mindig elhatarozom, hogy blogolok es sosem sikerul

Rettenetesen faradt vagyok. Mindjart ulve elalszom. Talan nem kellett volna hajnali haromig kukorekolni, de a Wicked meg a feloras indokolatlan beszelgetes utan Gergely urasaggal egyszeruen nem hagyott nyugodni.

A portasneni hamisan enekel valami spanyol nyelvu popcsodat.

A salsatancos szobatarsam boldogan meseli, milyen VIP klubokba jutott el tegnap ejjel.

Elphaba felemelkedik a magasba es kivagja a Defying Gravity o-oohh-jat.

Egy mosolygos kinai bacsi megmassziroz a Central Parkban.

Leintek egy taxit. A sofor kedves es beszedes.

A sikatorban egy csapat kozepkoru pasi elkezd kovetni es kellemetlenul duruzsolni nekem.

B gyermeki vigyorral bamul ram. Elgondolkodom, hogy nezhetunk ki, amikor nemi pia tarsasagaban ejjel felsuhanunk a szobamba (es nagyon jot beszelgetunk).

A Central Parkban apro lampak vilagitjak meg a misztikus kis osvenyeket, minden volgyben valami ujdonsaggal. Parasan vilaglik at a felhokarcolok homlokzata a neonfenyben, emberek sziluettjei keszitenek fenyketeket a nem mindennapi latvanyrol.

Brighton Beach olyan, mint az Ulster County Fair. Brooklyn pedig affele Ujpest.

New York, New York... barmilyen izgalmas varos vagy, nem maganyos kelet-europai bolcseszlanyoknak talaltak ki, akik szegenyek, faradtak es felenkek is melle.

Dorombolok a varos hatarain es szabadulasert uvoltok. (Meg ekezetekert. Nem vagyok macska.)

in a tin

Barcsak irhatnek Philadelphiarol! Barncsak irhatnek egy angol nyelvu beszamolot a Homeward Boundrol! Barncsak irhatnek arrol, hogy NYC milyen!
De itt fizetos a szamitogep, egy perc 10 cent, es az ido ropul.

Phillyben nagyon jo volt, itt pedig nagyon maganyos vagyok. Furcsa, hogy nem vagyok egyutt Terezaval... hiszen annak idejen minden egyes percunket egyutt toltottuk. New York pedig... jaj, barcsak masmilyen varosban lennek! Akarhol mashol... varosi lany vagyok, de ezt egyszeruen nem birom elviselni. Hihetetlen tomeg, barova megyek, akar bolt, akar utca, akar metro, akar a sajat lepukkant kis szanalmas hostelem, ami a philadelphiai Chamonunix Mansion-hoz kepest lofaszt sem nyujt, egyszeruen nem birom, nincs hova menekulni... es minden a turistaknak van, semmi sem az embereknek. Elviselhetetlen kepmutatas.
Ankalimon annak idejen azt mondta, hogy Amerika fura, de NY-ot elvezni fogom, mert az a legeuropaibb nagyvaros. Nos, talan tulsagosan "amerikai" lettem az idok soran, de most minden vagyam az, hogy kiszabaduljak ebbol a varosbol, ami ugy erzem, megfojt...

5 nap alatt remelem megtalalom a jo oldalat!

the dog days are over, the dog days are done

Felfekudtem a vizre, majdnem a to kozepen lebegtem. A korlatokat lebontottak, odaig uszhattam, ameddig akartam. Alig 10 ember csacsogott, lebegett, ugralt a vizbe korulottem, a tobbiek elmentek.

Amikor utoljara felcsaptam a felmosofejet a kamra tetejere, es vegleg elhagytam a konyhat, hatartalan megkonnyebbulest es hihetetlen faradtsagot ereztem. Amikor ledoltem a matracomra (az agyat lebontottak alattam), ugy ereztem, elhagyom a testem. Tudtam, hogy egyszeruen keptelen vagyok megmozdulni.

Az uj kabinunkban harfak kezdtek csilingelni, Tereza berakta a sajat zenejet. The dog days are over, the dog days are done... es valoban, happiness hit me lake a train on a track... tokeletes zene erre az alkalomra. Mekkora felszabadulas! Ugy gondolok vissza a konyhara, mint egy leszerelt katona a frontra...

