Terezat es JLo-t kenyelembe helyeztuk, alszanak. Monicaval, a hivatalos drinking buddymmal visszamentunk a szignifikans helyre, vegigneztem, ahogy a helyi fauna nagy resze ranyomul a kicsi, gyonyoru es remekul tancolo Monicara, megvartam, amig elsziv egy cigit, es most itt vagyok.
Remelem alszik. Nem latok mas lehetoseget a blogolasra, mint hogy mindenki alszik. New Paltz...! Nagyon videki, nagyon Amerika. Minden amit latunk, olyan, mint egy kis ekszeresdoboz. Jaj ha a vilag minden penze eleg lennne arra, hogy csakis a barataimnak vegyek ajandekot, olyan jo lenne...!
Ed meghivott minket egy rakas sorre, a szakado esoben bejartuk a varost, vinnyogtunk egy rakas gyonyoru de iszonyu draga cuccra. Az este folyaman Tereza jarhatatlanra itta magat, ugyt kellett hajtuvel, vallfaval es hitelkartyaval betorni az ajtot ra (merthogy bezarkozott a vecebe es elaludt), JLo megis rosszabb volt az allando bocsanatkeresevel.
(barcsak kicsi lennek, aranyos, erzekeny es gyamolitasra szorulo...! Mi ertelme van kifejleszteni magunkban a sok erot, ha mindenki csak undorito brunhildanak nez, amikor megemelek egy nagyobb talat (mert muszaj)...? Miert EN, miert nem nottem kisebbre, miert nem szeretek segitseget kerni, miert nem probalok kishercegno lenni, amit mindenki elvar tolem...?) De Nem, Bogata majd lesz aki elmossa az edenyeket ameddig a mexikoiak sminkelnek... picsaba.
De nem akarok nyafogni, akkor sem, ha hajnali fel 4 az egyetlen idopont amikor irhatok.
Monicaval alneveket talaltunk ki a bulizashoz. O Yazmin lett, en Szonja, a srac, aki nem akadt le rolunk, mondta, hogy o is alnevet fog hasznalni: I'm Boogie, like the dance, you know! Nem ertette, Monicaval miert kezdunk el szakadni a rohogestol.
Hm, CHB...
Amikor Rinat ejjel az elsotetitett tornteremben gitarozik es oroszul enekel a felalomban bobiskolo kitchen staffnak,
Amikor Eddel nagyot kacagunk valami kajas poenon,
Amikor Carl a maga kis McGyver-felszereleseben felbukkan a konyhaban (megemelve a pulzusomat),
Amikor egy random counselor megolel,
Amikor Bev elmagyarazza, miert engem alkalmazott,
Amikor sokat lehet tuncogni gyonyoru amerikai hazakra,
Amikor Terezaval hanyatt dolve rohogunk a stegen orakon keresztul,
Amikor Monica belem karol es elmondja, mennyire orul, hogy megismert,
Amikor egy random holland srac a szorakozohely elott nkeiall orvendezni, hogy vegre talat egy masik keresztenyt (aka engem),
Amikor van idom nethez jutni...
...akkor szeretem Amerikat es azt, hogy itt vagyok.
Neztem a busz utan es ram szakadt egy pillanatra, hogy bizony, soha tobbet nem fogom latni ezt a kissracot, aki mindig odaszaladt hozzam es felkialtott, hogy vampire teeth! Visszamegy a menhelyre a tobiek koze, ahol eddig lakott, felno hatranyos korulmenyek kozt, soha meg nem szabadulva a hajlektalan multjatol, lesz belole valami itt New Yorkban es elfelejt. Egy pillanatra aggodni kezdtem erte.
Tudtam, hogy ez lesz, hiszen sokaig ez tartott vissza az utazastol. Kotodesek. Minek ujat kialakitani ha ugyis szanaszejjel megyunk utana?... Es rossz es osszezavar, igen. De igy New Paltzban, nemi masnappal a fejemben, egy afonyas joghurt mellett, nevetve visszagondolva a tegnap estere, asszem fajalmakkal egyutt is megeri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése