A diákjaim a közös csetben mind-mind írtak valami kedveset nekem. Volt, aki e-mailben is, más privát üzenetben. Volt, aki linkelt is valamit nekem, amiről eszébe jutottam.
Egy másik diákom kimentett nekem egy részletet egy hangoskönyvből, amit úgy érzett, hogy segíthetne nekem.
A katasztrofális finnóra után tartottam egy kifejezetten jót is.
Jókat nevettünk a szaunában, jókat pálinkáztunk a konyhában. Mire észbe kaptam, két prominens Sinine Äratus-tag lány magyarázta nekem, hogy ne randizzak észtekkel. (Ebben azért láttam egy kis iróniát.)
Megmondtam Patricknak, hogy ő nem Koivunen úr, ezért nem cigizek vele. De azért csak cigiztem. Megölelt és felajánlotta a kocsiját a költözéshez.
Hajnali 1-kor feküdtem ki a stégre, és néztem fel az elszórtan felhős, tintakék égre. Egyenesen a Göncölszekér vigyorgott vissza rám. Gyönyörködtem a tükörsima fekete Emajõgiben, majd félholtan belezuhantam az ágyba. Syksy nem volt sehol. Reggel 4-kor a kicsi orrával körülszaglászva ébresztett.
Húsvét van, egyedül vagyok és sajnálom magam, de igazából nem vagyok egyedül és mindenki nagyon kedves. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése