Örültem, hogy végre egyedül sétálhatok a városban, mi több, egyedül tömegközlekedhetek. A tömegközlekedés az egyik legérdekesebb dolog, amit az ember egy idegen városban csinálhat.
Tanja mellett Joskar-Ola vörös téglái végre barátságosan ragyogtak. A folyó partján bulizó sirályokat nézegettük, majd kicsit továbbmentünk, és betértünk a Tarelka étterembe. Átküzdöttük magunkat az önkiszolgáló éttermen, némi nehézség árán sört is szerváltunk, és leültünk kibeszélni a világot. Nemcsak a mari nyári egyetemet, hanem mindenkit, akit értünk. A vihorászásunk nemcsak magyar volta miatt, hanem hangereje által is nagy feltűnést keltett. Egy takarító néninek épp felénk támadt takaríthatnékja és alaposan kikérdezett minket, mégis milyen nyelven beszélünk.
Jaj, Tanja, Tanja... az eddig eltöltött 1 hét alatt sehonnan nem kaptam annyi pozitív energiát, mint ebből a barnasörös-vihorászós estéből. Mintha csak a tanszéken lettünk volna, csak jobb, mert Joskar-Olában vagyunk és ezt mi együtt csináltuk, és most vot, sikerült, szuperül halad a mari projekt, összhangban vagyunk a világegyetemmel. Fülig érő szájjal ugráltunk a pocsolyák közt a buszmegállóba, ahol feltuszkolt egy éjszakai marsrutkára (magáncég által üzemeltetett kisbusz). Végre kicsit megnyílt ez a város, és vele én is. Jaj Tanja, de nagyon szeretlek!
Minden jókedvem ellenére kicsit hiányoltam az esti beszélgetést Koivunen úrral. Eddig minden este beszélgettünk.
Az este befejezetlensége miatt fájós lábakkal még mindig ébren vagyok. Holnap nehéz nap lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése