napi rutinok

Hajnal. Felébredés arra, hogy égve hagytam a villanyt és ruhában aludtam el.

Fel kéne hagynom azzal a szokással, hogy úgy félek az álmatlanságtól, hogy addig fárasztom magam, ameddig szó szerint el nem ájulok.

Reggel. Nyüssz. Rituális, baromiradenagyontartalmas reggelikészítés. Instant kávé. Vinnyogás, hogy sok a munka, nincs egy rongyom amit felvegyek, és máris már mennyi idő eltelt. De rendet kéne rakni, meg eleve hogynézkialakás, na de már ugyan hogy nézne ki, csak ideiglenesen vagyok itt... de akkor is, blöeh.

Bicikli. Meditáció. Zene, a teljes Taylor Swift-diszkográfia kipörgetése, kitalált helyzetek végigjátszása. Zsonglőrködés a forgalomban.

Kávé, fröccs, sör, limonádé. Ami épp jön. Idill a Kamarában, kedves baristalányok a CCC-ben, nyakamba zúduló meló, alkotói válság, vagy éppen nem-alkotói nem-válság. Egyetemre várakozás. Legyen már egyetem, az isten szerelmére, nem vagyok én holmi marketinges.

Kedves arcok, koccintás. Nagyon nagy beszélgetések, nagyon jó kis tervek a jövőre. Mosolygó világ.

Mosolygó sötétbarna szemek, egy ősz hajszál egy étcsokiszínű hajban. Lapát tenyér. Kulturális programok, vagánykodás, nevetés, hangos beszéd. Kitaláltam, mivel lehet kínozni egy urdu anyanyelvű embert: oroszul kimondatni vele, hogy я люблю тебя... szegények nem palatálisokon és likvidákon szocializálódtak... :) (Egyébként az urdu tök jó, az benne a létige, hogy hm.)

Este. Este otthon, este a városban. Internet csekkolása. Jaj jaj jaj, mindig minden annyival fontosabb, mint amivel épp foglalkoznom kéne... szívgörcs, lelki nagytakarítás. Egy tapír skypeon, csillogó szemek, egy számomra olyan kedves szoba a háttérben. Mari, meg mindenféle beszéd. Pillanatok alatt felvidít. Mint egy ki nem érdemelt ajándék.

Na, de hát akkor én vigyázni fogok rá.

Loholás a gondolataim utána addig, ameddig rá nem jövök, hogy elcsesztem egy csomó időt és késő van és már nincs energiám a valódi dolgaimra. Már februárban is arról írtam, hogy vajon hányszor lehet büntetlenül énekelni egy refrént... eszembe jut egy régi sztori a Kamara társaságának 4. tagjáról, ahogy megszakadt a barátságunk... és nem tudom, hol van a szeretet és a naivitás határa. Még hányszor, ó mégis, hányszor?

Beájulás az ágyba vagy szimpla lefejelése az íróasztalnak valamivel éjfél után.

Majd hajnal.

(én szóltam!)