fájdalmak

Ha kikelek reggel az ágyból, normálisan felöltözöm, egészségesen eszem és rendszeresen mozgok, nem lehet lelki problémám?

Minden nap megpróbálom, de nem minden napot sikerül értelmesen tölteni.

A magányos bolyongás és az otthon ücsörgés között nincs lényegi különbség.

Az arcomba csapódott szinte minden ajtó itt Tartuban. Körülvesz a közöny és a magány.

De Magyarországon sem lenne jobb. Ott sem tartozom sehová, pont annyira nem, mint itt.

Fáj másokat traktálnom a hülyeségeimmel. Magamból is elegem van.

A személyiségem jégbe fagyott, a létezésemnek pedig leginkább abból a szempontból van értelme, hogy másoknak ne hiányozzak a leltárból.

Livin' the best life.

Az aspektusjelölést bányászom a tipológiai adatbázishoz, ami egyébként tök érdekes, csak tipikus ürgelyuk-téma: minél előrébb jutsz vele, annál bonyolultabb.

A másik monitoron Petter hangja inari számi morfológiát duruzsolja a fülembe. Nem teljesen tudok odafigyelni, de még így is érdekes. A morfológia csodálatos dolog.

Az ablakból a szépséges, hóborította Emajõgire látok rá, és a bebugyolált, néha sífutóléccel felszerelt észtekre.

Tegnap Sinine Äratus-tagokkal lazultunk és kártyáztunk Patrick lakásán, és tettünk próbálkozásokat egymás gondolatainak megértésére. (Imarnak jobban sikerült, mint nekem, de az is igaz, hogy három sör lemaradásban voltam a többiekhez képest.) Gyönyörű hóesésben sétáltunk haza.

A múlt péntek esti beszélgetés után Gergővel elengedtem néhány szorongást és dédelgetett sérelmet, aminek már épp ideje volt.

A téli egyetemen legalább a nevét látom a kollégáimnak. Az, hogy ugyanaz a program van nekünk megnyitva, és elvileg ugyanazt az előadást hallgatjuk, már rengeteget jelent az elárvult nyelvész kis lelkemnek.