2013. augusztus 15., csütörtök

towards the end

Ot nap mulva hazamegy a banda. En meg maradok par napot, segitek lebontani a tabort, de a visszaszamlalas kimeletlenul elkezdodott.

Mennyi mindent irnek! Az intersession New Paltzban, a hihetetlen sikeru gulyasest, a szornyen szetcsapott este a Baker Cabinsban, az utolso dayoff Terezaval, a hatalmas beszelgetes Bevvel, a tervek, az erzelmek, a tanulsagok... teljesen leblokkolt az agyam.

Egyszerre szamlalom a napokat mint egy idiota, naponta otszor, hogy jaj mar csak ennyi meg annyi, es egyszerre kezdek kicsit kotodni mindenhez, es mindenkihez, aki korulvesz. Mennyit kaptam azz ittlevoktol! Es a gyerekek ebben a sessionben, ezek elekeznek ram! Messzirol mosolyognak es koszonnek es integetnek, amikor meglatnak!

Carl holnap elhagyja a tabort. Vajon mennyire tunt fel neki, milyen oszinten rajongok erte? Egy reszem meg akarja koszonni neki, hogy minden nap felbukkant, es mar csak a latvanya is a felere csokkentette minden gondom-bajom, de gyanus, hogy csak zavarba jonne es elmenekulne elolem.

Hatalmas setak Monicaval, ucsorges a zsenialis kovon. Milyen hihetetlenul bekes videk! Monica elvezettel szivott bele a cigijebe, nagy barna szemeivel gondterhelten meredt a tulpartra. Nemsokara elmegyunk es soha nem latjuk egymast tobbet! A szivem kicsit osszeszorult a gondolattol. Wheels are turning... - kezdett a telefonja egy uj dalba. Monica, ez most komolyan a Killerstol a Here With Me? Igen, miert? O, vilag...! Erre nem szamitottam a Kanawauke to partjan.

You are so homely, I started to speak to you in Czech, mondta nekem Tereza. Nekem is nagyon a szivemhez nott. Gyakorlatilag 24/7 vela vagyok, reggel-delben-este-ejszaka. Nevetesek, tancok, nyusszoges, orom-banat, amiben mind egyutt reszt vettunk, ezt nem lehet kitorolni. Nagyot veszekedtunk azon, hogy hogy lehetseges meginni a kofolat.

Kerrin es Seamus befaroltak a konyha ajtajahoz a golfkocsiban, lefogtak, betuszkoltak, es hangosan ninozva elhajtottak velem, megrokonyodott taborozokat hagyva maguk utan, majd bedobtak a mindenesek kamrajaba. Majd egy nagyot nevettek es megkoszontek a kozremukodest. Lattak, hogy faradt vagyok, es gondoltak, feldobjak egy kicsit a kedvem, igy eljatszottak, hogy letartoztatnak.

Csillamfaszlama-hangon horogtunk a telefonom hangrogzitojebe. Beallitottam ebresztonek. Ed tavozasa utan headbangelve mosogattunk, izombol torolgetjuk az asztalt, enekelunk, uvoltozunk. Vezessuk le a stresszt! Ed mar egyre kevesbe elviselheto, fel szivvel uzemeli a konyhat, mindenben csak a rosszat latja. Lassan en is feladom.

Lassan vege. Az en dayoffomnak pl. nagyon is vege van, igy mennem kell.

Mielott ujra magukba szippantanak a kepek es hirek otthonrol...

(Az MTT taboros kepeket pl. keptelen vagyok megnezni... egyszeruen tul sok erzelem.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése