Egy kellemes reggeli után teát szürcsölgetve belenyomtam a könyökömet Anti oldalába.
- So what is it like to be my boyfriend?
Anti csuklott egyet a teájába.
- It's a very special experience...
Most rajtam volt a csuklás sora.
Elég terhelt a kapcsolatom a különleges szóval. Rengetegszer hallottam magamra értve kicsi korom óta, és sosem tudtam teljesen pozitívan értelmezni. Mit jelent az, hogy valaki különleges? Idegen? Kényelmetlen körülötte lenni? Egy udvariasabb szó arra, hogy hülye?
Évtizedes küzdelmem magamat és a viselkedésemet társadalomban értelmezni. Ez volt az egyik első dolog, amit a pszichológusom megállapított velem kapcsolatban 2019-ben, amikor megcsináltatta velem a TCI-tesztet. És a különleges állandóan előjött. Mi a rohadt életet jelent ez a szó.
Ameddig első és legfontosabb munkám a doktoranduszság volt, konferenciákra, haknikra és terepmunkákra jártam, értettem, hogy oké, ez különleges, és különlegessé tesznek engem is. Mindenféle fura dolog történt már velem. Ti adtatok már el nyílt tűzön sütött szarvashúst egy rakás udmurtnak, mert az eredeti vendéglátótok kihajított egy tökidegen faluban a semmi közepén, így felcsaptatok egy idetévedő orosz segédjének, aki a vándorláskori magyar konyha rekonstrukciójával foglalkozik?
De jelenleg semmit nem csinálok, csak finnt és észtet tanítok otthonról Tartuban. Néha írok egy-egy cikket, blogbejegyzést, kommentet. Rég nem ugrok fel az Izsevszk-Kazány vonatra kiznyeri átszállással, nem tűzök biztosítótűt a melltartómba, hogy védjen, mikor egy halottat látogatok meg egy uncsói házban, nem bújok be egy moszkvai átlalános iskola kertjébe, hogy számi, mongol és kirgiz sátorrekonstrukciókban nyúzott sünt használjak dörzsiszivacsnak. Otthon ülök, próbálom kitalálni, hogy működik ez a tanítás-dolog, néha edzek vagy észt kurzusra megyek, de az életem a legkevésbé sem nevezhető olyan baromi érdekesnek vagy különlegesnek. Különlegesen nagyot hasaltam a disszertációmmal és a nyelvészi karrieremmel. (De akartam én valaha igazán nyelvész lenni?) Tehát miért jut a barátomnak azonnal a special eszébe, amikor engem akar leírni? Miért mondja azt, hogy amióta velem van, az élete nem tipikus és unalmas?
Nem tudok más magyarázatot adni, mint azt, hogy az életem számomra különleges.
Nekem rohadtul érdekes minden egyes nap és minden ember és hogy hogyan kúszok végig az adott 24 órán. Mindenestül, és kötelességemnek érzem, hogy osztatlan figyelmet adjak mindenkinek, aki úgy döntött, hogy a hetéből 60-90 percet megosszon velem. Akár órán, akár egy kocsmában, barátként.
Ahogy fogyasztom az életem napjait, egyre jobban foglalkoztat, mivel akarom megtölteni azokat, amik hátra vannak. És valahogy én sosem éreztem úgy, hogy az életem átlagos vagy unalmas lenne. Pedig lehet, hogy *objektíven* az. Most legalábbis.
Szóval ha az ember nem érzi az életét unalmasnak, akkor mások sem fogják őt unalmasnak érezni.
És... tulajdonképpen ez független attól, hogy mit csinál valójában.
(De az alkalmi őrült ötletek is ebből a hozzáállásból indulnak. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése