...arra ébredek, hogy szakad az eső, miután egész nap és egész éjjel szakadt...
...megkérdezik a kísérőim, hogy hogy aludtam, majd némaságba burkolóznak a nap hátralevő részére...
...a másik csoport oktatója mariul mond valamit nekem (egy gyógypedagógus tagolásával), majd gyorsan oroszul is elismétli, hogy megértsem...
...az angol fordítónk random tárgyakra bökdös és kikérdez minket, hogy tudjuk-e az angol nevét...
...elmagyarázzák nekem, micsoda a komanmelna...
...orosz terminológiával próbálják megértetni velem a nyelvtant, mert hát nyilván tudom, mi az a сложноподчиненный предложение...
...a tanárom panaszkodik, hogy inkább a gyerekeivel lenne otthon...
...vásári látványosságként cibálnak ide-oda, mikrofont dugdosnak az orrom alá és még ahhoz sem veszik a fáradságot, hogy kérdezzenek valamit, csak közlik, hogy mondjak valamit mariul...
...lefagy a 4G-sként vásárolt internet...
...hulla fáradtan hazaérve még a portás is nekiáll oroszul tanítgatni, és addig nem adja oda a kulcsot, amíg el nem ismételtem az újonnan tanult szót...
...ennek a kollégiumnak a négy falát kell bámulnom egész este, míg a japán az ipodjába temetkezik, Koivunen úr meg mártírarccal néz a semmibe...
...én esküszöm belefojtom magam az első óriáspocsolyába odakint.
Valószínűleg ez a sors vár rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése