! Erre nem szamitottam a Kanawauke to partjan.

You are so homely, I started to speak to you in Czech, mondta nekem Tereza. Nekem is nagyon a szivemhez nott. Gyakorlatilag 24/7 vela vagyok, reggel-delben-este-ejszaka. Nevetesek, tancok, nyusszoges, orom-banat, amiben mind egyutt reszt vettunk, ezt nem lehet kitorolni. Nagyot veszekedtunk azon, hogy hogy lehetseges meginni a kofolat.

Kerrin es Seamus befaroltak a konyha ajtajahoz a golfkocsiban, lefogtak, betuszkoltak, es hangosan ninozva elhajtottak velem, megrokonyodott taborozokat hagyva maguk utan, majd bedobtak a mindenesek kamrajaba. Majd egy nagyot nevettek es megkoszontek a kozremukodest. Lattak, hogy faradt vagyok, es gondoltak, feldobjak egy kicsit a kedvem, igy eljatszottak, hogy letartoztatnak.

Csillamfaszlama-hangon horogtunk a telefonom hangrogzitojebe. Beallitottam ebresztonek. Ed tavozasa utan headbangelve mosogattunk, izombol torolgetjuk az asztalt, enekelunk, uvoltozunk. Vezessuk le a stresszt! Ed mar egyre kevesbe elviselheto, fel szivvel uzemeli a konyhat, mindenben csak a rosszat latja. Lassan en is feladom.

Lassan vege. Az en dayoffomnak pl. nagyon is vege van, igy mennem kell.

Mielott ujra magukba szippantanak a kepek es hirek otthonrol...

(Az MTT taboros kepeket pl. keptelen vagyok megnezni... egyszeruen tul sok erzelem.)

Amikor

az ejszaka kozepen, hullafaradtan a bucsubol hazaerve nem tudunk bejutni a hostelbe, majd a gondnok kozli velunk, hogy egesz nap minket vart, hogy megmondja, hogy a tulaj ki akarta hivni rank a rendorseget, de az a minimum, hogy ki vagyunk dobva a hostelbol, es fel ora konyorges utan enged csak minket aludni (mert hova a fraszba mennenk hajnali egykor New Paltzban), most pedig varom a tulajt, hogy mennyibe fog nekem kerulni a betort ajto (mert nyilvan ki mas bankkartyajat adtuk meg szobafoglalaskor, mint az enyemet...), es meg mindig nem tudom, meguszom-e a rendoroket...

...akkor sirni akarok es hazamenni.

(Tudom, hogy ezt nem kene leblogolni, de most tulsagosan ki vagyok akadva.)

UPDATE

Rendorok nincsenek, ajto kifizetve, gondnok vegul megbocsatott nekunk. Jol is jott, mert mar mindannyian a vegso megsemmisules hatarat suroltuk. (Mennyire utaltam, hogy eleinte letagadtuk a balesetet! Azonnal megmondtam a lanyoknak, hogy be kellene vallani, de nem nem...)

Ujra tudom elvezni a nyaralast es New Paltzot. A hugenotta tortenelmi osveny, a reformatus templom, a babahaz-szeru villak, a hihetetlen cuki boltok, a helyi termekek evarazsoljak az embert. A folyo partjan ucsorogve nem tudtam mast, csak a multrol abrandozni, a francia telepesekrol, a kiepulo civilizaciorol, a kisvarosi eletrol a vad, hegyes-volgyes, valtozatos, gyonyoru Ulster County csucskeben. Europaban az ember soha nem gondolna, hogy New York belvarosatol alig 45 percnyire ilyen hamisitatlanul videki elet zajlik. Nagy, csapott vallu ferfiak, hosszu szoke es barna haju, tagbaszakadt nok, 4-H Club, ego gazolaj a hatalmas kombajnokban, dijnyertes kecskek es nyulak, korhintak, toffee apple, helyi bandak, vasari jatekok, amiken hatalmas plussallatokat lehet nyerni. Gazdagabbak lettunk egy oriasi rikito rozsaszin masnis malaccal.

Lassan telik az ido, nemsokara megejem eletem leghosszabb taxizasat (kb.50 perc lesz, 60 km), addig is hol neman, hol kacaraszva kovalygunk a szeles dombon a kisvarosban. Terezara nezve mindig megnyugszom, olyan hamisitatlanul europai bolcsesz-kinezete van. A bucsubol elegge kineztek minket. :D

Az embereket bamulva minden eddiginek jobban elkapott a honvagy. Ezek itt elnek, mindig is itt eltek, a gyerekeik is itt fognak elni, dolgoznak egesz evben a foldeken, most meg osszejonnek es unnepelnek. Ez az o birodalmuk. A szabadteri koncertet nezve pedig eszembe jutott az en birodalmam, a nalunk levo szabadteri koncertek a nyari ejszakakon, es ahogy mi otthon unneplunk. Ahova en tartozom.

Az Ulster County Fair pont olyan volt, amire szamitottam, es ez kiraly, de mikor fogom feldolgozni ezt a rengeteg ram toro erzest?

work hard, play hard - szemelvenyek (update)

Terezat es JLo-t kenyelembe helyeztuk, alszanak. Monicaval, a hivatalos drinking buddymmal visszamentunk a szignifikans helyre, vegigneztem, ahogy a helyi fauna nagy resze ranyomul a kicsi, gyonyoru es remekul tancolo Monicara, megvartam, amig elsziv egy cigit, es most itt vagyok.

Remelem alszik. Nem latok mas lehetoseget a blogolasra, mint hogy mindenki alszik. New Paltz...! Nagyon videki, nagyon Amerika. Minden amit latunk, olyan, mint egy kis ekszeresdoboz. Jaj ha a vilag minden penze eleg lennne arra, hogy csakis a barataimnak vegyek ajandekot, olyan jo lenne...!

Ed meghivott minket egy rakas sorre, a szakado esoben bejartuk a varost, vinnyogtunk egy rakas gyonyoru de iszonyu draga cuccra. Az este folyaman Tereza jarhatatlanra itta magat, ugyt kellett hajtuvel, vallfaval es hitelkartyaval betorni az ajtot ra (merthogy bezarkozott a vecebe es elaludt), JLo megis rosszabb volt az allando bocsanatkeresevel.

(barcsak kicsi lennek, aranyos, erzekeny es gyamolitasra szorulo...! Mi ertelme van kifejleszteni magunkban a sok erot, ha mindenki csak undorito brunhildanak nez, amikor megemelek egy nagyobb talat (mert muszaj)...? Miert EN, miert nem nottem kisebbre, miert nem szeretek segitseget kerni, miert nem probalok kishercegno lenni, amit mindenki elvar tolem...?) De Nem, Bogata majd lesz aki elmossa az edenyeket ameddig a mexikoiak sminkelnek... picsaba.

De nem akarok nyafogni, akkor sem, ha hajnali fel 4 az egyetlen idopont amikor irhatok.

Monicaval alneveket talaltunk ki a bulizashoz. O Yazmin lett, en Szonja, a srac, aki nem akadt le rolunk, mondta, hogy o is alnevet fog hasznalni: I'm Boogie, like the dance, you know! Nem ertette, Monicaval miert kezdunk el szakadni a rohogestol.

 Hm, CHB...

Amikor Rinat ejjel az elsotetitett tornteremben gitarozik es oroszul enekel a felalomban bobiskolo kitchen staffnak,

Amikor Eddel nagyot kacagunk valami kajas poenon,

Amikor Carl a maga kis McGyver-felszereleseben felbukkan a konyhaban (megemelve a pulzusomat),

Amikor egy random counselor megolel,

Amikor Bev elmagyarazza, miert engem alkalmazott,

Amikor sokat lehet tuncogni gyonyoru amerikai hazakra,

Amikor Terezaval hanyatt dolve rohogunk a stegen orakon keresztul,

Amikor Monica belem karol es elmondja, mennyire orul, hogy megismert,

Amikor egy random holland srac a szorakozohely elott nkeiall orvendezni, hogy vegre talat egy masik keresztenyt (aka engem),

Amikor van idom nethez jutni...

...akkor szeretem Amerikat es azt, hogy itt vagyok.

Neztem a busz utan es ram szakadt egy pillanatra, hogy bizony, soha tobbet nem fogom latni ezt a kissracot, aki mindig odaszaladt hozzam es felkialtott, hogy vampire teeth! Visszamegy a menhelyre a tobiek koze, ahol eddig lakott, felno hatranyos korulmenyek kozt, soha meg nem szabadulva a hajlektalan multjatol, lesz belole valami itt New Yorkban es elfelejt. Egy pillanatra aggodni kezdtem erte.

Tudtam, hogy ez lesz, hiszen sokaig ez tartott vissza az utazastol. Kotodesek. Minek ujat kialakitani ha ugyis szanaszejjel megyunk utana?... Es rossz es osszezavar, igen. De igy New Paltzban, nemi masnappal a fejemben, egy afonyas joghurt mellett, nevetve visszagondolva a tegnap estere, asszem fajalmakkal egyutt is megeri.

over the sea and far away

Lorena mindent megtett, hogy ne vegyen eszre. Mosolyogva magyarazott spanyolul a tobbi mexikoinak. Elgondolkoztam, mennyi energiajaba kerulhet, hogy ilyean masszivan levegonek nezzen, miutan meg mindig meggyozodese, hogy en rosszindulattal hazugsagokat terjesztek rola. Monica elmeselte, hogy mikor ilyen mosolyogva spanyolul beszel, gyakran engem beszel ki az orrom elott, es elvezi, hogy nem ertem. A magyar lanyok hasonlo okokbol kifolyolag messzire kerulnek engem, ezzel igencsak nagy szivesseget teve nekem.

Adesuwa es Maria pisszegve integetett nekem ejjel, amikor a furdobol battyogtam volna haza a satramba. Odamentem. You hear this sound? It is a bear! Fuleltem: a szemettarolo felol nagy zajongas es csapkodas hallatszott. I heard a roar, too, magyarazta Adesuwa. Elkepedve meredtunk egymasra. Egy medve, ilyen kozel! Es micsoda hangok!!! Aztan egyszercsak meghallottuk a golfkocsi hangjat. Carl!! Ott van egy medve!!! Carl elhuzott, a hangok elhaltak. Visszafojtott lelegzettel figyeltunk, de semmi nem hallatszott. Majd vilagossa valt minden: a szemeter korul Carl tustentkedett, nem egy kibaszott medve.

Seamus es Kerrin a reggelizoasztalnal a hasat fogtak a rohogestol. We should tell Carl not to roar anymore!

Adesuwa megolelt, Dom ram bandzsitott, Allyvel osszerohogtunk. Nekialtam tancolni a konyhaablakban. Adtam nemi dugi kavet a lajfgardoknak, a kisebbik fiuk vigyorogva integettek nekem, mikor meglattak. Mi lesz reggelire? Remelhetoleg bacon. (Vegul nem lett az.) B lefegyverzoen ram mosolygott: Csozet! -He? Amikor csajozunk, mindig ezt mondjuk. Ez annyira nagy hulyeseg, hogy teljesen varatlanul eri a lanyokat, igy szoba allnak velunk. Jobb, mint egy tetova szia... elkepzeltem, hogy ha otthon, a Kamaraban random sracok leszolitananak azzal, hogy "csozet", vajon az imponalna-e nekunk...

Besotetedett. Terezaval a szokott kis helyunkon ucsorogtunk, messze a tabortol, miutan kozos megegyezessel arra jutottunk, hogy az esti nasikent elfogyasztott kekszes-csokis marshmallow szendvicset valahogy le kell jarnunk. Homeward Bound tornaterme messze vilagitott. Tereza hangyatt dolve kacagott egy beszolasomon, kozben Dog Is Dead szolt a telefonomrol.

I get used to it...

Nem tudom, hogy ez tartos-e vagy sem, de mintha kezdenenek javulni a dolgok, mondta. Igen. Talan... mindenesetre te itt vagy velem, tegnap nagyot beszelgettunk Monicaval, nemsokara itt az intersession es a New Paltz-i farmers' fair, amit programkent kineztunk magunknak (pig-race, kings of the chainsaw, helyi bandak... maga leszunk a Grease zarojelenete!), le lehet ulni a stegre (ami nyilvan tilos, de hat...), bolondsagokat beszelni es a sok munka es surlodas utan kicsit gondtalannak erezni magunkat.

konyhai idill

A derekamba lassan belekoltozott a fajas, de nem bantam. Ahogy azt sem, hogy mar masfel oraja sutogetem a krumplilangosokat a grillen. A szokasosnal hosszabb, nehezebb feladat volt, raadasul kenyelmetlen, mert a grill egette az arcomat, de en pont az ilyeneket szeretem, mert van bennuk kihivas. Raadasul tudtam, hogy finom dolgot csinalok es orulni fognak neki.

Monica mellettem ipari mennyisegu penne tesztat szurt le dudoraszva. Nine Inch Nails szolt eppen a kedvenc rock-alter radionkban, amit mindig hallgatunk, amikor csak tudunk. Rinat besomfordalt es szemlelni kezdte a krumplilangosokat. Sto eta? Buszken kozoltem vele, hogy blini, es mellesleg ha en nem szolok Ednek, hogy harom csomag keves lesz, bizony bajban lenne a tabor. Nemi elegtetellel kevertem bele a frissen szedett snidlinget a hatodik csomagba.

Carl futyoreszve bebillegett a baseballsapkajaban es a csavarkulcsokkal az oven, jellegzetes akcentusaval kerdezett valamit Rinattol. Kicsit elmosolyodtam: Carl latvanya mindig jokedvre derit. Ed eppen tavol volt, elment cigizni, a tobbiek szunetet kaptak, csak Monica meg en dolgoztunk, hogy du.3-kor lelephessunk dayoffra. Ez a gondolat alaposan felviditott minket, kozben felcsendult egy Of Monsters and Men-dal, mire Monica megkerdezte, ki ez a remek banda, en pedig buszke voltam, hogy tudtam a valaszt. Egy pillanatra eszembe jutott Sziktivkar, amikor az agyon pihentem a szanatoriumban, Gergo pedig mellettem Of Monsters and Men-t hallgatott a gepen, es az milyen jo volt.

Kb. ketszazadik krumplilangos kornyeken kozos erovel kiszedtuk a daralt hust a sutobol, kozben visszaszivarogtak a tobbiek. A maradek narancslebol a mexikoiak egy tejes-cukros lotyit kevertek es vegigkostoltattak a szemelyzettel, kozben Ed is megerkezett, egy kis adag baranyraguval egy ethordoban: a tegnap esti vendegsegebol mentette ki, hogy megkostoltassa velem. A gyerekek megerkeztek, hogy megteritsenek, az egyikuk, hat ev koruli kis lurko boldogan konstatalta az epertortat es ujfent kozolte velem, hogy vampirfogaim vannak. Diadalmasan lecsaptam a ketszaznegyvenedik krumplilangost a sheetpan-re es vegre levetettem magamrol a megporkolodott gumikesztyut.

Az asztalnal Seamus, a tabor kisfonoke boldogan meselte, hogy milyen jot jatszottak a tegnapi kajaval, majd jatekbol osszeverekedtunk a sutin. Mellettem Carl megprobalta elrejteni, hogy az olebe boritotta a fel salatajat, de nem sikerult neki, kozben elmeseltem Shelley-nek, a novernek, hogy legutobb az erdesz ismerkedesi celzattal megkerdezte tolem es Terezatol, hogy hogy van oroszul a "jo reggelt". Kerrin, a kisebbik fiuk fonoke telenyomta ketchuppal a mac and cheese-t, altalanos fintorgast valtva ki az asztaltarsasagbol, mire felideztuk, milyen volt, amikor Rinat mexikoi chilipaprikaval izesitette a tejet.
Boldogan meseltem Seamusnek, hogy vacsira krumplilangos lesz es nagyon orult neki. Monicaval befejeztuk a munkat es kilottunk dayoffra.

Rengetegen megdicsertek Mamika szekely mellenyet, amit honvagybol huztam fel. Carl novere elvitt minket a kempingbe, ahol olcsobban sikerult szallast szereznunk, csupan kb. 50 jiddisul beszelo ortodox zsidot kell elviselnunk cserebe.

Hat ez van ma.

this is my kingdom come, this is my kingdom come....

Kicsongott a telefon. Anya nincs otthon, nosza, haromnegyed ora duma Nagyival, majd Csillaval, majd Gyerekkel... aztan hazaert, de le kellett tennem. Delutan ujra felhivtam.

Rinat arrol panaszkodott, hogy miutan dayoffon egesz nap gepezett es levelezett az oroszorszagiakkal, a taborba visszaerve teljesen osszezavarodott, annyira Kazanyban hagyta az agyat. Na en is igy voltam netto 2 es negyed ora telefonalas utan.

A napok soran meglehetosen elegem lett a taborbol. Kiabrandultam az emberekbol, feladtam a harcot a beilleszkedesert es az elfogadasert. Lehet, hogy nem probaltam elegge, de mar gyakran ugy erzem, nem is hianyzik. Ezeknek?!

Es igaza van anyanak: ha egy emberrel jol megvagyok, az mar eredmeny. O sem talalna tobbet. Terezaval pedig kitalaljuk egymas gondolatat, rohogunk a semmin, nagyokat setalunk es beszelgetunk munka utan. teljesen odavan a Zoohacker-fele Best Friends-ert, amit akkor mutattam neki, amikor az "otthonra emlekezteto dalainkat" mutogattuk egymasnak. Es egyebkent is, Florence es Tolkien-rajongo, es tudja, ki az a Chomsky, nagyot mar nem tevedhetek. Megkerdezte, hallottam-e a pragai nyelveszkorrol. Jakobsoni modell? Fuckyeah.

(A kolumbiai lany mellettem valami tenyerjoslasos hokuszpokuszt csinal es neha felkel es ritualis ugrabugralasba kezd. Furi latvany.)

Visszaolvastam a tabor elejen vezetett naplocskamat es kicsit megriadtam, mennyivel arnyaltabban, optimistabban fogalmaztam akkor. Mennyire mas gondolataim voltak! Akkor is megfigyeltem, amikor anyahoz es Gergohoz beszeltem. Mintha korlatokba utkozott volna az onkifejezokem. Help!

Geeergooooo, amerikai hivas! Cuki volt hallani a a kialtast a vonal vegen. Aztan fel orat beszelgetni! (Milyen jo is, hogy megtanultam kezelni a telefonkartyat...) Kicsit nehezen tettem tul magam a szegyenerzeten, milyen keves mondanivalom van, es azt is milyen nehezen tudom atadni, es kozben tompan fajt, hogy nem lehetek Magyarorszagon, elszakitottam a vilagomat az ovetol es a tobbieketol (Szonja es Nori blogjat olvasni is tomeny fajdalom!), es igy most csak hosszas magyarazas utan tudjuk kovetni egymas eletet, vagy sehogy, alacsony hatasfokon. "Mi a fenenek kellett kimennem?" Nem tudom. Marmint magamert tudom, azt is tudom, hogy annak idejen mi vezerelt, es azt is tudom, hogy marcsakegyhonap, de... ez neha elbizonytalanit. Mit is tudtam en telen a tavaszrol (es a 2013/14-es tanevrol)!... szamuznom kell ezeket a gondolatokat a fejembol. Mi ertelme is van azon agyalni, hogy megerte-e...

Tudom, hogy nem rossz, es azt is tudom, hogy nem orok. Csak...

szemelvenyek

Kabocak tomboltak a Sebago Cabins korul. Terezaval egy-egy undorito gyumolcsleizu "bor" tarsasagaban ucsorogtunk es beszelgettunk. Felvettuk a kozep-europaiak fura, raccsolos angol kiejteset, megvitattuk a tabor es a konyha anomaliait. Miert jonnek ide vissza az emberek?

Kolibrik zummogtek korulottunk, egy hod boldogan csapkodott a farkaval, mikozben kikerulte a strandolokat. A japan apuka angolul utasitotta a fiait, hogy fogjanak meg egy halat a vacsihoz a sekely vizben. Remenykedtunk benne, hogy csak viccel.

Dayoff, dayoff... harmadik sikertelen kiserlet arra, hogy ugy istenigazabol igyunk. Ez jellemzo Amerikara. Azt irja, hogy bor, de csak lotty. Azt irja, hogy $1.90, de igazabol 2.90. Het dollarert kolcsonozhettuk a bicajt, de a vegen harmincat huztak le rolunk. Bizonyos osszeget irnak a kajara, de mikor fizetsz, rajossz, hogy az adot nem tartalmazta, a vegen pedig visszajonnek egy papirkaval, hogy mennyi borravalot ohajtok adni. Minden csillog, csak eppen nem igazi.

De a Sebago Cabins csendje, a bekesen poroszkalo ozek, a kempingezo amcsi csaladok, a hatalmas erdo igaziak voltak. Es Tereza is igazi volt, ez a Jordan Baker-szeru, hideg, okos, fuggetlen lany, a kozep-europai egyetemistak jellemzo hatterevel es gondolkodasaval, sok-sok odahagyott barattal, akiket hianyol, es ugyanazokkal a gondolatokkal es problemakkal, amik engem is nyomasztanak, foglalkoztatnak ideat. Ahogy meseltem neki, megint elcsodalkoztam, milyen remek eletem van. Nem mintha neki sokkal rosszabb lenne, de a megelevenedo elmenyek meg szebbnek hatottak, ahogy egy szinte tokeletes ismeretlennek magyaraztam.

Vissza akarok menni Washingtonba. Washington gyonyoru, csodalatos, lelegzetelallito. New York egy hatalmas osszevisszasag, de W tagas, tiszta, tele parkokkal es a legjobb amerikai eleterzessel... Georgetown imadnivaloan szep hazai kozott a kis belga peksegben hazi rebarbaras eperlekvart kostolgatni a brioson, majd at a folyon, Virginia allamba, szarnyashajok es jet skik folott, a Washington Monument iranyaba, aztan este 10-kor az ut kozepen tekerni a kivilagitott Capitolium fele... hihetetlen.

Viszont azt is megtanultam, hogy mexikoiakkal nem szabad utazni. Azaz szabad, ha az ember szereti nem tudni, merre induljon a szallasahoz egy idegen varosban, el akarja kolteni MINDEN penzet tularazott ettermekben, tovig le akarja jarni a labat etlen-szomjan majd panaszkodni ossze-vissza, hogy faradt, meg hogy nem latott semmit sem Washingtonbol, amikor minden egyes emlekmunel min. 30 kepet kell keszitenie sajat magarol kulonbozo pozokban, majd majdnem lekesnie a hazafele tarto vonatot, ugyanis surgos hajvagast kell igenyelnie, amikor 11 masik tarsa var ra. Ja, es persze ne valjunk szet, mert akkor nem talaljuk meg egymast... a turistaskodas minden szabalyat sikerult megszegni, de vicces volt, ahogy lassan az emberek engem kezdtek kovetni a foszervezo helyet... :D

Look at you! mondta a neger srac es futtyentett. Par napja kifejezetten nagy figyelmet szentel nekem. Fura volt, hogy bokolt nekem, mert nem szokasuk az ittenieknek, bar az is igaz, hogy az itt felszedett egypar kilo ellenere is meglehetosen jol nezek ki a felhozatalhoz kepest. (Otthon azonban szerintem bebujok egy barlangba es kenyer-viz dietara fogom magam ameddig le nem adom az osszes felesleget....) Na nem mintha illuzioim lennenek a srac szandekairol, de nem kulonosebben erdekel a tema.

A tobbieket viszont igen. Ultem B, a frissen jott magyar lajfgard mellett es azon gondolkoztam, lattam-e mar valaha ilyen szep embert. Megnyugtato volt halkan elmeselni egymasnak a benyomasainkat a jelenrol magyarul, es azon orvendezni, hogy meg egy ember van korulottunk, aki beszelgetesre alkalmas. ISFP. A lanyok korulottem gyilkos pillantasokat vetettek ram: hogy lehet, hogy ez a csaj birtokolja a tabor legjobb pasijanak a figyelmet?! Jokat nevettem rajtuk magamban.

Itt az van, hogy a britek es az amcsik szinte azonnal osszekavarnak egymassal, aztan pedig dramaznak, hogy jaj ez jaj az, ez egy hulyekurva, az egy hulyepocsfej. Mindig, minden szabadido errol szol. B, Tereza es en nem gyozunk csodalkozni, miert teszik tonkre a taborulat kb. azonnal, amint csak megerkeznek. Nem tehetek rola, nyusszogott nekem Ellie a satorban, amikor megkert, hogy aludjak nala. Egy kis madarkara emlekeztetett. Dehogynem tehetsz rola, csak meg sosem probaltal meg eros lenni, akkora benned a szeretethiany! Akkora itt mindenkiben. Sajnalatra melto tarsasag.

Visszamegyek a plazaba mert nem sok idom maradt. Majd meg irok, de nem tudom, mikor.

egy INFP vallomasa

Azert jo ismerni a tipusomat, mert bizonyos helyzeteben legalabb tudom, miert viselkedek igy meg ugy es hogy lenne helyesebb es erot ad, hogy uralkodjak magamon, amellett, hogy elfogadom, hogy ja, ez van, egy olyan embertol, mint en, ez meg az a viselkedes tualjdonkeppen normalisnak tekintheto. Persze ez szimpla onismeret kerdese, nem kell hozza feltetlenul MBTI, de halalosan megnyugtato tud lenni, ha valahol leirjak, hogy nyugi, nem vagy marslako. Vagy leirjak, hogy teljesen normalis, ha marslakonak erzed magad.

Mint peldaul amikor Dan, azon keves emberek egyike, akit igazan kedvelek, odajon hozzam a dayoffom utan, hogy ugyan, a kovetkezot toltsuk egyutt, mert az jo lenne, es ez varatlanul de nagyonnagyon jol esik. A het soran tobbszor is lefixaltuk az idopontot, en pedig jo elore kervenyeztem Edtol azt a napot kovetkezo dayoffnak. Aztan 8 nap varakozas utan az utolso pillanatban derul ki, hogy elnezte a naptarat es egy nappal korabban mennek. Valtoztatni mar nem lehet. Es nemamhogy csak o, hanem Ellie, az osszes lajfgard, gyakorlatilag MINDENKI a kintchen staffon kivul, akit kedvelek ebben az egesz taborban, egy nappal elobb (azaz ma) megy. Van ra 3 oram, hogy feldolgozzam, hogy ezt a napot terveztem egy hetig es most elestem tole, es Tereza megy helyettem, es kozben dolgozzak, es senkivel se uvoltsek.

Dannel sem akartam uvolteni, amikor odasunnyogott hozzam bocsanatot kerni, pedig legszivesebben a fejere boritottam volna a koszos evoeszkozos lavort egy nazgulsikoly kereteben, hogy tonkretette a hetemet. Ereztem, hogy elborit a rage mode, es a legkevesbe sem erdekel, hogy tehet-e rola vagy sem... Sohajtottam egy nagyot, osszeszedtem az osszes T-t, ami bennem rejlik.

Ne haragudj Dan, nem akarok uvolteni veled, tudom, hogy nem egeszen tehetsz rola es nagyon sajnalod, de jelenleg rettenetesen csalodott vagyok, mert nagyon vartam, es keves ideje tudtam meg, hogy hiaba. Majd nem fogok haragudni es lenyugszom, de most egyszeruen meg nem vagyok kepes ra, es ha itt maradsz, nem fogok tudni normalis hangon beszelni veled. Tenyleg bocs. Csak nagyon el lett ez most cseszve. De majd tulteszem magam rajta.

Es lecsaptam egy talkat a mosogatotalcara.

Teljesen megerti, mondta, es elsomfordalt. En meg elpityeredtem es hajigaltam tovabb az edenyeket.

A delutant egyedul toltottem. Tudtam, hogy nem lennek kepes ra, hogy normalisan viselkedjek az emberekkel.

Kb. egy oraja ment el a brancs. Hejj, nagyon fontos lett volna ez az este... meg mindig sirni lenne kedvem, ha ra gondolok. De legalabb megprobaltam ertelmesen viselkedni es Dan nem gondol rolam rosszakat.

xxx

Most pedig, egy nappal kesobb, ujra Viva La Vida szol itt az Applebee's-ben, egyedul vagyok Rinat laptopjaval, jot ettem es remek BuleMoon sort ittam. Kiveszek a kozelben egy szobat, holnap meg enyem majdnem az egesz nap. Az introverziom boldogan ujjong, a varva vart kozos bulizas helyett egy nagyot beszelgettem Eddel, megismertem par uj sorfajtat, nyelveszkedtunk, sokat megtudtam az eleterol. Szuksegem volt mar egy rendes beszelgetesre!

Nem tudom, hogyan fog alakulni a nap hatralevo resze, de most epp elegedett vagyok. Itt valahogy ugy van, hogy 6 napig konkret rabszolga vagyok, egy napra viszont azt teszek, amit akarok. Most epp... azt teszem. Szamomra kedves emberekkel jobb lenne, de egyedul is kiraly. Van penzem, senki sem tudja, ki vagyok, azt teszem, amit akarok, minden nagy es minden ugy tesz, mintha csak ram vart volna!

Holnap pedig mar konnyebb lesz, mert Tereza is ott lesz a konyhaban.

ott, ahol a szel is felve jar

Atszurodik a a felszigetrol a zene a szamitogepterembe. Igen, igen, tudom, hogy ott kene lennem a diszkoban, soha az eletben nem fogom jol erezni magam, ha nem kerekedek fel es teszek erte, de egyszeruen nincs erom fajos labbal es inhuvelygyulladassal lezuhanyozni, kivasalni a kibaszott hajamat (jajj de gyulolom), atoltozni, azaz EMBERT FARAGNI MAGAMBOL, ahogy azt civilizalt helyeken tenni szoktak, egyszeruen most tul sok lenne nekem... szeretnek egy napig nem a sajat izzadsagomban furdeni, szep ruhakat hordani, vallalhato arccal letezni, SZARAZ cuccokkal rendelkezni, nem erezni kovernek magam, azt enni, amit en akarok (vagy eppenseggel nem enni... kinyir az amcsi kaja)... huhh de mennyi mindent akarok!

Szar, hogy panaszkodasra hasznalom a blogom, de nem nagyon van kinek mondanom.

Ha az ember 3 hete dekkol valahol, akkor ott kiepit kapcsolatokat, hogy azokbol erot meritsen a kesobbiekben. Nekem ott volt Ellie, a legdragabb lany a kontinensen... de egyszeruen mar nem tudunk beszelgetni, mert annyira kulon pakoltak minket, raadasul masok is rajottek, hogy o a legdragabb lany a kontinensen, es egyszeruen mar nincs eleg ideje az osszes korulotte ugralo emberre, plane introvertaltkent.

A konyhai szemelyzet tokeletesen felreerti, amikor egyedul battyogok. Szokas szerint azt hiszik, lenezem vagy kikozositem oket... pedig remek arcok, szeretek veluk lenni, amikor szamomra is ertheto nyelvet beszelnek, de ok nem adnak igazan... erot. Raadasul most, hogy Rinat es Monica egymasra talaltak, inkabb egymasra forditjak az energiaikat, mint a tarsasagra, es ezt erosen megsinyli a kis gengunk. Ezert nem akartam, hogy barmifele kis romanc kezdodjon, mert tudtam, hogy ez lesz... bar beismerem, hogy ez kb. elkerulhetetlen volt.

Meg a legtobb erot Ed adja, a joszivusegevel meg a buszkesegevel... ma hozott nekunk ebed utan jeges kavet a Dunkin Donutsbol! Annyira jolesett!

 A honvagy visszavonult par napig, hogy most kettozott erovel tamadjon ujra. A hatamra maszik es a foldre teper... felebreszt a tomba amerikai szunnyadasbol, ebbol a csokkentett uzemmodu eletbol a fulembe ordit, hogy ember, sivar az eleted! Nem akarom ezt eszrevenni!

A magyar nyelv kiakasztja az embereket. A cseh/szlovak, amin Tereza es Denisa beszelgetnek, nem bantja a fuluket, a spanyollal ugy elvannak, mintha ketnyelvu lenne az egesz orszag, az oroszon jokat kuncognak, de a magyartol teljesen kikeszulnek. Latom, ahogy eltorzul az arcuk es egymasra bamulnak, hogy jesszus, crazy language... mikor gyorsan meg kell szamolnom valamit, hangosan es magyarul teszem, ekkor a mexikoiak odagyulnek korem es rohognek. Erdekes. :D Raadasul kezdem felvenni Emi es Moni beszedstilusat, ami igen mokas lesz, mikor hazamegyek... :D

A vizben jo. Lebegek, es csak a fejem latszik ki. Mozgok ossze-vissza, es senki nem nez ram furan (kiveve Terezat, aki gyakran megkerdezi, mi a fraszert vigyorgok ennyit a vizben... :D), a lajfgardok jo fejek, a viz mindig ad okot a bohockodasra. Introvertalt es extrovertalt is egyszerre, kikuszobolve a szerencsetlen teblabolast. Es az a hus nedvesseg...!

A titkos helyemen lattam egy hodot. Boldogan majszolta a tavirozsat, a mancsaival gyurte a szajaba, neha tempozott egyet a lapos farkaval. Kozelebb mereszkedtem hozza, nem nagyon erdekelte. Megkoszorultem a torkom, mire elvesztettem az egyensulyom, na ekkor nagyot csapott a farkaval, lebukott es eltunt. Kicsit szegyelltem magam, hogy elzavartam, amikor olyan elvezettel eszegetett.

Tegnap is jo volt. Varatlanul kiruccanhattunk a kitchen staffal a varosba, egy "ice cream"-re, ettunk, vasaroltunk, koccintottunk az ittletunk egeszsegere. Volt okom kisminkelni magam es szepnek lenni... legkondicionalt helyen... kolthettem penzt, mint egy humanoid leny, es a terero, a telefon...! Par perc varazslat. Olyan volt, mintha Pesten lennek, mintha az az eletem, es Gergo valoban letezne, a kis bolondsagainkkal meg a senki mas szamara sem ertheto "belsos" poenjainkkal (bar Amerikaban igy kevesbe vicces, ha teljesen konvencionalis dolgokrol beszelgettunk volna, akkor sem ertette volna senki, ez igy uncsi... :D), es vegre valakivel ugy ereztem, hogy ertjuk egymast, nem kell gondolkodni, hogy mit mondjak (es itt most nem a nyelvi akadalyokra ertem), letezhet indokolatlansag... ez az egesz tabor, plane a konyha olyan borzasztoan indokolt, nem csoda, hogy mindig megszegem az osszes szabalyt.

Nem akarom szamolni, mennyi nap van vissza... csak remenykedek, hogy vissza tudok szunnyadni az amcsirobot-komaba...

INFP battery low

- A munkabirasom nekem is veges. 13 ora utan plane.

- Engem zavar, ha azt latom, hogy ameddig ucsorgok, masok fuldokolnak a munkaban. Ez ugy tunik, ritka tulajdonsag.

- Akkor kulonosen zavar, ha olyan ember helyett dolgozok, aki elozoleg megigerte, hogy hamarabb hazamehetunk, o majd befejezi a takaritast. Aztan... nem fejezi be, hanem ul es nez.

- Az is zavar, ha egy vegzett szakacs azon nyafog, hogy forro a sutobol kivett csirke, meg meleg van a konyhaban es izzad, majd a kiabalasig megsertodik ram, amikor felhivom a figyelmet arra, hogy ha csirket akar sutni, akkor erdemes bekapcsolni a sutot.

- Aki ismer, az tudja, hogy mi sem all tavolabb tolem, mint a nyelvi diszkriminacio, de ha a konyhaban spanyolul dirigalnak egymasnak, a satorban az ejszaka kozepen bevetodnek es hangosan spanyolul kezdenek affektalni a bent (azelott) alvo 5 masik emberre tekintet nelkul, a szabad idoben a tarsasagban mindig felbukkan valaki, aki boldogan kihasznalja az alkalmat, hogy a kis spanyoltudasat turaztassa a nagyreszt mexikoiakat tartalmazo kozegben, na akkor... na akkor nagyon gyulolom a spanyol nyelvet. Nem azert jottem ide, hogy egy budos szot sem ertsek!!!!!!

- Kisse megmoccan a bicska a zsebemben, amikor a szakacs 2 het utan jon ra, hogyan is mukodik a day-off rendszer, es mar ket ejszakat is a taboron kivul tolthettem volna a tobbiekkel, de eddig nem engedte senki, Bev pedig "megfeledkezett a konyhasokrol".

- 3 nap elektromossag nelkul SZAR VOLT. Rank romlott Magyarorszag eves mezogazdasagi teljesitmenyenek megfelelo mennyisegu kaja, olyan budos volt, hogy alig birtunk eletben maradni, ki kellett pakolni a teljes hutot es fagyot majd vissza, negyedet tudtuk megcsinalni a kajanak, azt is toksotetben, es mindenki a konyhat szidta. Juppi.

- Mikozben ezt irom, egy fekete srac konyoke konstans bokodi az oldalamat. Akarhogy helyezkedek, folytatja. Nagyon jo erzes.

- Telefonalni akarok, akurvaeletbe, de nem mukodnek a telefonkartyaim, amiket vettem. Tiz dollar a kukaba, jej.

- Amikor a staff uszni megy, mi dolgozunk. Ha nem joszivuek a lajfgardok, az eletben nem jutunk a toba.

Haza akarok menni a csaladomhoz es a barataimhoz! Most! Nem akarok itt lenni!