Koszosak az utcák, köpködnek az emberek, lepukkant üzletek csiricsáré kirakatai szegélyezik a nagyobb utakat. Legalább a szankciós plakátok kevéssé férnek el.
Budapest ennek ellenére nagystílű, koszosan is szépséges, mint Párizs, akkor is benne marad az emlékezetedben, ha az apró részletek enyhén szólva is vegyesek.
Az emberek is ilyenek. Lepukkant férfiak és nők között elegáns férfiak és nők vonulnak, a felfoghatatlanul megdrágult élet ellenére a város döcög, halad előre.
Mellettem Nyáry Krisztián dedikál a Magvető Caféban. Annak idején az Észak is itt sorakozott a polcokon, és majd megint itt fog!
Szaladgálok össze-vissza a városban, igyekszem átváltani magyar üzemmódba, bár néha pont olyan esetlen vagyok, mint egy külföldi.
Igyekszem nem sokat gondolni Észtországra és élvezni azt, amit az itt és most nyújt.
Bogáta, aki a Postimees-olvasók szerint vehemensen utálja a hazáját.
Annyira azért nem, de annyira azért nem is imádom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése