...minimum, és én nem tudok aludni a melegtől. Meg a zajtól, meg a magánytól.
Csaba megpattant MTT táborba Budapest jobbik felével együtt, és én kicsit irigykedve nézem, ami átszivárog a közösségi médián. Kicsit hiányzik az MTT tábori hangulat, meg maguk az emberek is. Magamra maradtam tehát Budapesten a saját kis démonfarmommal, amik most újra éledezni kezdtek a sötét sarkokban. A lustaság, a félelem, a halogatás...
Madeira elszállt szinte észrevétlenül, néhány szép emlékkel és relatív gondtalansággal, meredek hegyoldalakkal és kanyargós utakkal, melyeknek mindig sör volt a végén. Itthon a család várt a lakásunkban, mint egy idegen megszállás, bár borzasztóan jó volt újra látni őket, először az esküvőm óta. Hasonló öröm volt újra végigtekerni a tavaszi munkahelyemre vezető utat, és röhögve-beszólogatva ebédelni egyet a régi csapattal, majd Szonjával megint túltolni a Kamarázást. Ma vidáman futni egy kört a Margitszigeten. Helló otthon.
Lassan-lassan azért, lépésenként, haladok is az életemmel. Még akkor is, ha a hőség elveszi a kedvem mindentől.
Esztibe belefutni ma azért nem volt kellemes.
Észrevettél vajon? Amúgy néha gondolsz ránk? Soha nem bánod egy percre sem, hogy így döntöttél? Vagy számodra már kvázi "meghaltunk"? Boldog vagy most az életedben (tőlünk függetlenül)?
Kinevetsz vagy szánalmasnak tartasz vajon attól, hogy ilyeneket kérdezek?
Csaba megpattant MTT táborba Budapest jobbik felével együtt, és én kicsit irigykedve nézem, ami átszivárog a közösségi médián. Kicsit hiányzik az MTT tábori hangulat, meg maguk az emberek is. Magamra maradtam tehát Budapesten a saját kis démonfarmommal, amik most újra éledezni kezdtek a sötét sarkokban. A lustaság, a félelem, a halogatás...
Madeira elszállt szinte észrevétlenül, néhány szép emlékkel és relatív gondtalansággal, meredek hegyoldalakkal és kanyargós utakkal, melyeknek mindig sör volt a végén. Itthon a család várt a lakásunkban, mint egy idegen megszállás, bár borzasztóan jó volt újra látni őket, először az esküvőm óta. Hasonló öröm volt újra végigtekerni a tavaszi munkahelyemre vezető utat, és röhögve-beszólogatva ebédelni egyet a régi csapattal, majd Szonjával megint túltolni a Kamarázást. Ma vidáman futni egy kört a Margitszigeten. Helló otthon.
Lassan-lassan azért, lépésenként, haladok is az életemmel. Még akkor is, ha a hőség elveszi a kedvem mindentől.
Esztibe belefutni ma azért nem volt kellemes.
Észrevettél vajon? Amúgy néha gondolsz ránk? Soha nem bánod egy percre sem, hogy így döntöttél? Vagy számodra már kvázi "meghaltunk"? Boldog vagy most az életedben (tőlünk függetlenül)?
Kinevetsz vagy szánalmasnak tartasz vajon attól, hogy ilyeneket kérdezek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése