jóreggelt, Bogáta

Először is kicsit fájt a fejem. Másodszor is reggel 6 volt és a szemembe sütött a nap.

Harmadszor is hirtelen az agyamba tódult az e-mail, amit tegnap küldtem anyának, miután rájöttem, hogy MINDEN, BEIRATKOZÁSHOZ SZÜKSÉGES PAPÍROM PÉCSETT VAN.

Mármint ilyenek, mint diploma. Meg nyelvizsga-bizonyítványok. Végem volt.

Egy válasz várt, melyben anya megírta, hogy az egyetlen értelmes lehetőséget teszi: kocsiba pattan az össze papírral és felviszi őket Pestre.

10-ig van beiratkozás. 7:30-kor indult.

Nem hittem el, hogy ez velem történik. Na persze ki mással!!!

És persze olyan döglött voltam, hogy nem tudtam időben elindulni, így mire találkoztam anyával 9:37-kor, még nem voltak meg a fénymásolataim, sem az igazolványképem. Anya az Astoria sarkán a kezembe nyomta a doksikat, majd elvitt a Kálvinra az igazolványkép-masinához.

Az igazolványkép-masina nem működött. A fotós, akit ismertem az Astoria környékén, még nem volt nyitva. Na jó, egy életem, egy halálom, irány az ELTE, nézzük meg, mi a helyzet.

9:48-kor kaptam sorszámot. Közölték, hogy kb. 1 óra várakozás. Huhh!!!

Na akkor irány nyomtatni. Nyilván sem a D épületben, sem a HÖK-irodában nem volt nyitva a nyomtatás. Oké, nyomás a Kálvinra. Közben eszembe jutott, hogy a postafiókomban van egy igazolványkép, amit szintén kinyomtathatok. Ez meg is történt, halleluja, megvan minden papírom!

Ezek után a beiratkozás könnyen és gyorsan ment. kb. 10 perccel a sorra kerülésem előtt érkeztem meg, de pillanatok alatt eltelt az idő mert kellemes meglepetésként ott volt Németh Dani, az egyik kedvenc emberem ebben az univerzumban. Merthogy most ő is mesterszakos lesz az ELTE-n... már el is felejtettem, hogy ilyen király dolgok történnek! :)

Most meg hazamegyek és még alszom egy kicsit, mert ma meghaltam, végem van, nekem harangoztak.

Ha valamilyen teszt még egyszer azt mondja, hogy van bennem egy fikarcni J is, felgyújtok valakit.

Anyukám az év embere.

napi rutinok

Hajnal. Felébredés arra, hogy égve hagytam a villanyt és ruhában aludtam el.

Fel kéne hagynom azzal a szokással, hogy úgy félek az álmatlanságtól, hogy addig fárasztom magam, ameddig szó szerint el nem ájulok.

Reggel. Nyüssz. Rituális, baromiradenagyontartalmas reggelikészítés. Instant kávé. Vinnyogás, hogy sok a munka, nincs egy rongyom amit felvegyek, és máris már mennyi idő eltelt. De rendet kéne rakni, meg eleve hogynézkialakás, na de már ugyan hogy nézne ki, csak ideiglenesen vagyok itt... de akkor is, blöeh.

Bicikli. Meditáció. Zene, a teljes Taylor Swift-diszkográfia kipörgetése, kitalált helyzetek végigjátszása. Zsonglőrködés a forgalomban.

Kávé, fröccs, sör, limonádé. Ami épp jön. Idill a Kamarában, kedves baristalányok a CCC-ben, nyakamba zúduló meló, alkotói válság, vagy éppen nem-alkotói nem-válság. Egyetemre várakozás. Legyen már egyetem, az isten szerelmére, nem vagyok én holmi marketinges.

Kedves arcok, koccintás. Nagyon nagy beszélgetések, nagyon jó kis tervek a jövőre. Mosolygó világ.

Mosolygó sötétbarna szemek, egy ősz hajszál egy étcsokiszínű hajban. Lapát tenyér. Kulturális programok, vagánykodás, nevetés, hangos beszéd. Kitaláltam, mivel lehet kínozni egy urdu anyanyelvű embert: oroszul kimondatni vele, hogy я люблю тебя... szegények nem palatálisokon és likvidákon szocializálódtak... :) (Egyébként az urdu tök jó, az benne a létige, hogy hm.)

Este. Este otthon, este a városban. Internet csekkolása. Jaj jaj jaj, mindig minden annyival fontosabb, mint amivel épp foglalkoznom kéne... szívgörcs, lelki nagytakarítás. Egy tapír skypeon, csillogó szemek, egy számomra olyan kedves szoba a háttérben. Mari, meg mindenféle beszéd. Pillanatok alatt felvidít. Mint egy ki nem érdemelt ajándék.

Na, de hát akkor én vigyázni fogok rá.

Loholás a gondolataim utána addig, ameddig rá nem jövök, hogy elcsesztem egy csomó időt és késő van és már nincs energiám a valódi dolgaimra. Már februárban is arról írtam, hogy vajon hányszor lehet büntetlenül énekelni egy refrént... eszembe jut egy régi sztori a Kamara társaságának 4. tagjáról, ahogy megszakadt a barátságunk... és nem tudom, hol van a szeretet és a naivitás határa. Még hányszor, ó mégis, hányszor?

Beájulás az ágyba vagy szimpla lefejelése az íróasztalnak valamivel éjfél után.

Majd hajnal.

(én szóltam!)

a mai nap is hasznosan telt

Ma megtanultam egy mondatot hindiül.

Hindiül, bazeg. Nőnek már a bábeluszonyaim.....

Hm...

És ez még az egyszerűbb része.

Update:

Ó, basszus.

Megint kitöltöttem az MBTI-t.

Mondjuk úgy, hogy nem vitt el a szívgörcs a meglepetéstől.

De azért van pár tanulság.

Mikor legutóbb kitöltöttem, a T és az F között billegtem nagyon... úgy tűnik, hiába a munka, az érzelmi oldalam veszi inkább át a hatalmat. Legalábbis az a része, amelyik képes egyenként figyelni az emberekre és nem akarja mindenkire ugyanazokat a szabályokat alkalmazni.

Az I és az N nem leptek meg. Kb. pont ennyire vagyok ez, és nem E és nem S. Van belőlem azokból is, csak nem annyi.

Viszont a J alaposan felkúszott, a mindenségemet nekem. Azért még nem tartok ott, hogy ki kelljen töltenem az INFJ or INFP tesztet, ahogy azt fent javasolják (és valószínűleg nem is fogok soha mert INFJ-nek születni kell), de azért örülök a változásnak, mert J-nek lenni egy magasabb létezési forma. :)

Menjetek a celebritytypes.com-ra, mert az jó lesz nektek! :)

magaslatban

Megint kint ültünk az ablakban, mint két kis madár, megint volt a kezünkben egy-egy pohár bor, vagy Esztiében időnként egy cigi, közben diszkófények világítottak ránk hátulról, és az újpalotai lakótelep színes dobozai elölről. Alattunk a 7-es busz dübörgött. Szólt a zseniális Wedding Playlist.

Megint meg kellett osztani egymással a sok-sok eseményt és gondolatot, nevettetni kellett egymást és tüncögni, meg megbeszélni a kétségeket és a félelmeket is, meg pár tervet, de nem nagy mennyiségben, mert ugye addig úgyis minden igazodik.

Nahát, kicsi barátnők vagyunk mindketten, akiknek a kis uraik elmentek bulizni messzire, mi pedig itthon vagyunk, és "kirúgunk a hámból" ezzel a pár fehérborral és az ólajtó szánkkal.

Nem egy magfizika, nem egy világmegváltás. De ezek az esték tartanak minket életben.

A mi kis birodalmunk, miközben a világ egyre tágul és egyre ijesztőbb lesz. De mi sosem hagyjuk abba a tüncögést!

butaságok

Jaj, de bolond nap volt.

Nagyon jónak akartam, de az alváshiány, a rumli, a rendezkedés, a családi huzavona pillanatok alatt lerántotta, nem beszélve a hülye Facebookról, ami alaposan elintézte a kedvemet.

Aztán kocsiba be, Átára ki, hirtelen eszembe jut, milyen gyönyörű helyek vannak Pécs közelében, rokonokkal találkoz, horvát nyelvű rózsafüzérmondást hallgat egy nyitott ravatal mellett.

A gyászmisét hallgatva már jól elszégyelltem magam. Itt állok egy kedves és jószívű ember koporsója mellett, és komolyan FB értesítésekkel meg hátrahagyott rendetlenséggel voltam elfoglalva?! Hát hülye vagy te, Bogáta?

Így inkább a továbbiakban a családommal foglalkoztam, meg anyukám bölcs okításaival, illetve mindenkivel, akit szeretek.

Túl rövid ez az élet ahhoz, hogy idegeskedéssel töltsem.

Amik segítenek a felébredésben

Karácsonyfaizzók a Füvészkert fáin. Nem nagyon közeli, de rettenetesen tisztelt és kedvelt emberek mindenhol. Túlcsorduló boldogság, egy kis mennyország a Földön. Long live!

Egy repülő csokor, egy csomag rám vigyorgó kedves ismerős. Egy iszonyúan jó ebéd a Kálvinon, kellemes beszélgetés, napsütés a Deákon.

Keringőző párok, körtánc, végtagdobálás, önmagam csipkedése, hogy ez most így valóban megtörténik. Egész máshogy néztem rájuk, mint ahogy fél nappal ezelőtt tettem volna.

Szédelgő Merci, sok jó fejnek tűnő ember, egy nekem tüncögő Szonja. Ó, hát minden király ember Finnországba megy...!

Egy nagyon kellemes, kisimult reggeli skype. Azt mondták a munkatársak, öröm volt hallani a hangom. Nekem is tetszett ez a nap. :)

Nóra, Nóra Nóra Nóra. Legszívesebben felkaptam volna és elvittem volna valahova messze. Tündérem és drágaságom. De jó, hogy végre újra találkoztunk és beszélgettünk!

Eszti. Őt nem kell vinni sehová, de a megszokott kamarai idillel körített tüncögés már nagyon hiányzott. Többet beszéltem 5 óra alatt, mint máskor egy hétig.

Valahol mögöttünk a Duna-parton egy angol srác kidőlt a részegségtől, barátai nevettek rajta. Odajöttek ismerkedni, az egyik lány magyar volt, leült mellém és végtelenül közvetlenül elkezdett csicseregni a külföldi (hahh, angol!) pasijáról, hogy ez mekkora király. Crazy Hungarian girls!!

Nagyon sok dolog történt, és ez ezeknek csak egy nagyon apró része.

A maradék elveszett két üres órában és egy sötétbarna szempárban.

A nemzetközi helyzet fokozódik.

Finnországi mérleg 7. (avagy ideje felébredni)

Na, szóval Réka észrevett, és pillanatok alatt az egyetemi menzán kötöttem ki vele és Jaakkoval

40 remek perc, 1 álcázott töltött káposzta az említett helyen

Réka olyan dicséretet vág le rólam Jaakkonak, hogy rommá pirulom magam...

órákig téblábolás a belvárosban: még egy rendes szuvenírboltot sem találok!!!

pár perc zokogás a Marimekko-ban: minden olyan szép, de észveszejtően drága...!

boldogulás finnül... mondom boldogulás finnül!!! Mondjuk úgy, hogy igyekeztem...

lassan beköszöntő ősz Helsinkiben: hideg volt, nyirkos és szeles, az eddigi napokkal ellentétben

1 rautatieasema, 1 Norman, 1 hosszú út a reptérre

hogyan fogok élni ez az ország nélkül? Vérző szívvel hajtottunk át a városon

1 self-service baggage drop: biztos elrontottam valamit, és Szamarában fog kikötni a csomagom!

még egy kis vásárlás: hapankorppu nélkül senki nem menjen haza Finnországból!

1 tapírfigura, amit megkaptam...

1 búcsú, ami nem örökre szól

...zsibbadás a reptéren...

...mi is történt velem?...

...zúgás, rázkódás, gyomorgörcs...

Valahol az Érkezéseknél ez mind értelmét veszti, illetve nyeri, mert várnak, és attól kezdve minden más.

Azt hiszem, még egy kicsit emésztenem kell. Meg feldolgoznom. És nem lesz rá igazán időm. De majd leülepszik. Mert minden dologról tudjuk, hogy mit csinál. (megf.: igazodik)

Finnországi mérleg 6.

1 felderengő Helsinki a láthatáron hajnalban - amiből nem látok semmit, mert alszom a kabinban!!!

sok-sok cucc a kosárban... grillezni fogunk a dombon, jeee! Makkara!!!

1 villamosút, amin összepasszíroznak

x kupica Jaloviina, mikor hazaérünk

esztergáló Norman, ügyintézkedő Bogi: kellemes lauttasaari idill

1 filmnézés: Celestial Wifes in the Meadowes of Mari... hajaj!!! Óvakodni kell a mari nőktől!

1 halálhír otthonról... ami nagyon elszomorított. :( Egy remek emberrel kevesebb van a világon.

némi céltalan ténfergés az interneten, miközben félrevernek a gondolataim és meg akarok őrülni... még van rá pár hetem tanévkezdésig, addig pont sikerülni fog...

1 eldobható minigrill, 4 kolbász, 3 kukorica, és héjastul készült krumplipüré... (én marha, miért engedtem férfit a konyhába)

Gundel pálinka, sponsored by Nagy-Borsy... ehh.

1 zuhé, ami elől be kell menekülni, hiába...

borozás, beszélgetés... mit jelent is tapírnak lenni...?

1 gyűrű, ami nekem készült...

hirtelen bejelentés, hogy megyünk a tengerpartra... át a bozóton, ki egy félszigetre, és egyszercsak ott van az éjszakai Helsinki, a tenger, a másik partján az életemmel, a távolban villámlik, tarajos hullámok a szélben... hirtelen ott van minden.

Mi pedig táncolunk egy kicsit.

És akkor megértem, hogy dehogyis voltam szabad ebben az egy hétben. Minden egyetlen ember végtelen szeretetének és kedvességének volt köszönhető, még úgy is, hogy nem tudtam mindent viszonozni, amit kapok... nem is lehetne, ez olyan rengeteg.

Most itt ülök a Kiasma előtt, várom, hogy Réka kicsit megszabaduljon a munkából, és közben zsibbadok. A reptéren várni fognak, meg aztán holnap munka, meg esküvő, meg találkozások, meg fogadni embereket... mi van??

lauttasaari csendélet

Ülök a gép előtt, érzelmi válságban vagyok, dobálom magam, felkiáltok:

- A kurva életbe!!!

Norman, aki eddig sztoikus nyugalommal reszelgette a nekem készülő gyűrűt, felpillantott.

- Neked is ezt kell csinálnod, amit nekem! Láttál már... gyűrészt káromkodni?

Beismertem, hogy nem.

- Na látod. Aki ilyet csinál annak nem kell a káromkodás. Leszarom a finnugrisztikát és elmegyek inkább gyűrűk urának.

Ez volt a napi bölcsesség.

És mellékesen megjegyezném, hogy basszameg.

Finnországi mérleg 5. (Észtországi mérleg)

Juppí, Réka szedett le a buszról! :)

1 Bazi.Nagy.Komp.

nagyon sok üres bőrönd/banyatank az utastársaimnál, könnyen kitalálható célból

3-4 fedélzet, pubok, bingo, duty free, úszó kaszinó

szél, szél, szél, és összeborzolódott haj

sok-sok felderengő észt zászló

1 tallinni kikötő, The Port of Good News

sok-sok finn és orosz

1 iszonyúan aranyos, mesés, imádnivalóan csodaszép város

majdnem felpattanás a tartui buszra

becsapódás egy antikváriumba, ahol Norman gót szöveggyűjteményt, én meg Urálisztikai Tanulmányok 2-t böngésztem

1 észt nemzeti könyvtár avagy Norman szavaival élve "vicces kődarab"

a tipikus beteg észt lelki világ megnyilvánulása mindenfelé...

sok-sok olasz étterem cuki középkori házak aljában

2 hatalmas és nagyonfinom palacsinta a Kompressorban (Ancsi, te mindig tudod, hova kell menni!)

2 óra fetrengés a városháza tövében

1 magasból lepottyanó kutya, aki nagyon sokáig szívet tépően nyüsszögött :( (de segítettek rajta, túlélte)

1 néma észt tüntetés népviseletben (Freedom for the Baltics táblákkal)

pár óra további séta a mesevárosban

15 szenvedős perc a szuvenírboltban (melyik hűtőmágnest vegyem, úristenúristen)

2 irtó szürreális ízű sör az elképesztően giccses Olde Hansában

állandó tanakodás, hogy milyen nyelven kommunikáljunk a világgal (bár Norman menő módon boldogult észtül)

1 mexikói a vécére várva, aki 2 hete volt Budapesten (too many parties... let me guess, you were in Instant?!)

szívás a boltban, mert este 11-kor már bizony Tallinnban sem szolgálnak ki alkohollal

kómában várakozás a kompra

becsapódás a kabinba, alvás

Észtországba bele kell szeretni és vissza kell akarni menni. (asszem ezt így mondják helyesen. Too many főnéviigenevek.)

Idővel, türelemmel, nyitottsággal mindent és mindenkit nagyon meg lehet szeretni.

Finnországi mérleg 4.

kómaszerű alvás Tádé mellett

végre egy ráérős reggeli Sinivel

út végig a Vanha Hämeentién, takaros faházak és rendezett kertek között, kerítések nélkül

1 Tuomiokirkko, benne 1 Bach vonósnégyeskoncert, amit naná, hogy meg kellett nézni

séta az Aurajoki partján, magányos fényképezgetés

a szokásos finn stílusba beletűzdelt régi házak, svéd feliratok

1 kauppatori, ami olyan, mint a Blaha

1 sajtburgermenü a Hessburgerben, mert ugyan milyen itt a junk food

1 ronda nagy eső

1 tipp Ancsitól, hova üljek be előle, és az királynak bizonyul

becsapódó ázott Blanka és Sini, Gringo baari, 4 decis sör

duma hármasban, mindennapok, régi ismerősök, jelen helyzetek, vicces történetek, mindennapi problémák, fuldokló nevetés

x darab velünk flörtölő néger, egy kellemes buszút haza

1 álmatlan éjszaka

...most pedig útban vagyok vissza Helsinkibe, de nem töltök ott sok időt.

Hálát adok a barátaimért, ez a nap tanulsága.

Finnországi mérleg 3.

1 fejfájós reggel

1 imádnivaló Norman

Lelkes, Lelkes, Lelkes! Lelkes!!!

1 kutyakiállítás, több száz db gyönyörű kutya

irtó sok fajta megnevezése (végre valakivel kitüncöghettem a magam a kutyákra!!! Juj de jó volt!)

Réka szinkrontolmácsa a zsűrizésre, én meg rommá kacagom magam (És újra megnézi a bíró. Ez egy kutya, Nem egy macska. A francba, hát engem átvertek! Én macskakiállításra akartam menni! Ez hátulról is kutya. Az ott a végén pedig egy teknős. Nézzük meg azt is, hátha mégiscsak kutya.)

1 jó nagy pizza, fölötte egy jó nagy csomó beszélgetés, ami király

ronda igazságtalan rendszer a kutyakiállításon, balhé, kitiltás onnan (mármint minket tiltottak ki)

kárpótló indokolatlan mennyiségű Ben&Jerry's (epres sajttortás, és black and white CORE, a hozzá tartozó végeláthatatlan szóviccekkel... Réka hamar CORE fejedelem lett Ankki helyett)

kifetrengés a Musiikkitalo füvére és még egy csomót beszélgetés (mert abból sosem elég... miben is hasonlít Finnország Amerikára?)

wifivadászat a Kamppi körül, az interneten keresztül a nyakamba zúdult az MTT tábor

1 Blanka, végre kettesben vele... újabb 3 óra beszélgetés tesókról, emberekről, előre látható és láthatatlan dolgokról

2 Karhu, mert az kell hozzá

1 meglepi, hogy Réka fog felrakni minket a buszra... és rájövés, hogy mégsem, elnéztük a buszt, máshonnan indul, van 2 percünk elérni, sprint a Kamppin át, de mégis lekéstük, és hívás Rékától, hogy menjünk vissza, mert közben megdumálta a sofőrrel, hogy mehessünk a negyed órával későbbivel, amire valóban ő rak fel minket... huuuhhhhhh! :)

alvós mantra az éjjeli buszon... imádok buszozni, mondtam már?

kb. 25 perc gyaloglás az éjjeli Turkun át

megérkezés az Elképesztően Muumin Lakásba

blogolás éjjeli kettőkor, holnap vár Turku

Felnőttségérzet, finnekben gyönyörködés, megint elképesztő mennyiségű pozitív élmény, régi barátok, hála mindenért, ami velem történt, szabadság és... hát úristen, de jó nekem!

Az a megnyugtató érzés, hogy akinek helye van az életemben, az úgyis megtalál.

Finnországi mérleg 2.

Kb. 30 km gyalogolás a finn erdőben
2 éjszaka sátorban
1 busz, amire háromnegyed órát vártunk, majd az orrunk előtt húzott el
némi beszélgetés finnekkel/oroszokkal :)
1 éjszakai fürdés a lehetetlen nevű Valkea Mustajärviben
6 db saját sütésű héjában sült krumpli
1 finn kávé (remélem több nem lesz)
1 irtó nagy beszélgetés, mélységes ledöbbenésekkel
1 hiányzó indiai
meg még néhány ember, aki hiányzik
1 csomó álmélkodás a csodálatos finn vidéken
iszonyú jó buszozások
visszatérés Lahtiba (3 percre de akkoris)
1 Blanka viszontlátása ^^
horribilis indokolatlan mennyiségű Hapankorpuja elfogyasztása
szintén komoly ütemben fogyó Jaloviina
Marilaulu-éneklés az ösvényeken
salátaevés evőpálcikával
újabb fürdés a tengernek nevezett vízben
"balalajkázás"

Szabadság, fáradtság, boldogság. Vakító nap.

Finnországi mérleg 1.

1 remek cuki taxisofőr, 1 remek cuki útitárs a repülőn
Finnül beszélés finnekkel: pipa
Napi "niin": több mint 20
Némi sajnálkozás még mindig azon, hogy nem vagyok táborban, és hogy  tavaly tavasszal jó szolgálatot tevő okostelómat anno ellopták
A Finn-öbölben nádasok vannak, és sodrása is van. Közöltem, hogy ez nem egy tenger, hanem egy folyó. Erre rögtön megkaptam, hogy akkor a Balaton egy mocsár.
Pár óra lazulás a parton sörrel és szelídített dolmányosvarjúval, miközben messziről minden beszéd magyarnak tűnik
1 hatalmas holland zászló a bejáratnál, 1 ikeából összelegózott lakás
"pesh tamle" kaja készítése, ami elvileg ruskea kastike, átlagosan 4 nyelven való folyamatos kommunikáció
Útvonaltervezés a világ végére: hahaa, ma indulunk!
Hegedülés, gitározás, és a világ legfurább, henger alakú hegedűjén játszás (szürreális volt)
Némi filozófia a finnugorokról "magyar brandy" mellett
Még mindig meglehetősen hosszúak itt a nappalok.

Lelkizős Hétfő

Ez is egy teljesen rendes, szokványos hétfőnek indult, mint mindig. Aztán tessék. Az egyetlen dolog, ami teljesen kiszippantja belőlem a munkakedvet.

Vannak olyan hétfők, amikor nem lehet mást tenni, mint a másikra figyelni. És órákon át készíteni magam arra, mit írok vissza. És hagyni elterelni a figyelmemet egyikről a másika, mert egyenként túl sok. (Együtt persze még több.)

Bámulok a klaviatúrára és néha úgy érzem magam, mint egy kötéltáncos. Gyerünk Bogáta, profi fogalmazó vagy, ezért fizetnek... eh, nyüssz? Ilyenkor mindig minden más.

Lelkizős hétfő van, ilyenkor filmet kell nézni, kutyát kell sétálni, hintázni kell és csukott szemmel meditálni.

Majd válaszolni mindenre.

"Uh, I hate emotions! They are the worst ever!" mondta Tereza anno Amerikában.

Igaza van. De be kell vallanom, én... törekszem az emberek megértésére. :) És jólesnek a lelkizős hétfők.

Táborban kéne lenned...

De komolyan. Igen, persze, ha annyira ott kellene lennem, akkor miért nem mentem, és persze tudom az okokat, de most, hogy nem vagyok ott, ellenben mindenki más ott van, nekem pedig semmi dolgom igazából se Pesten, se Pécsett, nos ezek mindig emlékeztetnek arra, hogy nekem bizony ott kellene lennem. Tavaly kihagytam Amerika miatt, a tavalyelőtti meg nem tetszett, de most, ahogy napokig a lelkes készülődést láttam minden második ismerősömön, most pedig fel-felbukkanó képeket, újra teljes egészében átérzem, miért tesz félre minden ember arra, hogy ezt kifizesse, miért mostanra kér szabadságot, amikor egy cseppet sem lesz a végén kipihent, miért próbálja meg a világ majdnem minden kövét megmozgatni, hogy eljusson oda... nagyon is eszembe jutnak a 3-4 évvel ezelőtti, meghatározó élmények.

Jó az élet MTT tábor nélkül is, csak éppen MTT táborral képzeletet felülmúlóan jó.

Budapest pedig fájdalmasan üres.

Aladdin végül elutazott, és vele a random találkozások, a váratlan helyzetek, nagy összenevetések, megérdemeletlen pillanatok is. Nem most látom utoljára, és örömmel őrzöm a sok bolondozást, ahogy a változást is, amit az életembe hozott. De újabb búcsúzást kellett elszenvednem, és a napjaim ezzel is szegényebbek.

Nemsokára utazok. Valaki tapírokat faragott ébenfából... én meg úgy érzem, mintha az ismeretlenbe ugranék fejest. Kényelmetlen, mert még mindig nem tudom, mit gondoljak, és ez így van már sok hete. De eldöntöttem, hogy a szigorú, élére állított, fura és mindig egy kicsit meg nem értett Finnországban nem törődök semmivel, csak a kikapcsolódással és azzal, hogy egy ideig nem kell annak lennem, aki Pesten vagy Pécsett vagyok.

3 napot viszont addig valahogy ki kell bírnom, miközben az életemből épp világgá szaladt mindenki. És őszintén szólva marhára elegem van ebből. Elegem van a hiányolásból, a várakozásból, és a tippelgetésből, hogy vajon mit hoz a jövő.

Lassan kezdődjön már el ez a tanév!