Az első teljes nap a Vörös Városban. Koivunen úrral lélekben felkészültünk rá: ide-oda mászkálás, adminisztrációs zsonglőrködés, százezer fénymásolat, mindenkinek bemutatkozás, fontos emberekkel kezet rázogatás, a kísérők utáni vágtatás szűk folyosókon, és persze sok-sok perc várakozás. Kiegészültünk egy hedonista japán pasival (mindannyiunk maradékát megette, pedig háromfogásos ebédet kapunk bónusz túrós batyuval!!!) és egy rém ijesztő moszkvaival, és valóban így telt a délelőtt. A hosszú ücsörgések alatt kínomban Nasztyát az esküvői képeimmel szórakoztattam.
- Bogáta, da? - csapott le rám egy nő azonnal, amint megérkeztem a nyitóünnepségre, és a kezéből kimeredező mikrofonból azonnal tudtam, mi következik. Mire kettőt pislogtam, már egy kamera rögzítette teljes zavaromat, ahogy épp minden önbizalmam elszáll, mert a nőnek már az első kérdését sem értettem. Harmadszorra azonban végre sikerült elkapnom, mit kérdez, és a továbbiakban relatíve simán lefolytattuk az első mari interjúmat.
A nyitóünnepség jó hangulatban zajlott, a kötelező rektori szónoklattal, az egyetemet bemutató kisfilmmel, éneklő performansszal, pipa, pipa, pipa. Aztán felállítottak vigyorogva, hogy akkor ha esetleg mondanék pár szép üdvözlő szót mariul. Szédelegve felálltam, levágtam egy kis standupot, és magamban százszorosan áldottam Tanját, hogy előre felkészített ezekre a helyzetekre. Nem is sikerült rosszul, és miután mindenki elmondta a mondandóját, zárásként, mint valami Miatyánkot, berakták a Jüržö Jüres karaoke verzióját, mi meg közösen elénekeltük. Oj, molan tyj joltaš, ot ončal ümbakem?
Jártunk egy kört a belvárosban végül, a kissé kihalt Brugge-kópia folyóparton, a csipkézett homlokzatú paloták közt, a templomból kiszabadult apostolok tombolását bámultuk. Róttuk a kövezetet és igyekeztünk nem halálosan unalmasak lenni mari kísérőink számára, bár valószínűleg azok voltunk. Megbotránkoztattuk őket azzal a szándékunkkal, hogy be akarunk ülni valahova egy sörre.
Végül, ahogy nézem, nem kerültem bele a mari nyári egyetemről szóló esti hírekbe.
Még mindig tetszik ez a város, de elkezdtem iszonyatosan vágyni vissza Udmurtiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése