Ez is egy teljesen rendes, szokványos hétfőnek indult, mint mindig. Aztán tessék. Az egyetlen dolog, ami teljesen kiszippantja belőlem a munkakedvet.
Vannak olyan hétfők, amikor nem lehet mást tenni, mint a másikra figyelni. És órákon át készíteni magam arra, mit írok vissza. És hagyni elterelni a figyelmemet egyikről a másika, mert egyenként túl sok. (Együtt persze még több.)
Bámulok a klaviatúrára és néha úgy érzem magam, mint egy kötéltáncos. Gyerünk Bogáta, profi fogalmazó vagy, ezért fizetnek... eh, nyüssz? Ilyenkor mindig minden más.
Lelkizős hétfő van, ilyenkor filmet kell nézni, kutyát kell sétálni, hintázni kell és csukott szemmel meditálni.
Majd válaszolni mindenre.
"Uh, I hate emotions! They are the worst ever!" mondta Tereza anno Amerikában.
Igaza van. De be kell vallanom, én... törekszem az emberek megértésére. :) És jólesnek a lelkizős hétfők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése