"Uram!
Zárd be ajkam a szenvedésre, sebre, bánatra.
Ismétlésük napról napra fokozza súlyukat,
és rájuk emlékezve egyre édesebbnek tűnik a méreg,
mely megöli lelkemben az életet."
Egyik kedvenc idézetem/imám, kint is van a falamon már majd' egy éve.
Ugyanis szerintem ez fontos. Elég uncsi frázis, hogy "légy pozitív", meg mittomén, de attól még egyre jobban igaznak érzem, hogy máshogy nem nagyon érdemes csinálni a dolgokat.
Mármint attól, hogy valaki a bajait szanaszéjjel teregeti vagy másra is kivetíti, még nem lesz jobb neki. Sőt, ahogy egyik kedvenc ügyfelünk mondja, jól "szart dob a ventilátorba", tehát sokszorosára növeli a szar kiterjedését, ráadásul másokat is beterít szarral.
Nem jó az ám senkinek!
Lehet ám jót is dobni a ventilátorba, az is ugyanígy fog viselkedni. Azaz jóval lesz beterítve a becses miliő.
De most nekem is muszáj egy kicsit panaszkodni.
Ennek a bejegyzésnek nem az ujjal mutogatás és basztatás a célja, hanem egyszerűen eléggé elkeseredtem tegnap, és ez lett belőle.
Mert az van, hogy az nagyon bosszant és bánt, ha direkt jó szándékú és értelmes akarok lenni, mégis muszáj szart meg sértődést meg negatívságot belevinni a dologba, mert... hát nem is tudom, miért. Mert olyan nehéz lenne nem így tenni? Vagy mert olyan jó érzés ezt csinálni?
Senkit nem akartam megbántani, amikor kiléptem egy csoportból, amibe nem kértem a felvételemet (de nem baj, hogy felvettek, félreértésneessék), és nem éreztem életbevágó dolognak a maradásomat/lelépésemet. Megírtam, mi a bajom vele, azt hiszem, korrekten, így igenis értetlenül állok az előtt, hogy még így is megkaptam, hogy hogy tehettem ilyet, hogy kiléptem.
Miért?
Megismétlem.
Miért?
Ha nem írtam volna semmit, csak angolosan távoztam volna, az lett volna a baj. Ha nem írtam volna értelmesen, az lett volna. Ha maradtam volna, az meg nekem lett volna baj. Bárcsak láthatnék értelmet amögött, hogy ezt priviben feszegetni kinek és miért volt jó, de úgy kifejezetten felborzolt indulatokkal kikérem magamnak, ha valaki ebből a szempontból engem elítél vagy számonkér. De úgy igazán.
Nem fogok mindig mindent király ötletnek tartani, amit hozzám közel álló emberek csinálnak. Sorry not sorry. Ettől még nem akartam rosszat.
Király volt a szerda esti próba, és egyébként is úgy gondoltam, hogy épp szükség van egy kis pozitívságra, ezért köszöntem meg a többieknek nyilvánosan, hogy királyok. Megérdemlik. Biztos nagyon furin nézett ki a hírfolyamban, mert nyilván rögtön jött a szar, hogy mikor vesszük már be a többieket, meg a szomorúfej, meg a random bebiggyesztett kérdőjel (WTF??????), mert nyilván azt kell. Most komolyan, a kommentelők nem látták, mi volt ennek a bejegyzésnek a célja? Vagy esetleg komolyan olyan bunkónak gondoltak minket, hogy nem szólunk, ha már jöhetnek új emberek? Hanem én itt jól megmutatom, milyen király nekünk amíg ők hoppon maradva várakoznak a küszöbnél, vagy mi a fészkes...?
Hát álljon már meg a békemenet, a mindenségitmostmár.
Kérdőjel.
Nem hinném, hogy léteznek emberek, akik mindent megengedhetnek maguknak.
Nem hinném, hogy van olyan, akinek mindenhez köze van.
Nem hiszem, hogy valami csak akkor lehet érdekes, hiteles, okos vagy legitim, ha van benne szar.
Tudom magamról, hogy békénhagyás-mániás vagyok, de szerintem békénhagyni egymást tényleg elég jó dolog.
Meg lehet, hogy most én is érzékenyebb vagyok.
És tudom, hogy az MTT-ben a vezéregyéniségek aránya a természetes átlag többszöröse, és ezzel nehéz néha megküzdeni. De attól még ugyanúgy érték nemmegszólalni, nemgyanakodni, nemkontrollálni, nemvéleményterőltetni. És pláne érték nem szart keresni ott, ahol nincs. Mert a fentiek egyikében sem sem volt, és zavar, hogy mások belerakták.
Mert a végén még kiakad a Bogáta, ha sokat piszkálják. :)
Egyébként a szar (cirill betűkkel cap) mariul azt jelenti, hogy háború. Tudnak valamit.
Ennek örömére itt egy kellemes hegyi mari dal, szeretnivalóan esetlen klippel.
(nanáhogy a YT nem hagyja beágyazni...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése