Postavölgy és Nagyárpád között merengve sétáltam haza. Szemben a város fényei, mellettem burjánzó gazok. Egy őz riadtan elnyargalt, mikor megneszelte, hogy jövök.
Megszavazták az orosz nyelvtörvényt, nem lehet már csak holmi anyanyelvet tanulni, csak ha direkt kérvényezed a gyereked számára. Ennél jobban nem lehetett volna elintézni mindent és mindenkit, akiért a tanszékünk létezik.
Kábán pörgetem a híreket, ahogy az MTA hadakozik a kormánnyal. Tudtuk, hogy sorra kerülünk, senki sem táplálhatott illúziókat. De az a tény, hogy egy névtelen cikk listázza a nekik nem tetsző témákat kutató tudósokat, az nálam átlépett valami lélektani határt, a századikat, ezrediket az elmúlt évek során. Szinte bánt a gondolat, hogy egyszer ezt is ki fogom heverni, ehhez is hozzá fogok szokni.
Szerettem volna érdekes dolgokat mesélni az oszkáros útitársaimnak (akik kivételesen nagyon szuperek voltak), de sajnos két napja nem alszom rendesen. Anya hazaúton mesélt a nővérem kirúgásáról. Azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok.
Az állatorvos véres gennyet nyomott ki Mázli emlőjéből. Nagyon kedves és nagyon megértő volt, de a rák az rák. Erre érek haza... a kutya a nagy gallérjában mindennek nekiütközött, karcolta a földet, lepattant az oszlopokról. Nem nagyon van más választásunk, mint addig simogatni, ameddig lehet.
Megszavazták az orosz nyelvtörvényt, nem lehet már csak holmi anyanyelvet tanulni, csak ha direkt kérvényezed a gyereked számára. Ennél jobban nem lehetett volna elintézni mindent és mindenkit, akiért a tanszékünk létezik.
Kábán pörgetem a híreket, ahogy az MTA hadakozik a kormánnyal. Tudtuk, hogy sorra kerülünk, senki sem táplálhatott illúziókat. De az a tény, hogy egy névtelen cikk listázza a nekik nem tetsző témákat kutató tudósokat, az nálam átlépett valami lélektani határt, a századikat, ezrediket az elmúlt évek során. Szinte bánt a gondolat, hogy egyszer ezt is ki fogom heverni, ehhez is hozzá fogok szokni.
Szerettem volna érdekes dolgokat mesélni az oszkáros útitársaimnak (akik kivételesen nagyon szuperek voltak), de sajnos két napja nem alszom rendesen. Anya hazaúton mesélt a nővérem kirúgásáról. Azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok.
Az állatorvos véres gennyet nyomott ki Mázli emlőjéből. Nagyon kedves és nagyon megértő volt, de a rák az rák. Erre érek haza... a kutya a nagy gallérjában mindennek nekiütközött, karcolta a földet, lepattant az oszlopokról. Nem nagyon van más választásunk, mint addig simogatni, ameddig lehet.
Bence bőre olyan puha olt, mint a papír, mikor megpusziltam. Családilag ücsörögtünk az ágya körül, pálinkáztunk, nosztalgiáztunk és káromkodtunk. Tulajdonképpen jól éreztük magunkat. Azazhogy máskor sem érezzük magunkat jobban. Mechanikusan hajigáltuk a frizbiket a border collie-knak, ők aranyosan lihegtek az arcunkba. Anya azt mondta, gondolkozzak, de már én úgy érzem, kigondolkoztam, kisírtam, kiszenvedtem magam, a mai naphoz csak az tett hozzá, hogy rommá püföltem az ágyamat egy díszpárnával.
Legalább itt vagyunk egymásnak.
Egyébként meg kurvára megrohadhat a világ, ott, ahol van.
