2020. december 13., vasárnap

Sizāl um lem.

Bent meleg van.

Ezt a mondatot lív nyelven a facebook sodorta elém.

Az Emajõgi félúton van a teljes befagyás felé, a földet vékony hóréteg fedi, a kinti hőmérséklet stabilan nulla fok alatt marad. Az emberek bebugyolálva közlekednek, a biciklim kereke megcsúszik a hó alatti jégrétegen.

A dupla ablak résein alattomosan húz be a hideg, és nem tehetsz semmit ellene. Múlt héten Dél-Észtországban húszcentis hóban gázoltunk az összesen két szobából álló tanyaházhoz.

A lakásoknak fűtetlen előszobái vannak, csak azért, hogy két bejárati ajtó védje a fűtött helyiséget a kinti zimankó ellen. Sok helyen fatüzelés van, még a belvárosban is, ha nem gyújtasz be időben, vagy ha nem elég száraz a fád, órákig vacoghatsz a tizenhárom fokban.

A macskák odatelepednek a cserépkályha mellé, felborzolják a szőrüket, behajtogatják a lábukat a hasuk alá. A falon szárított növények.

A szaunában irtózatos meleg van, az emberek félig transzban olvasztják fel elgémberedett végtagjaikat a párás-fülledt levegőben, a megfeketedett deszkákon meztelenül ülve-fekve, egymás hegyén-hátán. Egy-egy alkalommal valaki kimegy, meghentereg a kinti hóban, majd visszajön és az előtérben, ahol a kinti fagy keveredik a benti hőséggel, piheg gőzölögve. Így teszik az emberek magukat hidegállóvá. Akármilyen megfázós betegség kúszik fel éppen a beázott bakancson, a kesztyű pereménél és a kötött gyapjúfonalak között, borzongat a sál és a kabát közti résen, ahol egy pillanatra csupasz marad a nyakad, a szaunában minden elmúlik. Meg sem lepődsz, amikor a házigazdád leakasztja a sámándobot.

Délután háromkor már lemenőben van a nap. A kinti fehér kékesen-narancssárgásan világít a szemedbe.

Észtországban egészen más a viszonyulás a hideg, a kint és a bent, a fűtés és a meleg felé. Én sosem voltam nagyon fázós, de itt nem opció, hogy felhúzod-e a kötött pulcsit és a gyapjúzoknit. Ez nem hygge, hanem túlélés.

De mégis, mintha az emberek ezt szeretnék. Nem jártam még egyetlen lakásban sem, amelyik normálisan szigetelne. Az ablakréseken bekúszó hideg a tél szerves része, akárcsak a nyakig beöltözés és a nappali félhomály. Az észtek ezt várják.

Ilyenkor lehet összebújni, meleg teával vagy glögivel közös takaró alatt kuporogni, összegömbölyödni puha anyagokban és laposakat pislogni az egyre sötétedő délutánban és a másik ismerős illatában.