De komolyan. Igen, persze, ha annyira ott kellene lennem, akkor miért nem mentem, és persze tudom az okokat, de most, hogy nem vagyok ott, ellenben mindenki más ott van, nekem pedig semmi dolgom igazából se Pesten, se Pécsett, nos ezek mindig emlékeztetnek arra, hogy nekem bizony ott kellene lennem. Tavaly kihagytam Amerika miatt, a tavalyelőtti meg nem tetszett, de most, ahogy napokig a lelkes készülődést láttam minden második ismerősömön, most pedig fel-felbukkanó képeket, újra teljes egészében átérzem, miért tesz félre minden ember arra, hogy ezt kifizesse, miért mostanra kér szabadságot, amikor egy cseppet sem lesz a végén kipihent, miért próbálja meg a világ majdnem minden kövét megmozgatni, hogy eljusson oda... nagyon is eszembe jutnak a 3-4 évvel ezelőtti, meghatározó élmények.
Jó az élet MTT tábor nélkül is, csak éppen MTT táborral képzeletet felülmúlóan jó.
Budapest pedig fájdalmasan üres.
Aladdin végül elutazott, és vele a random találkozások, a váratlan helyzetek, nagy összenevetések, megérdemeletlen pillanatok is. Nem most látom utoljára, és örömmel őrzöm a sok bolondozást, ahogy a változást is, amit az életembe hozott. De újabb búcsúzást kellett elszenvednem, és a napjaim ezzel is szegényebbek.
Nemsokára utazok. Valaki tapírokat faragott ébenfából... én meg úgy érzem, mintha az ismeretlenbe ugranék fejest. Kényelmetlen, mert még mindig nem tudom, mit gondoljak, és ez így van már sok hete. De eldöntöttem, hogy a szigorú, élére állított, fura és mindig egy kicsit meg nem értett Finnországban nem törődök semmivel, csak a kikapcsolódással és azzal, hogy egy ideig nem kell annak lennem, aki Pesten vagy Pécsett vagyok.
3 napot viszont addig valahogy ki kell bírnom, miközben az életemből épp világgá szaladt mindenki. És őszintén szólva marhára elegem van ebből. Elegem van a hiányolásból, a várakozásból, és a tippelgetésből, hogy vajon mit hoz a jövő.
Lassan kezdődjön már el ez a tanév!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése