Imar hazajött, és visszatért az Emajõe utcai lakásunkba. Nekem mot már tényleg nincs ott semmi keresnivalóm.
A viszonyunk továbbra is barátságos és udvarias, melegebb, mint amilyennek én a szociális médiában, vagy itt, a blogom mutatom. Hosszú távan valószínűleg ez lesz a normális, nem pedig azok az érzések, amik önsajnáló magányomban töltenek el. (Remélem.)
A vasárnap esti beszélgetés Nórival szemfelnyitó volt. Igen, van bennem némi bosszúvágy. Szeretném, ha mások is tudnák, Imar milyen ember, és mennyire elfogadhatatlanul bánt velem, és szeretném, ha valahogy megbűnhődne ezért, de el kell fogadnom, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ezek az emberek huszon-, harmincvalahány évet leéltek már az életükben ilyen viselkedéssel, és továbbra is köszönik jól vannak, vannak barátaik, és lesznek is, és lesznek emberek, akik beléjük szeretnek, és ők is beleszeretnek majd különböző emberekbe, és nem fog történni velük semmi különös. Nem sújt le rájuk a mennykő, vagy az isteni igazságszolgáltatás. Én a karmában sem hiszek. Abban sem, hogy Imar hosszú távon boldogtalan lesz, ha esetleg egyedül marad. Nem fog hatvanvalahány évesen visszagondolni arra, hogy jaj mit vesztett. Erről ábrándozni teljesen fölösleges.
Ez a fejezet lezárult, és Imar megy szépen tovább a saját útján, ahogy én is. Egy kicsit úgy érzem magam, mint aki egy drogról jön le.
Na de a drogokról is le lehet jönni, főleg ha az ember
értelmesen dolgokkal tölti fel az életét helyette.
Annyira össze van törve a szívem, hogy azt el se bírom mondani.
Így távolról is sajnálom, hogy így alakult. A blogodból is látszott, hogy te nagyon elkötelezetten álltál ehhez a kapcsolathoz. Azt szabad tudni, hogy pontosabban mit takar az "így bánt veled", vagy direkt nem szeretted volna leírni?
VálaszTörlésHát, röviden valami ilyesmi:
Törlés- nagy volt a szerelem, és rengeteg energiát fektetett bele, hogy én is azt lássam és érezzem, mint ő, és állította, hogy soha többet nem kell neki senki más
- a kiköltözésem után kb. hónappal nagyjból elvesztette az érdeklődését irántam, de ezt nem nagyon sikerült kommunikálnia. Láttam és éreztem, hogy nem érdeklem, de mikor ezt felhoztam, mindig úgy tett, mintha nem értené, miről beszélek.
- ezzel párhuzamosan folyamatosan éreztette velem, hogy az érzelmeim, a problémáim és a kételyeim (mondjuk önmagamban, vagy bármiben) zavarják és nem akar foglalkozni velük. Például leszidott ha sírtam, mert ő kényelmetlenül érezte magát tőle. Vagy csak simán kiment a szobából.
- Az érdeklődés elvesztése mellett jött a tiszelet elvesztése is. Nem érdekelte a véleményem, nem akart megosztani velem dolgokat. Egyértelmű volt, hogy nem tekint egyenrangú partnernek. De ezt is tagadta, ha rákérdeztem.
- Ezzel párhuzamosan megjelentek más lányok, akikkel nyíltan flörtölt, még a közös barátaink is kiakadtak rá. Őket azzal hűtötte le, hogy tudok a dologról. (Nem tudtam.)
- Direkt viszatartott információkat, vagy simán hazudott nekem, ha valamit nem akart elmondani, de rákérdeztem. Amikor innen-onnan, barátoktól vagy véletlenül mégis megtudtam az igazságot, tört-zúzott, üvöltött velem, hogy hogy merem számon kérni.
- A világ minden kifogását kitalálta, hogy ne kelljen velem időt töltenie. Állandóan azt mondta, hogy nem ér rá, míg komplett hétvégéken keresztül bámultam a hátát, ahogy egyszerre öt másik emberrel csetel, vagy a Twitteren teszi magát, vagy számítógépes játékot játszik.
- Ha szomorú vagy mérges vagy csalódott voltam valami miatt, mindig megkaptam, hogy bennem van a hiba. Bennem volt a hiba ha kételkedtem magamban, ha megviselt valami, ha tudni akartam valamit, ha elhanyagolva érzem magam, ha felhoztam egy problémát… mindig azt kaptam, hogy ez csak azért probléma, mert én annak tartom.
- Mikor szakítottunk, azt mondta, hogy valami olyasmit tervezett velem, hogy elutazik Hollandiába, és majd valahogy hagyja elhalni a beszélgetést köztünk. Ezt szánta ő szakításnak.
Önbecsülési gondokkal küszködő, frissen külföldre költözött embernek (nekem) nem szabad ilyen emberrel élnie, mert maradandó károkat okoz neki. Ez történt velem is.
Uhh nagyon sajnálom. Ez abszolút mérgező kapcsolatnak tűnik, nem is gondoltam volna, hogy ilyen durva volt a helyzet. :( Ilyen emberrel egyébként önbecsülési gondokkal nem küzdő embernek sem szabad élnie. Viszont nagyon menő vagy, hogy felismerted, mi történik, és kiléptél belőle. Légy ezért büszke magadra! És bízom benne, hogy ezek után csak jobb lesz a helyzet, megtalálod a helyed Észtországban. (Ajánlanék egy regényt a mérgező kapcsolatokból való kilépésről, de sajnos dánul van.)
VálaszTörlésHát igen, amíg az ember benne van, addig nem akarja kiteregetni a szennyest, meg reménykedik mindenféle csodákban, amik nem persze törénnek meg.
TörlésÉs igen, legalább annyival beljebb voltam, hogy tudtam, hogy ez így ilyen formában nem oké. (Nem ez volt az első mérgező kapcsolatom.) Ha ezt sem tudtam volna, akkor most sokkal-sokkal rosszabb lenne.
A helyem megtalálása Észtországban folyamatban van. :)