A Google felköszöntött, bazz. Meg az Yves Rocher.
Késő is van meg korán is. Nincs kedvem lefeküdni, nincs kedvem virrasztani (holnap 6-kor kelek).
25 lettem, és bámulom a kilátást az ablakból, amit annyira imádok. Müller Andriskával megittunk egy barnasört az ablakban és beszélgettünk és nagyon jó volt ez így.
Zoltánnal megcsináltuk a hagyatékot, Tanjával megittunk egy beszélgetős kávét, és elbúcsúztam a tanszéktől is. Viszlát augusztus végén...! (hüpp)
Kiköltözöm a koliból, megyek egy napra Balatonra, aztán nyakamba kapom a világot. Talán kell is ez a sokminden ahhoz, hogy lezárjak.
Egy korszakot, ami 6 éve az egyetlen igazi otthont jelentette nekem. De most már 25 éves vagyok (úúúristeeeeen, közelebb a harminchoz, mint a húszhoz, jaj jaj! -.-"), a hajam is visszabarnult, és
a Napnál is világosabb, hogy mennem kell. A kolesz egy olyan hely, ahonnan idővel mindenkinek mennie kell.
Don't cry for me, Argentina... csak most nem tudom rávenni magam, hogy aludni menjek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése