fireflies

Ezt a bejegyzest 2013. augusztus 16-an irtam, de csak most tudom kozzetenni.

Kicsit felkavarodott erzelmekkel setaltam a to partjan. Igen, ez a napi rutin: felkeles (kivakarasamagamazagybol), reggeli, szunet, ebed, nagyobbszunet, vacsi, seta Terezaval, seta egyedul. Az esti fenyben tukrozodo tavat bamulva megprobaltam mindent a megfelelo polcra helyezni.

Amikor kirobbantunk a konyhabol, elkezdtun kenekelni, hogy felviditsuk Denisat, akit Ed modszeresen kinzott egesz nap, Carl es Rinat a golfkocsiban diszkot imitaltak, Carl meg a szokasosnal is jobban cowboynak nezettki a hatalmas kalapjaban, szakadt farmerjeben es kockas ingjeben, Rinatbeat boxolt, talaltunk egy szivacs Thor-kalapacsot es elkezdtunk kozepcicazni vele. Kerrin szembejott, megbokte a hatamat, kozolte, hogy hi Great Gatsby-buddy. Monica raugrott JLo hatara, amitol mindketten osszerogytak es a betonon fekve rohogtek sajat magukon. Kicsit megmassziroztam a holtfaradt Terezat, aki meg mindig nem heverte ki teljesen a tegnap ejszakat (egy random arc meghivott minket vagy 5 vodka-energiaitalra, majd elkezdett tapizni minket meg nyomulni rank, igy amint kiment vecere, konkretan elszaladtunk a kocsmabol), nevettem egy sort Annaval, Seamus baratnojevel. Par pillanatnyi idill emberekkel, akiket megismertem es megszerettem. Harom mexikoi, egy tatar, egy amerikai, egy cseh, egy szlovak, egy eszak-ir, egy uj-zelandi… osszesodort minket a szel es megparancsolta, hogy szeressuk egymast, es igy lett. Par nap mulva valoszinuleg soha tobbe nem latom oket, es Bevet sem, a faradhatatlan vilagmegvaltot, aki hatezres csucsokat maszott, aki bejarta a vilagot, aki Afrikaban is taborokat uzemeltet, akinek anno Michelle Obama is az alkalmazottja volt. Erzelmes idoszak ez a mostani. Minden es mindenki hirtelen olyan jo fejnek tunik… szamba veszem az osszes emleket, amik hozzajuk kotnek. Es ez a to, a zsenialis ko, a vizpart, a termeszet amit ket honap ittlakas utan valoban lagy olnek erzek… kicsit zavarbaejto, hogy tudom, hogy ujra lathatom oket, csupan el kell jonnom jovore is, es egy pillanatra jo otletnek tunik, majd megrazom magam0 es nevetek egyet magamon. Hova nem jutottam…!

A szomszedos taborok lassan elneptelenednek. A titkos helyunkrol is lassan elkerultek a padok, a mentomellenyek… visszafejlodott a kornyek abba az allapotba, amiben annak idejen volt. Mint amikor megerkeztem. Hajnalodik, a tompa, zavart, kudos amerikai alomnak lassan vege van. Lassan felebredek es folytatom az eletemet.

De elotte groteszk modon felszall a kod es meglatom a tabor valodi szineit…