Pontosan tudtad, hogy ez lesz.

Úgyhogy kuss.

Pontosan tudtad, hogy az utolsó héten meg fogsz dögleni a szakdolgozatírásban, mert te már csak ilyen vagy, mindenhez csak az utolsó pillanatban tudsz rendesen nekikezdeni, és most hiába csápolsz nekem, hogy mióta dolgozol, tudod, hogy az volt a lóf*sz része, és bár kifelé azt mutattad, hogy marhára előre vagy haladva, tisztában voltál vele, hogy a fél dolgozatot az utolsó héten fogod legyűrni. Minden egyes alkalommal, amikor azt mondta valaki neked, hogy "áhh, akkor te jól állsz", a fejedben elhatároztál egy szabadnapot meg lazsálást. Tudtad. Azt is, hogy próbára teszed PP idegrendszerét azzal, hogy 2 nappal az elutazása előtt küldöd el a szakdolgozatot neki.

És azt is tudtad, hogy a szakdolgozat ilyen ripsz-ropsz lesz, random korpuszból, random emberekkel, és amúgy is, miafaszt gondoltál a te kis mari nyelvtudásoddal, hogy regényeket fogsz olvasni meg minden. Gyökér. Te abban vagy jó, hogy legyen egy jó ötleted, amit aztán majd ellazsálsz, és lesz belőle egy igényességre törekedő, de időhiány miatt összecsapott munka. Múltkor is ez volt? Minden más esetben is ez volt? Na ugye.

Az pedig, hogy megbetegedtél, olyan, hogy számítanod kellett volna rá. Ha szakdoga van, shitstorm van, ezen senki nem lepődött meg.

Úgyhogy uzsgyi, dolgozz. Vannak ám jó dolgok is azokban, amiket találtál, és a munka elején még ebben sem lehettél biztos, úgyhogy csak örülj a hüle fejednek, amiért nem csaphatod a kukába az egész munkát.

Ejnyemár. :)