Szembejott par hihetetlenul csodalatos lany az eletemben, egyutt eltunk, egyutt sirtunk es egyutt nevettunk, egyutt eltunk at ezer kalandot, aztan konnyes szemmel integettem nekik, ahogy felszalltak a buszra. Kigurultak az eletembol, ahogy annak idejen begurultak, es most a tabor minden sarka rajuk emlekeztet. Mennyi kozos kis poen, mino eletvitelszeru indokolatlankodas ket honapon keresztul...! Meg mindig nem tudom felfogni, hogy nem Monica ebresztooraja fog kelteni reggel es nem orditunk egyutt bele a reggelbe minden nyelven, amit csak ismerunk, hogy MIEEEERT (pros, porche, pacsimu, miksi....)

Ellennel percekig nem engedtuk el egymast. Utolso ejjel odament hozzam, hogy hianyoztam neki... tenyleg? Tenyleg. Cause you are genuine, Bogi, and you understand me. You want to understand me, unlike the others. Igy hat vegigbeszelgettuk az estet, irtam az emlekkonyvebe, masnap pedig pityeregve bamultunk egymas arcaba, mikozben az elvesztegetett orakat szamlaltuk. Will I ever see you again? I don't know... Seattle olyan messze van! De ha egyszer ujra latom, fel oraig vinnyogni fogok a boldogsagtol es tobbet nem hagyom, hogy elrepuljon mellettunk az ido, csak mert egyszer megsertodtem ra.

Hat igy tunedezik el lassan mindenki. Elrakjuk lassan a tabort aludni a telre, sikalunk, lebontjuk a satrakat, utazasrol beszelgetunk. Estenkent nagyra nott amerikai emberek kozt bordat zabalunk egy etteremben, majd sorozunk, Bev kutyaja koztunk szlalomozik... olyan, mint egy kellemes este otthon. Vegre ugy erzem, tenyleg a CHB family tagja vagyok. B-vel es Terezaval kimegyunk a molora, a Hold csillamlik a vizen. Hetvenvalahany napon keresztul szinte minden este a molo, a to jelentette nekunk a megnyugvast, ahogy este kisetaltunk, fetrengtunk, pancsoltunk benne a labunkkal, zenet hallgattunk es addig beszelgettunk, ameddig a szunyogok a Voroskereszt evi veradas-termesenek megfelelo mennyisegu vert ki nem szipkaztak belolunk... hatalmas tuzek, burjanzo termeszet, kenuk, horgaszok, tipikus amcsi molok, csillagfeny a vizfelszinen... ideje bucsut inteni a gyonyoru, szabalytalan, bajosan szertelen Kanawauke tonak. Visszaemlekeztem az utolso estere a kitchen staffal: Denisa csinalt egy kis videot a kepekbol a laptopjan, Rinat gitarozott, kozben jalapenos chipset majszoltunk, es felideztunk minden kozos kis indokolatlansagot.
Ma este Terezaval ketten fogunk kinn ulni a molon a csendesen bucsut inteni a tajnak, ami a szivunkhoz nott. Var minket a nagyvilag, hogy kedden vegleg elvaljunk... a viszontlatas biztos tudataban. Milyen szerencse, hogy pont egy cseh lannyal lettem ilyen joban! Vagy talan nem is annyira szerencse dolga volt. Kb. elso intersession, tehat julius kozepe ota mindig egyutt voltunk, napi 24 oraban, neha egymas fejet letepve, neha egy ironikus beszolason gurulva kacagva, minden bolondsagot megosztva, ezer meg ezer kalandot atelve... nagyon maganyos leszek nelkule.

Utolso het Amerikaban, itt jovok.

Most egy kicsit ugy erzem, nem akarom elhagyni ezt a kozeget, mert megis mi var odakint.

Egy kicsit ugy erzem, nem most akarom utoljara latni ezeket az embereket, foleg Bevet.

Kivancsi leszek a jovore.

fireflies

Ezt a bejegyzest 2013. augusztus 16-an irtam, de csak most tudom kozzetenni.

Kicsit felkavarodott erzelmekkel setaltam a to partjan. Igen, ez a napi rutin: felkeles (kivakarasamagamazagybol), reggeli, szunet, ebed, nagyobbszunet, vacsi, seta Terezaval, seta egyedul. Az esti fenyben tukrozodo tavat bamulva megprobaltam mindent a megfelelo polcra helyezni.

Amikor kirobbantunk a konyhabol, elkezdtun kenekelni, hogy felviditsuk Denisat, akit Ed modszeresen kinzott egesz nap, Carl es Rinat a golfkocsiban diszkot imitaltak, Carl meg a szokasosnal is jobban cowboynak nezettki a hatalmas kalapjaban, szakadt farmerjeben es kockas ingjeben, Rinatbeat boxolt, talaltunk egy szivacs Thor-kalapacsot es elkezdtunk kozepcicazni vele. Kerrin szembejott, megbokte a hatamat, kozolte, hogy hi Great Gatsby-buddy. Monica raugrott JLo hatara, amitol mindketten osszerogytak es a betonon fekve rohogtek sajat magukon. Kicsit megmassziroztam a holtfaradt Terezat, aki meg mindig nem heverte ki teljesen a tegnap ejszakat (egy random arc meghivott minket vagy 5 vodka-energiaitalra, majd elkezdett tapizni minket meg nyomulni rank, igy amint kiment vecere, konkretan elszaladtunk a kocsmabol), nevettem egy sort Annaval, Seamus baratnojevel. Par pillanatnyi idill emberekkel, akiket megismertem es megszerettem. Harom mexikoi, egy tatar, egy amerikai, egy cseh, egy szlovak, egy eszak-ir, egy uj-zelandi… osszesodort minket a szel es megparancsolta, hogy szeressuk egymast, es igy lett. Par nap mulva valoszinuleg soha tobbe nem latom oket, es Bevet sem, a faradhatatlan vilagmegvaltot, aki hatezres csucsokat maszott, aki bejarta a vilagot, aki Afrikaban is taborokat uzemeltet, akinek anno Michelle Obama is az alkalmazottja volt. Erzelmes idoszak ez a mostani. Minden es mindenki hirtelen olyan jo fejnek tunik… szamba veszem az osszes emleket, amik hozzajuk kotnek. Es ez a to, a zsenialis ko, a vizpart, a termeszet amit ket honap ittlakas utan valoban lagy olnek erzek… kicsit zavarbaejto, hogy tudom, hogy ujra lathatom oket, csupan el kell jonnom jovore is, es egy pillanatra jo otletnek tunik, majd megrazom magam0 es nevetek egyet magamon. Hova nem jutottam…!

A szomszedos taborok lassan elneptelenednek. A titkos helyunkrol is lassan elkerultek a padok, a mentomellenyek… visszafejlodott a kornyek abba az allapotba, amiben annak idejen volt. Mint amikor megerkeztem. Hajnalodik, a tompa, zavart, kudos amerikai alomnak lassan vege van. Lassan felebredek es folytatom az eletemet.

De elotte groteszk modon felszall a kod es meglatom a tabor valodi szineit…

towards the end

Ot nap mulva hazamegy a banda. En meg maradok par napot, segitek lebontani a tabort, de a visszaszamlalas kimeletlenul elkezdodott.

Mennyi mindent irnek! Az intersession New Paltzban, a hihetetlen sikeru gulyasest, a szornyen szetcsapott este a Baker Cabinsban, az utolso dayoff Terezaval, a hatalmas beszelgetes Bevvel, a tervek, az erzelmek, a tanulsagok... teljesen leblokkolt az agyam.

Egyszerre szamlalom a napokat mint egy idiota, naponta otszor, hogy jaj mar csak ennyi meg annyi, es egyszerre kezdek kicsit kotodni mindenhez, es mindenkihez, aki korulvesz. Mennyit kaptam azz ittlevoktol! Es a gyerekek ebben a sessionben, ezek elekeznek ram! Messzirol mosolyognak es koszonnek es integetnek, amikor meglatnak!

Carl holnap elhagyja a tabort. Vajon mennyire tunt fel neki, milyen oszinten rajongok erte? Egy reszem meg akarja koszonni neki, hogy minden nap felbukkant, es mar csak a latvanya is a felere csokkentette minden gondom-bajom, de gyanus, hogy csak zavarba jonne es elmenekulne elolem.

Hatalmas setak Monicaval, ucsorges a zsenialis kovon. Milyen hihetetlenul bekes videk! Monica elvezettel szivott bele a cigijebe, nagy barna szemeivel gondterhelten meredt a tulpartra. Nemsokara elmegyunk es soha nem latjuk egymast tobbet! A szivem kicsit osszeszorult a gondolattol. Wheels are turning... - kezdett a telefonja egy uj dalba. Monica, ez most komolyan a Killerstol a Here With Me? Igen, miert? O, vilag...! Erre nem szamitottam a Kanawauke to partjan.

You are so homely, I started to speak to you in Czech, mondta nekem Tereza. Nekem is nagyon a szivemhez nott. Gyakorlatilag 24/7 vela vagyok, reggel-delben-este-ejszaka. Nevetesek, tancok, nyusszoges, orom-banat, amiben mind egyutt reszt vettunk, ezt nem lehet kitorolni. Nagyot veszekedtunk azon, hogy hogy lehetseges meginni a kofolat.

Kerrin es Seamus befaroltak a konyha ajtajahoz a golfkocsiban, lefogtak, betuszkoltak, es hangosan ninozva elhajtottak velem, megrokonyodott taborozokat hagyva maguk utan, majd bedobtak a mindenesek kamrajaba. Majd egy nagyot nevettek es megkoszontek a kozremukodest. Lattak, hogy faradt vagyok, es gondoltak, feldobjak egy kicsit a kedvem, igy eljatszottak, hogy letartoztatnak.

Csillamfaszlama-hangon horogtunk a telefonom hangrogzitojebe. Beallitottam ebresztonek. Ed tavozasa utan headbangelve mosogattunk, izombol torolgetjuk az asztalt, enekelunk, uvoltozunk. Vezessuk le a stresszt! Ed mar egyre kevesbe elviselheto, fel szivvel uzemeli a konyhat, mindenben csak a rosszat latja. Lassan en is feladom.

Lassan vege. Az en dayoffomnak pl. nagyon is vege van, igy mennem kell.

Mielott ujra magukba szippantanak a kepek es hirek otthonrol...

(Az MTT taboros kepeket pl. keptelen vagyok megnezni... egyszeruen tul sok erzelem.)

Amikor

az ejszaka kozepen, hullafaradtan a bucsubol hazaerve nem tudunk bejutni a hostelbe, majd a gondnok kozli velunk, hogy egesz nap minket vart, hogy megmondja, hogy a tulaj ki akarta hivni rank a rendorseget, de az a minimum, hogy ki vagyunk dobva a hostelbol, es fel ora konyorges utan enged csak minket aludni (mert hova a fraszba mennenk hajnali egykor New Paltzban), most pedig varom a tulajt, hogy mennyibe fog nekem kerulni a betort ajto (mert nyilvan ki mas bankkartyajat adtuk meg szobafoglalaskor, mint az enyemet...), es meg mindig nem tudom, meguszom-e a rendoroket...

...akkor sirni akarok es hazamenni.

(Tudom, hogy ezt nem kene leblogolni, de most tulsagosan ki vagyok akadva.)

UPDATE

Rendorok nincsenek, ajto kifizetve, gondnok vegul megbocsatott nekunk. Jol is jott, mert mar mindannyian a vegso megsemmisules hatarat suroltuk. (Mennyire utaltam, hogy eleinte letagadtuk a balesetet! Azonnal megmondtam a lanyoknak, hogy be kellene vallani, de nem nem...)

Ujra tudom elvezni a nyaralast es New Paltzot. A hugenotta tortenelmi osveny, a reformatus templom, a babahaz-szeru villak, a hihetetlen cuki boltok, a helyi termekek evarazsoljak az embert. A folyo partjan ucsorogve nem tudtam mast, csak a multrol abrandozni, a francia telepesekrol, a kiepulo civilizaciorol, a kisvarosi eletrol a vad, hegyes-volgyes, valtozatos, gyonyoru Ulster County csucskeben. Europaban az ember soha nem gondolna, hogy New York belvarosatol alig 45 percnyire ilyen hamisitatlanul videki elet zajlik. Nagy, csapott vallu ferfiak, hosszu szoke es barna haju, tagbaszakadt nok, 4-H Club, ego gazolaj a hatalmas kombajnokban, dijnyertes kecskek es nyulak, korhintak, toffee apple, helyi bandak, vasari jatekok, amiken hatalmas plussallatokat lehet nyerni. Gazdagabbak lettunk egy oriasi rikito rozsaszin masnis malaccal.

Lassan telik az ido, nemsokara megejem eletem leghosszabb taxizasat (kb.50 perc lesz, 60 km), addig is hol neman, hol kacaraszva kovalygunk a szeles dombon a kisvarosban. Terezara nezve mindig megnyugszom, olyan hamisitatlanul europai bolcsesz-kinezete van. A bucsubol elegge kineztek minket. :D

Az embereket bamulva minden eddiginek jobban elkapott a honvagy. Ezek itt elnek, mindig is itt eltek, a gyerekeik is itt fognak elni, dolgoznak egesz evben a foldeken, most meg osszejonnek es unnepelnek. Ez az o birodalmuk. A szabadteri koncertet nezve pedig eszembe jutott az en birodalmam, a nalunk levo szabadteri koncertek a nyari ejszakakon, es ahogy mi otthon unneplunk. Ahova en tartozom.

Az Ulster County Fair pont olyan volt, amire szamitottam, es ez kiraly, de mikor fogom feldolgozni ezt a rengeteg ram toro erzest?

work hard, play hard - szemelvenyek (update)

Terezat es JLo-t kenyelembe helyeztuk, alszanak. Monicaval, a hivatalos drinking buddymmal visszamentunk a szignifikans helyre, vegigneztem, ahogy a helyi fauna nagy resze ranyomul a kicsi, gyonyoru es remekul tancolo Monicara, megvartam, amig elsziv egy cigit, es most itt vagyok.

Remelem alszik. Nem latok mas lehetoseget a blogolasra, mint hogy mindenki alszik. New Paltz...! Nagyon videki, nagyon Amerika. Minden amit latunk, olyan, mint egy kis ekszeresdoboz. Jaj ha a vilag minden penze eleg lennne arra, hogy csakis a barataimnak vegyek ajandekot, olyan jo lenne...!

Ed meghivott minket egy rakas sorre, a szakado esoben bejartuk a varost, vinnyogtunk egy rakas gyonyoru de iszonyu draga cuccra. Az este folyaman Tereza jarhatatlanra itta magat, ugyt kellett hajtuvel, vallfaval es hitelkartyaval betorni az ajtot ra (merthogy bezarkozott a vecebe es elaludt), JLo megis rosszabb volt az allando bocsanatkeresevel.

(barcsak kicsi lennek, aranyos, erzekeny es gyamolitasra szorulo...! Mi ertelme van kifejleszteni magunkban a sok erot, ha mindenki csak undorito brunhildanak nez, amikor megemelek egy nagyobb talat (mert muszaj)...? Miert EN, miert nem nottem kisebbre, miert nem szeretek segitseget kerni, miert nem probalok kishercegno lenni, amit mindenki elvar tolem...?) De Nem, Bogata majd lesz aki elmossa az edenyeket ameddig a mexikoiak sminkelnek... picsaba.

De nem akarok nyafogni, akkor sem, ha hajnali fel 4 az egyetlen idopont amikor irhatok.

Monicaval alneveket talaltunk ki a bulizashoz. O Yazmin lett, en Szonja, a srac, aki nem akadt le rolunk, mondta, hogy o is alnevet fog hasznalni: I'm Boogie, like the dance, you know! Nem ertette, Monicaval miert kezdunk el szakadni a rohogestol.

 Hm, CHB...

Amikor Rinat ejjel az elsotetitett tornteremben gitarozik es oroszul enekel a felalomban bobiskolo kitchen staffnak,

Amikor Eddel nagyot kacagunk valami kajas poenon,

Amikor Carl a maga kis McGyver-felszereleseben felbukkan a konyhaban (megemelve a pulzusomat),

Amikor egy random counselor megolel,

Amikor Bev elmagyarazza, miert engem alkalmazott,

Amikor sokat lehet tuncogni gyonyoru amerikai hazakra,

Amikor Terezaval hanyatt dolve rohogunk a stegen orakon keresztul,

Amikor Monica belem karol es elmondja, mennyire orul, hogy megismert,

Amikor egy random holland srac a szorakozohely elott nkeiall orvendezni, hogy vegre talat egy masik keresztenyt (aka engem),

Amikor van idom nethez jutni...

...akkor szeretem Amerikat es azt, hogy itt vagyok.

Neztem a busz utan es ram szakadt egy pillanatra, hogy bizony, soha tobbet nem fogom latni ezt a kissracot, aki mindig odaszaladt hozzam es felkialtott, hogy vampire teeth! Visszamegy a menhelyre a tobiek koze, ahol eddig lakott, felno hatranyos korulmenyek kozt, soha meg nem szabadulva a hajlektalan multjatol, lesz belole valami itt New Yorkban es elfelejt. Egy pillanatra aggodni kezdtem erte.

Tudtam, hogy ez lesz, hiszen sokaig ez tartott vissza az utazastol. Kotodesek. Minek ujat kialakitani ha ugyis szanaszejjel megyunk utana?... Es rossz es osszezavar, igen. De igy New Paltzban, nemi masnappal a fejemben, egy afonyas joghurt mellett, nevetve visszagondolva a tegnap estere, asszem fajalmakkal egyutt is megeri.