Atszurodik a a felszigetrol a zene a szamitogepterembe. Igen, igen, tudom, hogy ott kene lennem a diszkoban, soha az eletben nem fogom jol erezni magam, ha nem kerekedek fel es teszek erte, de egyszeruen nincs erom fajos labbal es inhuvelygyulladassal lezuhanyozni, kivasalni a kibaszott hajamat (jajj de gyulolom), atoltozni, azaz EMBERT FARAGNI MAGAMBOL, ahogy azt civilizalt helyeken tenni szoktak, egyszeruen most tul sok lenne nekem... szeretnek egy napig nem a sajat izzadsagomban furdeni, szep ruhakat hordani, vallalhato arccal letezni, SZARAZ cuccokkal rendelkezni, nem erezni kovernek magam, azt enni, amit en akarok (vagy eppenseggel nem enni... kinyir az amcsi kaja)... huhh de mennyi mindent akarok!
Szar, hogy panaszkodasra hasznalom a blogom, de nem nagyon van kinek mondanom.
Ha az ember 3 hete dekkol valahol, akkor ott kiepit kapcsolatokat, hogy azokbol erot meritsen a kesobbiekben. Nekem ott volt Ellie, a legdragabb lany a kontinensen... de egyszeruen mar nem tudunk beszelgetni, mert annyira kulon pakoltak minket, raadasul masok is rajottek, hogy o a legdragabb lany a kontinensen, es egyszeruen mar nincs eleg ideje az osszes korulotte ugralo emberre, plane introvertaltkent.
A konyhai szemelyzet tokeletesen felreerti, amikor egyedul battyogok. Szokas szerint azt hiszik, lenezem vagy kikozositem oket... pedig remek arcok, szeretek veluk lenni, amikor szamomra is ertheto nyelvet beszelnek, de ok nem adnak igazan... erot. Raadasul most, hogy Rinat es Monica egymasra talaltak, inkabb egymasra forditjak az energiaikat, mint a tarsasagra, es ezt erosen megsinyli a kis gengunk. Ezert nem akartam, hogy barmifele kis romanc kezdodjon, mert tudtam, hogy ez lesz... bar beismerem, hogy ez kb. elkerulhetetlen volt.
Meg a legtobb erot Ed adja, a joszivusegevel meg a buszkesegevel... ma hozott nekunk ebed utan jeges kavet a Dunkin Donutsbol! Annyira jolesett!
A honvagy visszavonult par napig, hogy most kettozott erovel tamadjon ujra. A hatamra maszik es a foldre teper... felebreszt a tomba amerikai szunnyadasbol, ebbol a csokkentett uzemmodu eletbol a fulembe ordit, hogy ember, sivar az eleted! Nem akarom ezt eszrevenni!
A magyar nyelv kiakasztja az embereket. A cseh/szlovak, amin Tereza es Denisa beszelgetnek, nem bantja a fuluket, a spanyollal ugy elvannak, mintha ketnyelvu lenne az egesz orszag, az oroszon jokat kuncognak, de a magyartol teljesen kikeszulnek. Latom, ahogy eltorzul az arcuk es egymasra bamulnak, hogy jesszus, crazy language... mikor gyorsan meg kell szamolnom valamit, hangosan es magyarul teszem, ekkor a mexikoiak odagyulnek korem es rohognek. Erdekes. :D Raadasul kezdem felvenni Emi es Moni beszedstilusat, ami igen mokas lesz, mikor hazamegyek... :D
A vizben jo. Lebegek, es csak a fejem latszik ki. Mozgok ossze-vissza, es senki nem nez ram furan (kiveve Terezat, aki gyakran megkerdezi, mi a fraszert vigyorgok ennyit a vizben... :D), a lajfgardok jo fejek, a viz mindig ad okot a bohockodasra. Introvertalt es extrovertalt is egyszerre, kikuszobolve a szerencsetlen teblabolast. Es az a hus nedvesseg...!
A titkos helyemen lattam egy hodot. Boldogan majszolta a tavirozsat, a mancsaival gyurte a szajaba, neha tempozott egyet a lapos farkaval. Kozelebb mereszkedtem hozza, nem nagyon erdekelte. Megkoszorultem a torkom, mire elvesztettem az egyensulyom, na ekkor nagyot csapott a farkaval, lebukott es eltunt. Kicsit szegyelltem magam, hogy elzavartam, amikor olyan elvezettel eszegetett.
Tegnap is jo volt. Varatlanul kiruccanhattunk a kitchen staffal a varosba, egy "ice cream"-re, ettunk, vasaroltunk, koccintottunk az ittletunk egeszsegere. Volt okom kisminkelni magam es szepnek lenni... legkondicionalt helyen... kolthettem penzt, mint egy humanoid leny, es a terero, a telefon...! Par perc varazslat. Olyan volt, mintha Pesten lennek, mintha az az eletem, es Gergo valoban letezne, a kis bolondsagainkkal meg a senki mas szamara sem ertheto "belsos" poenjainkkal (bar Amerikaban igy kevesbe vicces, ha teljesen konvencionalis dolgokrol beszelgettunk volna, akkor sem ertette volna senki, ez igy uncsi... :D), es vegre valakivel ugy ereztem, hogy ertjuk egymast, nem kell gondolkodni, hogy mit mondjak (es itt most nem a nyelvi akadalyokra ertem), letezhet indokolatlansag... ez az egesz tabor, plane a konyha olyan borzasztoan indokolt, nem csoda, hogy mindig megszegem az osszes szabalyt.
Nem akarom szamolni, mennyi nap van vissza... csak remenykedek, hogy vissza tudok szunnyadni az amcsirobot-komaba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése