2017. július 23., vasárnap

Madeira

Késő esten van, én alig aludtam tegnap éjjel (kb. 2 órát), de Funchal völgyének másik oldalából kőkemény buli hangjai hallatszanak.

Csodaszép a lakosztáyunk, jó fejnek tűnik a társaság az ismerkedős este után, Funchal pedig meredek, színes, hegyes-völgyes, őszinte, igazi, sóillatú, csodálatos. A sziklákra épített, kanyargós lejtős szűk utak az egymás hegyén-hátán lévő házakkal látványos kontrasztban vannak a végtelenül vízszintes tengerrel. Csabával felváltva bámulunk szájtátva hol egyikre, hol másikra.

Itt vagyok az óceán közepén nászúton, minden csodálatosnak ígérkezik, és én igyekszem agyban megérkezni ide, ezek az emberek közé, erre a szigetre. Nagyon zavar, hogy semennyit sem tudok portugálul.

Fura módon hiányzik a finnugor világ. Egyrészt: 4 hétig folyton finnugor helyeken voltam, kicsit furcsa, hogy ennek most semmi köze hozzá. Másrészt: kicsit minden olyan "luxusnak" tűnik, aminek nincs köze a finnugor világhoz. Miért nincs köze? Mikor mehetek vissza? Itt vagyunk Portugáliában ketten, két felnőtt a többi random felnőtt közt, akkor most hogyan is kéne beszélgetni, meg minek kell?
Ez az első barakás utam, amelyen nem kísérek kamaszgyereket (vagy nem én magam vagyok az), nyilván rögtön megtaláltam a csapat egyetlen kamaszgyerekét és vele beszélgettem végig az első estét. :) De legalább nyelvekről.

Nagyon nehezen tudok elszámolni magammal, itt vagyok a földi Paradicsomban, és egy részen még mindig Joskar-Olában akar lenni...

2 megjegyzés:

  1. engem is zavarni szokott, ha nem beszélem az ország nyelvét, mondjuk én a szláv nyelvektől állok nagyon távol, el is sírtam magam anno Horvátországban, mikor még a boltos se értette a jó napot-ot angolul :DD mondjuk, nekem pont az újlatin a boldogság
    de azért Csaba biztos kompenzálja a finnugor hiányát :)
    szép nyaralást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jó, valamennyit én is megértek a portugálból, főleg leírva, de a fonológia nekem teljes homály, és még tippelni sem merek, hogyan ejtsem ki, hogy "egy sört kérek szépen por favor" :D Bosszantó.
      A finnugor-hiányérzetet pedig igyekszem úgy felfogni, mint intő jelet, amit jó, hogy felismertem. Nem akarok teljesen a szakmámba belebuzult agymosott lény lenni, aki máshol már nem is tudja jól érezni magát. :)

      Törlés