Ma volt a csoportbeosztás. Beraktak a legerősebb finnes csoportba. Nem tudom, mikor jön már rá a világ, hogy _nem beszélek jól_ finnül.
Lehetne egy kicsivel jobb idő is. Mint a 10 fok és szakadó eső. Nem tudom, mi szállt meg engem, amikor a CHB-s vastagpulcsimat az utolsó pillanatban kidobtam a bőröndömből (valószínűleg a budapesti 40 fok), de kompenzálja, hogy a bakancsomat pedig az utolsó pillanatban bedobtam. Most épp megmenti az életem.
Ilyen időben a kedvenc elfoglaltságom az evés. Minden egyes pillanatban hatalmas lakomákkal hódolnék a finn élelmiszeriparnak (kivéve a kávét), csak azért, hogy utána újra ne bírjak ellenállni a karjalanpiirakkának és a mustikkajogurttinak meg a juustoleipä-nak lakkalekvárral. És igen, egészségesek, de 20 db vajas hapankorppu sajnos már nehezen magyarázható.
A megmukkannisetudok-állapot (na ez is olyan így egybeírva, mintha finn kaja lenne) újra beállt, de igazából nincs is kedvem megszólalni. Ellenben rábírtam az előadót, hogy magyarul beszéljen - finn lektor volt Debrecenben, és rápörgött, hogy lehet megint magyarul beszélni valakivel.
Eső volt ma meg egy értékelhetetlenül bugyuta Audrey Hepburn-film. Meg az, hogy ha nem lenne internet, lehet, hogy én is inkább a lakótárs észttel vagy a lengyelekkel beszélgetnék épp, mint egy magyarral filmeznék bezárkózva. Ófúj, micsoda bezzegelős gondolat.
általában jobb erősebb csoportban lenni, mint a szinted, nem? én szeretek, mert felhúznak a többiek :) persze ha sokkal erősebb és túl nehéz, az se jó.
VálaszTörlésmindenesetre hajrá! :))
Igen, és épp ezért végső soron örülök neki, csak eleinte kicsit megrettentem tőle, mert az ELTE-n olyanok közé raktak, akik tényleg _sokkal_ jobban tudtak nálam finnül, és az már a felzárkózhatatlan kategória volt. De most itt úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet. :)
TörlésKöszi!