2021. július 16., péntek

come what may

A gatyarohasztó meleg az agyakat is lerohasztja, a városban ragadt emberek a könyvtárak, plázák és kávézók hűvösébe bújnak vissza, hogy maradék józan eszüket megőrizzék, ha már aludni nem tudnak.

Gyerekkorom óta nem volt ilyen nyaram. A lakásom a tetőtérben nagyjából elviselhetetlenül meleg, így állandóan kint vagyok valahol. Barnára sültem, a hajamba szőke tincseket szívott a Nap, a fürdőruháim folyton vizesek, a szandáljaim homokot szórnak magukból, minden második nap valamilyen tóban vagy folyóban csobbanok, és irgalmatlan mennyiségű jégkrémet zabálok. Naptej- és szúnyogirtóillatúak a hétvégéim. Az aszfaltből áradó hő, a tavak hűvöse, a sárgásra és szúrósra szikkadt mezők a balatoni nyarakat idézik.

Az egész testem tiszta seb. A lábamon szúnyog- és bögölycsípések, indák okozta karcolások és a bicajom pedálja okozta kék-zöld foltok mindenütt. A kék-zöld foltok folytatódnak a lábamon, a karcolások a vállamon és a hátamon. A csuklómat Sheba csipkézte ki tegnap. Az arcom szeplőkkel és hiperpigmentációval tarkított, a lapockáimon egy látványos demarkációs vonal jelzi, hol égtem le a szülinapomon. A hátam közepe épp vörös és dagadt, jelezvén, hol találta telibe egy raktárajtó, mely akkor méltóztatott leszakadni, amikor ma reggel leestem a lépcsőről.

Nem egészen négy hónap egyedüllét után újra párkapcsolatban találtam magam. Váratlanul, tervezetlenül jött, félve, toporzékolva vettem tudomásul az érkezését, de közben mintha egy ellenállhatatlan mágnes húzott volna ezekhez a karokhoz és ujjakhoz, a derékig érő szőke hajhoz és kék szemekhez, gitár- és szójátékokhoz, közösen kivitelezett feladatokhoz és zenéléshez, bőséggel és feltétlenül adott szeretethez. Nem mondom, hogy örökre elmúltak a kételyeim. De most itt állok, Anti Lillak mellett, másként nem tehetek.


Come what will

young horse chestnuts will turn black with decay

and the first hailstones will catch us joyfully

and not melt on the tongue

come what will

evening will tear itself loose from day’s hands

and slide down

along night’s darkening slope


you learn a foreign language

and chirp the dark sap of your feelings out

but the tall trees of my childhood

have rolled up their swings

and are fleeing towards the sea

come what may




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése