virágot a virágnak

Kinyitottam a szemem, és az agyamba belekúszott azonnal, hogy nőnap, és azóta sem kúszik ki. 

Vesztemre megnyitottam reggel az Indexet, rögtön felugrott a vérnyomásom az egekbe, különösen a Dívány gagyi vezércikkjétől, ami látványos koppintása Papp Réka Kinga pár évvel ezelőtti klasszikusának. Az egész akkora gerjesztésnek tűnt, közben meg tényleg jaj de szar a nőknek, de közben meg az is eszembe jutott, hogy ilyenkor mégis a legszarabb a férfiaknak, akik ilyenkor bármit tesznek, legalább egy nő biztosan kiveri a hisztit náluk. Ha hoznak virágot meg udvariasak, akkor azért, ha nem hoznak és nem udvariasak mert emancipáció van, azért.

Tehát tulajdonképpen mikor lett egy ilyen morbid agybaj ebből a napból?

És hogy kéne nekem hozzáállnom? Nem tudom kikerülni, úgy járok-kelek az utcán, hogy valahogy erősebben érzekelem mindenkinek a gyenderét (Ezek férfiak. ez egy csapat nő. Azok ott megint férfiak. Vajon ők most mit gondolnaka  nőnapról. És az a nő ott mit.) és közben magamon is érzékelem, hogy ezen a napon mint nő vagyok elsősorban jelen a világban. Bármit csinálok, bárhogy nézek ki, az állásfoglalás. De mi mondanivalóm van minderről?

Csaba például már tegnap este valószínűleg eltökélte, hogy kényeztetni, szeretgetni fog engem nőnap alkalmából és hangsúlyozni, hogy mennyire fontos vagyok neki, és ennek örömére szépen fel is öltözik, úgyhogy ma reggel megkért, hogy vasaljam ki az ingjét. Ohh izé, you're doing it wrong. :D De nem, mert tudom, hogy tényleg nekem akar a kedvemben járni, és ez kedves tőle, úgyhogy én is megtehetném azt a szívességet, hogy nem a hibáit keresem.

Úgyhogy felöltöztem kényelmesen, elmentem a virágboltba, vettem pár szál tulipánt, elhelyeztem a tanszéki konyhában, és írtam mellé egy cetlit, hogy "Boldog nőnapot!"

Ahogy pedig néztem, felkaptam, és inkább kitúztem magam mellé a faliújságra. Ha arra keresem a választ, hogy mit kezdjek a nőnappal, akkor ezt. Legyek boldog. Élvezzem ki. Halálosan unom már az "egyenlő jogokat akarunk" cikkeket, meg a csodálatos nőkről szóló hosszú-hosszú felsorolásokat (engem a csodálatos férfiak is ugyanúgy lenyűgöznek), és rohadtul nem ez az egy nap fogja eltörölni a hátrányos megkülönböztetéseket, de ha már van, és az ismerőseim többsége tényleg jó szándékkal kíván boldog nőnapot (vagy osztja meg az őrjöngő publicisztikát a FB-falán), akkor a legjobb lenne tényleg erre a jó szándékra koncentrálni.

A nap további részére pedig elbújok a könyvtárba dolgozni, akkor nem leszek szem előtt. :D