Reggel fél 6-kor az ébresztőóra, reggel 6-kor egy kéz simogatott ki az álomból. Emlékeztettem magamat arra, hogy rábíztam magam, és ez jó ötletnek tűnt, úgyhogy feltápászkodtam és eltökéltem ráálltam a jógamatracra.
A hatha jóga kívül-belül kicsinált. Hánynom kellett, sírnom kellett, zsibbadtam, küszködtem, szédültem, többször is összecsuklottam csupán attól, hogy egyes pontokon hozzáértem magamhoz. De mindenekfelett éreztem, hogy jót tesz. A testem örült neki, még akkor is, ha néha öszeomlott a rendszer. Hazaérvén bebújtam az ágyba és olyan jót aludtam, mint már rég.
Villog a telefon. Írnak az emberek. Vicával teázunk és kibeszéljük Észtországot, Samival nyakunkba kapjuk a várost. Imar ír, hogy Syksy sikeresen landolt nála.
Az eső utáni tavaszi illat beleivódott a kabátunkba. Sétálás közben éreztem, ahogy helyrekattog a fájós derekam a jógától.
Este begyűjtöm Syksyt Imartól. Kicsit bánom, hogy nem maradtam nála tegnap este borozni és beszélgetni, ellenben ma elszorult torok nélkül is hozzá tudtam szólni. Imar, az Árgyélus királyfi.
Hazaérvén kijavítottam minden házit, megírtam minden e-mailt, megetettem a kovászomat, elmosogattam az edényeket, és főzés (első számú pótcselekvésem) helyett csak egy kis humuszt és uborkát csipegettem. Rég volt ilyen tiszta a fejem.
Társaság. Van társaságom. Nekem, Timár Bogátának, itt, Tartuban.
Azt hozom ki ebből a világból, amit csak akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése