2013. július 24., szerda

this is my kingdom come, this is my kingdom come....

Kicsongott a telefon. Anya nincs otthon, nosza, haromnegyed ora duma Nagyival, majd Csillaval, majd Gyerekkel... aztan hazaert, de le kellett tennem. Delutan ujra felhivtam.

Rinat arrol panaszkodott, hogy miutan dayoffon egesz nap gepezett es levelezett az oroszorszagiakkal, a taborba visszaerve teljesen osszezavarodott, annyira Kazanyban hagyta az agyat. Na en is igy voltam netto 2 es negyed ora telefonalas utan.

A napok soran meglehetosen elegem lett a taborbol. Kiabrandultam az emberekbol, feladtam a harcot a beilleszkedesert es az elfogadasert. Lehet, hogy nem probaltam elegge, de mar gyakran ugy erzem, nem is hianyzik. Ezeknek?!

Es igaza van anyanak: ha egy emberrel jol megvagyok, az mar eredmeny. O sem talalna tobbet. Terezaval pedig kitalaljuk egymas gondolatat, rohogunk a semmin, nagyokat setalunk es beszelgetunk munka utan. teljesen odavan a Zoohacker-fele Best Friends-ert, amit akkor mutattam neki, amikor az "otthonra emlekezteto dalainkat" mutogattuk egymasnak. Es egyebkent is, Florence es Tolkien-rajongo, es tudja, ki az a Chomsky, nagyot mar nem tevedhetek. Megkerdezte, hallottam-e a pragai nyelveszkorrol. Jakobsoni modell? Fuckyeah.

(A kolumbiai lany mellettem valami tenyerjoslasos hokuszpokuszt csinal es neha felkel es ritualis ugrabugralasba kezd. Furi latvany.)

Visszaolvastam a tabor elejen vezetett naplocskamat es kicsit megriadtam, mennyivel arnyaltabban, optimistabban fogalmaztam akkor. Mennyire mas gondolataim voltak! Akkor is megfigyeltem, amikor anyahoz es Gergohoz beszeltem. Mintha korlatokba utkozott volna az onkifejezokem. Help!

Geeergooooo, amerikai hivas! Cuki volt hallani a a kialtast a vonal vegen. Aztan fel orat beszelgetni! (Milyen jo is, hogy megtanultam kezelni a telefonkartyat...) Kicsit nehezen tettem tul magam a szegyenerzeten, milyen keves mondanivalom van, es azt is milyen nehezen tudom atadni, es kozben tompan fajt, hogy nem lehetek Magyarorszagon, elszakitottam a vilagomat az ovetol es a tobbieketol (Szonja es Nori blogjat olvasni is tomeny fajdalom!), es igy most csak hosszas magyarazas utan tudjuk kovetni egymas eletet, vagy sehogy, alacsony hatasfokon. "Mi a fenenek kellett kimennem?" Nem tudom. Marmint magamert tudom, azt is tudom, hogy annak idejen mi vezerelt, es azt is tudom, hogy marcsakegyhonap, de... ez neha elbizonytalanit. Mit is tudtam en telen a tavaszrol (es a 2013/14-es tanevrol)!... szamuznom kell ezeket a gondolatokat a fejembol. Mi ertelme is van azon agyalni, hogy megerte-e...

Tudom, hogy nem rossz, es azt is tudom, hogy nem orok. Csak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése