Novemberben kezdtem a munkahelyemen, és a szerződésben foglaltaknak megfelelően ma fejeztem be.
Elnézve a régebbi bejegyzésimet a munka kezdetéről, megállnék és megadnám magamnak azt a luxust, hogy pár másodpercig hátradőlve gyönyörködjek benne, hogyan lett telefonfóbiás görcsös kiscsajból olyasvalaki, aki már lazán tolja finnül a hideghívásokat. Sőt, elnézve a statisztikákat és a visszajelzéseket, értékesnek bizonyult a munkám. Hívásaim célszemélyei nagy általánosságban nyilván inkább közönyösen fogadtak, meg volt pár bunkó is, valahogy most élesebben emlékszem a jó élményekre, azokra, akik örültek nekem, meg akik többet akartak tudni a cégünkről, sőt, akár rólam. :) Végtelenül jó érzés úgy távozni, hogy megtettem, amit vártak tőlem (pedig FÉLTEM), és kiérdemeltem a kollégáim bizalmát. És már nem félek a telefonálástól. :)
De ennél is fontosabb az emberi fejlődés, ami a munkával járt. Nagyszerű emberekkel hozott össze az élet, akiket majdnem észre sem vettem, mert akkora elefántcsonttoronyban éltem, hogy azt el se hiszem! :D Mert én mekkora nyelvész istennyila vagyok. Meg idősebb, meg doktorandusz, meg mit tudom én, és én úgysem fogok tudni szót érteni itt senkivel, mert különleges hópihe vagyok, és izé, nem értenek, bullshit, bullshit, bullshit. És ezek, mint a Hétfejű Tündér, arroganciámra válaszul meghívtak Varsóba 3 napra, megismertem az egész céget, tejben-vajban fürösztöttek, mindenkivel végre volt alkalmam rendesen összecsiszolódni, és láss csodát, úgy értem haza, hogy szimbiózisban vagyok az egész irodával. Ezt később külön megköszöntem a főnöknek. Ez egy olyan cég, amelyhez érdemes hűségesnek lenni.
Szóval fog még hiányozni ez a csapat, az biztos. Kicsit nem is fogom még fel, hogy elmentem. Nem szerettem telefonálni, és nem is akarok többet, de közben úgy örülök, hogy mégis megtettem és nem adtam fel! Még akkor sem, amikor a helyzet, öhm, csicskagyász volt.
Köszönöm ennek az élménynek, és minden hozzá tartozó személynek, hogy egy nyitottabb, empatikusabb, magabiztosabb oldalamat hozták ki belőlem, aki már nem fél annyira a kudarctól és az idegenektől! Ha valamire, erre szükségem volt.
Hüpp-hüpp!
Kiitos ja moimoi!
Nyüssznyüssznyüssz!
