Koivunen úr volt olyan kedves és kiment mellém tanulni a holnapi vizsgára a konyhába. Az asztalon fehér és sima piros eprek ültek tálkákban, mellettem sör aztán tea, Koivunen úrban lázcsillapító és néhány kósza igei paradigma.
Pár órával korábban Tanjával a naplementét néztük a túlcsordult holtág mellett ugyanazok az eprek társaságában. A szúnyogok megettek, én meg kiselőadást tartottam az idegesítő dolgokról a nyári egyetemen. Csak ma 3 különböző interjút kellett adnunk, volt nemtetsző dolgokból bőven.
Holnap véget ér a nyári egyetem. A héten volt összeülős dumcsizós este, megérdemeletlen ajándékok, beájulva elalvás, spontán éneklés, végtelen kávé és tea és konverbumos szerkezet, ide-oda rángatás, örökre ugyanazok a kérdések, trolin és marsrutkán zötyögés, vörösen derengő városközpont. Kedves nyári egyetem, miért nem engedtél a marik közelébe?
A minket körülvevő fal rései között őszinte érdeklődés és rengeteg adni akarás szivárgott be a marik felől. Egyáltalán nem lett elegem belőlük, amitől korábban tartottam. Ma kávészünetben a másik csoport tanára elkezdte sorolni, mennyi mident kell megmutatni majd a jövő évi csoportnak (elvinni Kozmogyemjanszkba skanzenba, falura menni hétvégére...) én meg kifehéredett ököllel hallgattam. És ezt miért nekem és most mondod, ha egyetlen alkalommal volt csak úri kedvetek minket faluba vinni, akkor is kb. fél 3-ig délután, egy múzeumba? Aztán pedig a ligetbeli imádságot úgy igyekeztek eladni, mintha lenne közötök az odajutásunkhoz, mikor Tanja szervezte az egészet vkontaktén? Vér komolyan jöttem ide marik közé tanulni, és gyerekszámba vettetek, reklámanyagnak használtatok, véres kardként rángattatok körbe a városon, mutogattatok, hogy ni, ilyen fontos a tanszéketek.
Megette a fene itt ezt a rendezvényt, ennél már nem lesz jobb az biztos. De holnap még lesz idő kiélvezni a jó oldalát, remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése