Imar elment. Hűlt helye van itt, az Emajõe utcai lakásban.
A vasárnapot és a hétfő nagyrészét is takarítással töltöttem. Lassan minden a helyére kerül. Pár dolgot elnyeltek a szekrények.
Végtelen ideig tudnék szomorkodni azon, hogy mit vesztettünk ennek a kapcsolatnak a széthullásával. A közös történetünk apró részletei veszik körül a környezetemet és a világhálót.
De végtelen ideig tudom azt is sorolni, mennyi fájdalmat kellett elviselnem Imar mellett úgy, hogy őt ez nem érdekelte, vagy nem akart vele foglalkozni, vagy néha simán fel sem fogta. És tudom, hogy végső soron képtelen lettem volna ilyen ember mellett hosszú távon kitartani, akármilyen érdekes és különleges.
A gyász hullámokban jön, de a megkönnyebbülés is. Rég nem volt ekkora rend idehaza.
Syksy sebe maga volt a rémálom. Egy héten át kötöztük napi kétszer (vagy többször), esténként gallért kapott. Egész héten sírt, amiért nem mehetett ki. Vasárnap egyedül maradtam a macskakötözés műveletével, és a fél napomat a kötés vizsgálásával, javítgatásával vagy újracsinálásával töltöttem anélkül, hogy úgy éreztem volna, hogy javulnak a dolgok, így hétfőn bevittem a macskát az állatorvoshoz kontrollra. Az indulás előtt persze már megint lerázta magáról a sebet, én pedig ottbasszameg-felkiáltással hagytam az egészet a csába, vittem a macskát úgy, ahogy volt.
Az állatorvos viszont nagyon elégedett volt Syksy sebével, és felmentett a további kötözés alól. Syksy tegnap kimehetett, és azóta mindenki sokkal nyugodtabb, és a seb is sokkal gyorsabban gyógyul.
A ma esti hula alkalmon egy szentélybe belépős táncot tanultunk. Én könyörögtem ki Ágitól, mert kíváncsi voltam arra a táncra, amiben Hi'iakát az ág is húzza, de valahogy mégis megoldja.
A történet szerint ugyanis Hi'iakát az a megtiszteltetés éri, hogy felnőtté avatási szertartás gyanánt házhoz szállítja a nővérének, Pelének a választott pasiját, Lohiaut a legészakibb szigetről (Kaua'i) a legdélibbre (Hawai'i). A dalban valahol Oahu szigetén kerülnek hatalmas viharba, ahol Hi'iakát elveri az eső, szúrják a jeges esőcseppek és sehogy sem halad előre, mire úgy dönt, hogy mindenki bekaphatja, fogja magát és táncolni kezd az esővel.
(A történet egyébként úgy folytatódik, hogy Hi'iakának végül sikerült leszállítania a férfit, azonban több időbe telt neki, mint a Pele által megszabott 40 nap - ugyanis meg kellett küzdenie legalább háromféle mo'o szörnnyel, és még Lohiaut is újra kellett élesztenie, aki időközben belehalt a sóvárgásba Pele után. A késlekedésre Pele kizárólag azt az okot tudta elképzelni, hogy Hi'iaka meglépett a pasijával, így, vulkánistennő lévén, lávát zúdított Hi'iaka szeretett kertjére és kővé változtatta a barátnőjét, Hopoét. Ebben a szent pillanatban érkezett meg Hi'iaka Lohiaustul Hawai'i szigetére, csak hogy egy lángoló erdőt, a kertje helyén izzó lávát, a barátnője helyén pedig egy darab követ találjon, mire úgy döntött, hogy Pele is bekaphatja ahol van, és csakazértis lefeküdt Lohiauval a szeme láttára. Pele erre Lohiaut is megölte, Hi'iaka pedig megint felélesztette, Lohiau erre pedig azt mondta, neki köszöni pont elég volt ebből, és hazament Kaua'i-ra. (Más verziók szerint Hi'iakával maradt, vagy mindkettejükkel.))
Hát ilyen dolgok vannak.
Ma éjjel hajnali fél 5-kör kikeltem az ágyból mert nem bírtam aludni. Most fél 8 van, minden óravázlatom kész, melegszik a pizzavas a kenyérsütéshez, és üres a mosogató.
Csak én vagyok egy kicsit álmos. :)
Táncolok én is az esővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése