Amikor Amerikában elkezdtem a munkát, a táborvezető mindenkivel íratott egy levelet saját magának, aztán azt beszedte, és a tábor után némi idővel kipostázta nekik. Én egy kicsit félreértettem, azt hittem, évekkel később küldi csak vissza, és ennek a szellemében írtam meg a sajátomat - de talán jót is tett neki.
2013 júniusának végét írjuk, az IFUSCO után, épp amikor eldöntöttem, hogy dobbantok finnugor szakra, de még előttem volt az amerikai nyár. (Arról külön naplót vezettem egy régi füzetemben. Meg néha itt is.)
A lényeg, hogy múlt hétvégén megtaláltam. :) És annyira meghatott, hogy most idemásolom.
"Kedves X éves önmagam! (Bogi!)
Remélem, hogy boldog vagy, és sikerült az a nagy váltás az életedben, aminek most még csak a küszöbén vagyok. Sokat tanulok azért, hogy most eléggé összeszedjem magam ahhoz, hogy az lehessek, aki remélem te vagy. (Ennek nem sok értelme volt, de hát mindegy... :D )
Tudod, milyen érzéseim vannak most, a naplót is ezért írom. Érdekes most végignézni a társaimon, ahogy együtt nevetgélve vagy komoly arccal magukba zárkózva alkotják a saját kis üzenetüket. A "családom" 2 hónapig...! Te már tudni fogod, hogy sikerült ez a kis kaland, én még egyelőre izgatott, kicsit félős vagyok, és még mindig nem egészen ébredtem fel az "álom" állapotból. Igyekszem jó INFP lenni! :)
Remélem, akiket most szeretek, mind megvannak még az életedben. Nagyon szeretem őket, és nagyon sokat gondolok rájuk. És remélem, gyarapodik a számuk!
Tegnap lettem 23, és épp szakad az eső. Ez a tábor vagy sokat változtat az életemen, vagy nem, de nagyon tetszik ez az "időkapszula"-dolog.
Kicsit aggódom érted. Fontos évek lesznek ezek, és mindent megteszek, hogy úgy alakuljanak, hogy ez a levél egy boldog, elégedett, "egész" Bogit találjon meg pár év múlva! :)
Bogi
2013.06.27."
Oh, why can't I hold all these feels...! :')
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése