Kabocak tomboltak a Sebago Cabins korul. Terezaval egy-egy undorito gyumolcsleizu "bor" tarsasagaban ucsorogtunk es beszelgettunk. Felvettuk a kozep-europaiak fura, raccsolos angol kiejteset, megvitattuk a tabor es a konyha anomaliait. Miert jonnek ide vissza az emberek?
Kolibrik zummogtek korulottunk, egy hod boldogan csapkodott a farkaval, mikozben kikerulte a strandolokat. A japan apuka angolul utasitotta a fiait, hogy fogjanak meg egy halat a vacsihoz a sekely vizben. Remenykedtunk benne, hogy csak viccel.
Dayoff, dayoff... harmadik sikertelen kiserlet arra, hogy ugy istenigazabol igyunk. Ez jellemzo Amerikara. Azt irja, hogy bor, de csak lotty. Azt irja, hogy $1.90, de igazabol 2.90. Het dollarert kolcsonozhettuk a bicajt, de a vegen harmincat huztak le rolunk. Bizonyos osszeget irnak a kajara, de mikor fizetsz, rajossz, hogy az adot nem tartalmazta, a vegen pedig visszajonnek egy papirkaval, hogy mennyi borravalot ohajtok adni. Minden csillog, csak eppen nem igazi.
De a Sebago Cabins csendje, a bekesen poroszkalo ozek, a kempingezo amcsi csaladok, a hatalmas erdo igaziak voltak. Es Tereza is igazi volt, ez a Jordan Baker-szeru, hideg, okos, fuggetlen lany, a kozep-europai egyetemistak jellemzo hatterevel es gondolkodasaval, sok-sok odahagyott barattal, akiket hianyol, es ugyanazokkal a gondolatokkal es problemakkal, amik engem is nyomasztanak, foglalkoztatnak ideat. Ahogy meseltem neki, megint elcsodalkoztam, milyen remek eletem van. Nem mintha neki sokkal rosszabb lenne, de a megelevenedo elmenyek meg szebbnek hatottak, ahogy egy szinte tokeletes ismeretlennek magyaraztam.
Vissza akarok menni Washingtonba. Washington gyonyoru, csodalatos, lelegzetelallito. New York egy hatalmas osszevisszasag, de W tagas, tiszta, tele parkokkal es a legjobb amerikai eleterzessel... Georgetown imadnivaloan szep hazai kozott a kis belga peksegben hazi rebarbaras eperlekvart kostolgatni a brioson, majd at a folyon, Virginia allamba, szarnyashajok es jet skik folott, a Washington Monument iranyaba, aztan este 10-kor az ut kozepen tekerni a kivilagitott Capitolium fele... hihetetlen.
Viszont azt is megtanultam, hogy mexikoiakkal nem szabad utazni. Azaz szabad, ha az ember szereti nem tudni, merre induljon a szallasahoz egy idegen varosban, el akarja kolteni MINDEN penzet tularazott ettermekben, tovig le akarja jarni a labat etlen-szomjan majd panaszkodni ossze-vissza, hogy faradt, meg hogy nem latott semmit sem Washingtonbol, amikor minden egyes emlekmunel min. 30 kepet kell keszitenie sajat magarol kulonbozo pozokban, majd majdnem lekesnie a hazafele tarto vonatot, ugyanis surgos hajvagast kell igenyelnie, amikor 11 masik tarsa var ra. Ja, es persze ne valjunk szet, mert akkor nem talaljuk meg egymast... a turistaskodas minden szabalyat sikerult megszegni, de vicces volt, ahogy lassan az emberek engem kezdtek kovetni a foszervezo helyet... :D
Look at you! mondta a neger srac es futtyentett. Par napja kifejezetten nagy figyelmet szentel nekem. Fura volt, hogy bokolt nekem, mert nem szokasuk az ittenieknek, bar az is igaz, hogy az itt felszedett egypar kilo ellenere is meglehetosen jol nezek ki a felhozatalhoz kepest. (Otthon azonban szerintem bebujok egy barlangba es kenyer-viz dietara fogom magam ameddig le nem adom az osszes felesleget....) Na nem mintha illuzioim lennenek a srac szandekairol, de nem kulonosebben erdekel a tema.
A tobbieket viszont igen. Ultem B, a frissen jott magyar lajfgard mellett es azon gondolkoztam, lattam-e mar valaha ilyen szep embert. Megnyugtato volt halkan elmeselni egymasnak a benyomasainkat a jelenrol magyarul, es azon orvendezni, hogy meg egy ember van korulottunk, aki beszelgetesre alkalmas. ISFP. A lanyok korulottem gyilkos pillantasokat vetettek ram: hogy lehet, hogy ez a csaj birtokolja a tabor legjobb pasijanak a figyelmet?! Jokat nevettem rajtuk magamban.
Itt az van, hogy a britek es az amcsik szinte azonnal osszekavarnak egymassal, aztan pedig dramaznak, hogy jaj ez jaj az, ez egy hulyekurva, az egy hulyepocsfej. Mindig, minden szabadido errol szol. B, Tereza es en nem gyozunk csodalkozni, miert teszik tonkre a taborulat kb. azonnal, amint csak megerkeznek. Nem tehetek rola, nyusszogott nekem Ellie a satorban, amikor megkert, hogy aludjak nala. Egy kis madarkara emlekeztetett. Dehogynem tehetsz rola, csak meg sosem probaltal meg eros lenni, akkora benned a szeretethiany! Akkora itt mindenkiben. Sajnalatra melto tarsasag.
Visszamegyek a plazaba mert nem sok idom maradt. Majd meg irok, de nem tudom, mikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése