Búcsúzóul végül lefényképeztem a szekrényünk ajtajának a belsejét, amit egy nyári hostelben maradó külföldi használt gondolatai lejegyzésére valamikor x éve.
Késő is van meg korán is. Nincs kedvem lefeküdni, nincs kedvem virrasztani (holnap 6-kor kelek).
25 lettem, és bámulom a kilátást az ablakból, amit annyira imádok. Müller Andriskával megittunk egy barnasört az ablakban és beszélgettünk és nagyon jó volt ez így.
Zoltánnal megcsináltuk a hagyatékot, Tanjával megittunk egy beszélgetős kávét, és elbúcsúztam a tanszéktől is. Viszlát augusztus végén...! (hüpp)
Kiköltözöm a koliból, megyek egy napra Balatonra, aztán nyakamba kapom a világot. Talán kell is ez a sokminden ahhoz, hogy lezárjak.
Egy korszakot, ami 6 éve az egyetlen igazi otthont jelentette nekem. De most már 25 éves vagyok (úúúristeeeeen, közelebb a harminchoz, mint a húszhoz, jaj jaj! -.-"), a hajam is visszabarnult, és
a Napnál is világosabb, hogy mennem kell. A kolesz egy olyan hely, ahonnan idővel mindenkinek mennie kell.
Don't cry for me, Argentina... csak most nem tudom rávenni magam, hogy aludni menjek. :)
Zoska, kávé, nyelvészkönyvtár, tanszéki konyha, zöldtea és ebéd, nyelvészkönyvtár, Műhely Café, kávé, tanszéki könyvtár, KK. Úgy érzem magam, mint a kampusz saját kis szelleme. Ide szálltam, miután elhagytam az árnyékvilágot (azt, ami a kapun túl van).
Ismer már minden könyvtáros, és bemehetek hátra, de közben elkalandozok egy félretett szakdolgozat és egy érdekesnek tűnő poros könyv láttán, és persze háromszor annyi kötetet hozok ki, mint amennyit terveztem, és köszön mindenki, aki belép, közben én végignézek az elém kitett konferenciakötet (Zoltán mennyit kereste, pedig nem is az kellett!) tanulmányainak címein, és olyan érdekesnek tűnnek itt, bárcsak olvastam már volna mindet, de hát itt vár rám a saját olvasnivalóm, amivel küzdök, és eddig voltak gondolataim, meg elképzeléseim, és látom, hogy mások ennek már sok száz oldalt szenteltek, sőt, már egy egészen kicsi könyvet is írtak róla (ez jelzi a tudományban, hogy egy gondolat kiforrott és valószínűleg már támadhatatlan), és próbálom megtartani a szokásomat, hogy legyen véleményem, és embereknek nézzem az előttem alkotó tudósokat, ne isteneknek, de magamat se nézzem istennek, csak olvassak szorgalmasan, értelmesen és türelmesen, akár kétszer-háromszor-négyszer, és ne féljek de ne is játsszak takarékon, és merítsek erőt a mosolygós emberekből de ne tereljenek el, mert most ezzel egyedül vagyok és ez a dolgom, és én ezt szeretem, de se könnyebb, se világosabb, se egyértelműbb soha nem lesz, csak itteni poros könyvek könyvek és távoli népek azok, amelyekért ezt nap mint nap végzem, de akkor is van, itt a tanszéken, a dolgozókban, a cserediákokban, a nyelvórákban, és megéri ez azt, hogy összevitatkozzunk a protouráli kori alárendelések kötőszavain.
Vége a kezdő magabiztos lelkesedésének. Végük a világmegváltó gondolatoknak, vagy annak, hogy lázba hoz, hogy mesélhetek az udmurtokról idegeneknek. De ne gondolkozz, csináld.
Ezek vannak, meg egy csomó közzé nem tett bejegyzésem készen a piszkozatok közt.
5 év óta ma volt először, hogy kimerészkedtem az utcára melltartó nélkül. Tudom, talán TMI, de másnak máshogy úgysem tudnám elmondani, úgyhogy így jártatok :D És nem éreztem magam kényelmetlenül vagy meztelennek. Tök oké volt. Na ez azért volt jó, mert egy gátlással kevesebb (amit eddig hittem magamról, aztán kiderült, hogy nem).
***
Megállapítottam fürdőruhavadászat közben, hogy a mai divat implicite azt üzeni a hozzám hasonló alkatúaknak, hogy maradjanak otthon, vagy ismerkedjenek meg a csadorral esetleg, mert a kurvaanyjukat.
Konkrétan. Aki nem gebe, vagy legalábbis nem lapos, mint Hollandia, az zárkózzon be. És ha véletlenül lát olyan bikinifelsőt, ami nem olyan, mint egy cirádás fásli, arról biztosan tudhatja, hogy tömve van szivaccsal, tehát egy hazugság.
Most tényleg, ennyire nincs kereslet a nem A-s kosárméretre, vagy esetleg tényleg húzzam le magam a retyón?
***
Nemrég volt nálunk egy nagyobb vendégség. Egy rég nem látott vendég rám nézett majd Gyerekre, megdicsért engem, hogy milyen szép arányosan nézek ki, Gyereket pedig leszúrta, hogy miért ilyen gizda.
Csak én érzem álságosnak a dolgot?
Az én testtömegindexem még éppen a normál testsúly felső határánál van. Gyereké az alultápláltba tartozik. Ha komolyan gondolta volna, hogy nem tetszik neki Gyerek vékonysága, akkor nem lett volna ilyen felháborítóan udvariatlan, hogy lekúrja azonnal, miután egy évig nem látta. Ha a dagi embereket nem illik basztatni a testsúlyuk miatt, akkor a soványakat miért szabad? (Na főleg hogy a húgom is szívesen hízna, csak történetesen krónikus beteg és alig tud enni. Na?)
Ha pedig valójában tetszik neki, hogy a húgom vékony (ami szvsz elég valószínű), esetleg csak az én lelkembe nem akart belegázolni, akkor kérdem én, minek ez a komédia? Nem vagyok teljesen idegbeteg. Szeretem, ha az emberek kimondják, amit gondolnak. Ha valakinek tetszik, hogy valaki nádszálkarcsú, esetleg botsáskasovány, tessen neki, szíve joga, és ki is mondhatja, ameddig nem baszogatja a nem olyan alakúakat. Másnak pedig a nagy mell, az igéző szem, vagy a nagyon éles derékgörbület a szexepil.
Megint ott tartunk, hogy ne ugassunk bele a másik dolgába. Pláne akkor ne, ha lány, és így is épp eleget kap az arcába a női testtel kapcsolatos őrjöngésekből.
Na ennyit erről, kényes téma off.
Nade a piaci kínálat mégis mi a frásznak nem igazodik a kereslethez????
Történeti mondattani cikk, mely végre azt mondja, amit én is gondolok egy ideje (és amiről kedd délelőtt annyit beszéltem Danival), csodálatos vacsora a zseniális erkélyen, sör és munka egymás mellett, a szobában, melyet együtt képzeltünk el ilyenre és együtt vettük hozzá a fél berendezést.
Na ez van most.
Bicikli alakú csoki vigyorog mellettem.
Tudom, hogy hasznosan töltöttem a napot, csak ha mindez el volt dugva egy könyvtárba, meg a fejembe, akkor nehéz látni az eredményét.
Ilyenkor egy vacsorafőzés is nagy élmény tud lenni, amikor rá tudok nézni a végén a kész kajára.
Aztán jön egy sms, ami a az egész estét és hangulatot fenekestül forgatja fel.
Én meg csak nézek.
Fél óra, néhány szobában rótt kör, pár szó és ölelés múlva azonban rájövök, hogy nincs itt felfordulás, csak egy jobb verziója a jelennek, amire én nem számítottam.
